Élő Várad – fiatal szerzőkkel

Kiállítással, versfelolvasással, sajátságos „felolvasószínházzal”, és sok-sok beszélgetéssel telt az első Élő Várad-est pénteken a Szigligeti stúdió fehér termében.

A hasonló rendezvényektől eltérően itt kör alakban helyezték el a székeket, így segítették elő, hogy a rendezvény valóban interaktívabbá, élőbbé váljon. Az érdeklődőket Szűcs László, a Várad irodalmi, kulturális és művészeti folyóirat főszerkesztője, illetve Tasnádi-Sáhy Péter, az irodalmi rovat szerkesztője köszöntötte röviden a sorozatnyitó rendezvényen.

Kezdetben Onucsán Miklós képzőművész Mo(nu)ments című, a sepsiszentgyörgyi Mama Kortárs Művészeti Kiállítótérben látható kiállításáról beszélt Kányádi Iréne filozófus, művészettörténész. A művész munkáit a közönség falra kivetített formában láthatta.

Elhangzott, a konceptuális művésznek nevezett Onucsán egyszerű anyagokat (például kő, papír) használt, de azokat magával ragadó kifejező erővel ruházta fel.

A szonettpárbaj sem maradt el

A későbbiekben négy fiatal alkotó, Ozsváth Zsuzsa, Kemenes Henriette, Mihók Tamás és Bíró Árpád Levente, azaz három költő és egy drámaíró mutatkozott be. A fiatal szerzők beszéltek többek között intertextualitásról és arról is, mit jelent számukra a vers, lehet-e gyógyír, hol a határ a terápiás írás és az irodalom között.

A kétnyelvűség is szóba került Mihók Tamás kapcsán, aki románul (is) írja verseit, és kortárs román szerzők műfordításait is közli a Váradban. Ő és Kemenes Henritette a köztük zajló „szonettpárbaj” darabjait is felolvasták. Ozsváth Zsuzsa azt is említette, büszke arra, hogy az MR2 dalszövegíró pályázaton a tíz legjobb közé került, és Lackfi János is osztotta már közösségi oldalán versét.

Biró Árpád Levente beszélt Szent László csudatettei című dramolettjéről, melyből a váradi Szigligeti Színház Lilliput társulata készített bábelőadást, az est pedig egy, a Játéktérben megjelent szövegének felolvasásával zárult, melyből a fiatal szerzők és a szervezők is kivették részüket.

Kimaradt?