• 2017. december 18., hétfő
    Auguszta
  • Kolozsvár
    • -6°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • -6°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • -2°
      Kovászna
    • -4°
      Kézdivásárhely
    • -6°
      Barót
    • -5°
      Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • -7°
      Beszterce
    • -1°
      Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • -5°
      Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6260 LEI
    • 1 USD = 3.9243 LEI
    • 1 GBP = 5.2342 LEI
    • 100 HUF = 1.4739 LEI

Betonrengeteg vagy épített örökség?


-A A+



A sokszor silány kivitelezés és a történelmi kontextus miatt vegyes érzelmekkel sétálunk a Ceaușescu-rendszer alatt épült városnegyedekben, pedig építész és művészettörténész szemmel nézve figyelemre méltó megoldásokat is találhatunk a „blokkok” között.

Ezt a szempontot Barazsuly Viktória és Pál Emese művészettörténészek mutatták meg vasárnap Kolozsváron, amikor a Láthatatlan Kollégium Az állam- és posztszocializmus kritikája című konferenciáján vezetett sétát tartottak a Mărăști és a Györgyfalvi negyedekben.

A lakótelepek történetének megismerésén túl a séta célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az építészetileg értékes elemekre, amíg még megvannak. A tömbházak szigetelése, az erkélyek beüvegezése és a szakszerűtlen felújítás miatt ugyanis lehet, hogy nem sokáig lesznek már láthatóak.

A séta a Kétágú templom egyik tornyában berendezett hóstáti szobában kezdődött: a telkeitől és földművelő életmódjától megfosztott hóstáti közösség szenvedte meg leginkább a kolozsvári Mărăști-negyed épülését. A Mărăști-piac volt a következő állomás. Ezen a ponton jól megfigyelhetőek a „szocmodern” építészet különböző minőségű megvalósulásai Kolozsváron.

Mi is az a „szocmodern”? A háború utáni modern építészet (postwar architecture) szocialista verziója. Míg a historizáló szocialista realizmus Sztálinhoz köthető, addig a szocialista modernizmust Hruscsov támogatta, aki 1954-ben az Építők Nemzeti Konferenciáján kifejtette, hogy a túldíszített, lassan készülő, drága szocreál épületek helyett a gyors, előre gyártott elemekből, olcsó betonból készülő modern épületek sokkal célravezetőbbek.

A piac oldalán húzódó tömbházsor esetében megpróbálták a ritmikusan kiugratott tömbökkel és a homlokzattagolással megtörni az egyhangúságot. Az utca másik oldalán viszont egyetlen véget nem érő szürke felületet alkotnak a tömbházak, ez Kolozsvár leghosszabb tömbházsora, építész-szlengben a „kínai nagy fal”.Az 1970-es években épült Mărăști-téri tömbházak egy részét Emanoil Tudose tervezte, aki a monostori tömbházak nagyját és a teljes Hajnal negyedet is kitalálta. Egy 2013-ban készült interjúban elmondta: a lakóterület szisztematizálását szabályozó kommunista törvény, az előírt lakásszámok és lakásméretek, valamint a központosított városrendezés miatt sokszor annyira meg volt kötve a keze, hogy a terven egy-egy vastagabban húzott vonallal tudott csak néhány métert spórolni járdának vagy zöldövezetnek.A Mărăști téri körforgalomnál kialakított tér eredetileg a régi városközpont tehermentesítését szolgálta volna és amint a sétavezetőktől megtudtuk, az első terveken sokkal nagyobb körforgalom, kevesebb tömbház, tágasabb, élhetőbb közterek szerepeltek.

A pozitív példa

Korábban, 1964-ben, még a szisztematicáziós törvény életbe lépése előtt tervezték Kolozsvár második legnagyobb tömbháznegyedét, a Györgyfalvi negyedet. Augustin Presecan főépítész, Vasile Mitrea és Aurelian Buzuloiu építészek tervei a nemzetközi szakma figyelmét is felkeltették.A kolozsvári sajtó a közelmúltban arról cikkezett, hogy Kolozs megye volt főépítésze, Radu Spânu szerint a Györgyfalvi negyedet műemlékké kellene nyilvánítani, többek között a tömbházak és a zöldövezet helyes aránya miatt, ami egyre ritkább a városban.

A sétavezető művészettörténészek emellett számos olyan építészeti részletet mutattak még, amelyekért ezek az épületek szerethetőek és amiért fontos lenne szakszerűen, az eredeti terveknek megfelelően felújítani őket. Ilyen például ez a „betonlugas”, szakszóval pergola, amely kétségkívül megtöri a tér egyhangúságát, bár nem vezet sehova, nincs egyértelmű funkciója.A félköríves díszítés a tömbházak homlokzatán is ismétlődik.A tömbházak homlokzatát dobozszerű elemekkel tették izgalmasabbá.A legtöbbet használt alapanyag itt is a beton, akárcsak a Mărăști-negyedben, de a homlokzatokat különböző mázas kerámialapokkal, mozaikkal díszítették. A beüvegezett erkélyek viszont rontanak az épület ritmusán.A Györgyfalvi negyedbe több kereskedelmi központot is terveztek, az 1968-ban befejezett, Mircea Amitroaiei építész tervezte Merkúrnál található például ez a csigalépcső, amely sajnos jelenleg le van zárva és már nem is olyan ragyogóan fehér, mint újkorában.A séta a Cipariu-téren zárult, ahol Barazsuly Viktória és Pál Emese a több mint húsz éve épülő görögkatolikus katedrálisról is beszéltek: kiderült, hogy a katedrális megépítésére kiírt tervpályázaton 1991-ben éppen Mircea Amitroaiei terve nyert, bár végül nem ez valósult meg.A Korzo Egyesület a közeljövőben több sétát is tervez a kolozsvári tömbháznegyedekbe, így aki még több érdekességet, történetet szeretne megtudni a szocmodernről és a kommunista városrendezési elvekről, kövesse az egyesület eseményeit.

A cikkben szereplő fotók, az archív felvételek kivételével, a szerző munkái.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X


popup