Kele Brigitta: Itthon megnyugszom lelkileg

A Kolozsvárról indult Kele Brigitta a New York-i Metropolitan Operával írt alá szerződést a 2016/2017-es évadra, ahol Puccini Bohéméletében Musetta szerepét énekli majd. A világjáró szoprán rendkívül széles repertoárral bír, amelyre a korok és stílusok sokszínűsége pályakezdése óta jellemző. Kolozsváron Selmeczi György Bizáncában láthatja újra a közönség, április 19-én, vasárnap 11 órától.

2012 óta van szerződése a düsseldorfi Rajna-menti Német Operával (Deutsche Oper am Rhein), ugyanakkor fellépett már többek között a Párizsi Nemzeti Operaházban, Avignonban, Strasbourgban, Kínában és Izraelben is. Milyen érzésekkel áll újra a kolozsvári közönség elé?

Óriási várakozással és szeretettel! Bevallom, nagyon hiányzik az Opera, a társulat. Jól esik, ha büszkék rám az itthoniak és örülnek, amikor hazatérek. Itthon megnyugszom lelkileg, mert mintha hazatérnék, hiszen a Kolozsvári Magyar Opera tulajdonképpen a bölcsőm, művészi értelemben itt születtem, nevelődtem, itt lett gazdag a lelkem és ebből táplálkozom a nagyvilágban is. Az isteni gondviselésnek köszönhetően jó alapokról indultam,  s ez azért fontos, mert elég kemény odaát a művészi élet, semmire sincs már idő, szalagon futnak a próbák, előadások. A zene is egy iparág lett, egy nagy biznisz.

Általában hogyan próbál?

Ha arra kíváncsi, hogy egyénileg hogyan készülök egy szerepre, akkor elmondom, hogy nincs semmilyen különleges vagy sajátos módszerem, csak olyan mint, amit minden énekes végigkövet. Olyanok vagyunk, akár a sportolók: fontos a fegyelmezett életmód, a pihenés, a fizikai erőnlét, a kitartó és rendszeres hanggyakorlat.  Általában és főleg a szereptanulás idején nélkülözhetetlen a korrepetitor, aki segít tisztán látni, zeneileg értelmezni, megformálni a karaktert. Szinte minden próba vagy előadás előtt fontos újra átvenni a szerepet, kijavítani a hibákat vagy egyszerűen csak felidézni az alakítás fontosabb mozzanatait. Van olyan feladat persze, amit az ember, már egyedül, tapasztalatból is megold, de nagyon sokszor, főként amikor hangi nehézségekbe ütközik, akkor elengedhetetlen az énektanár. Az a tapasztalatom, hogy egy szerep a próbák alatt fejlődik a legtöbbet és a leggyorsabban. Nekem ebben a rendezők és a karmesterek segítettek a leginkább.

 Mióta dolgozik  együtt Selmeczi Györggyel?

 Ez a jubileumi, tizedik évadom Kolozsváron, és már a kezdetektől együtt dolgoztam Selmeczi mesterrel. Kiváló művész, aki komplex tudást közvetít mindnyájunknak zenei, színpadi, művészi gondolkodást illetően. Nagyon hálás vagyok, hogy megbízott bennem és foglalkozott velem, sőt, több ízben is felkért a saját szerzeményeinek az eléneklésére. Sok-sok köszönet mindezért!

Milyen kihívást jelentett Iréné, a császárné szerepének a megformálása a Bizáncban?

Elsősorban hangilag tett próbára. Helyenként roppant magas hangokat kell kiénekelni, máshol pedig meglehetősen mélyeket. Bosszankodtam is az elején, hogy miért írt ilyen nehezet, hogy az ária miért olyan légiesen lírai, míg más rész súlyosan drámai, de amikor valóban megismertem a császárné összetett személyiségèt akkor be kellett látnom, hogy valóban ez a hangzás fejezi ki a leginkább az ő karakterét, a látszólag magabiztos, könyörtelen uralkodónő lelki bizonytalanságából származó csapongó, tudathasadásos viselkedését, akinek tettei viszont abból a női irracionalitásból származnak, ami a mai napig megfejtehetetlen a férfilogika által irányított világnak, egy olyan érzésvilág, amiben a nő élni akarja az abszolút vágyait, megfoghatatlan dimenziókat bejárni, magas szférákba szállni, a fénybe, föl a napba jutni.

Mikor láthatjuk újra Kolozsváron?

Arra  törekszem, hogy egyeztetni tudjunk a további együttműködést illetően. A következő hónapokra is tervezünk előadásokat, melyekben lehetőségem nyílik újra fellépni itthon. Alig várom már!

Megkérdeztük a Konstantin császárt alakító Pataki Adorjánt is, aki a következőképpen számolt be munkája során szerzett benyomásairól: ,,A próbafolyamat legizgalmasabb részét emelném ki. Konstantin császár szerepében a belépőáriával volt a legtöbb dolgom. Rengeteget gyakoroltam, és végül – annak ellenére, hogy ez a legnehezebb számomra a darabból – a kedvencemmé vált. Érdekes volt újra dolgozni az előadáson, Brigittával átformálódott egy-két részlet, hogy minden egybesimulhasson. Úgy gondolom, hasznomra vált ez a frissülés, hiszen akkor fejlődik egy szerep, ha énekelve van, így a pár hónapos kihagyás után jó volt újra átvenni és a hangokat egymás mellé illeszteni. Ezáltal válhat sikeresebbé egy előadás.

A Bizánc leckeelőadás lesz vasárnap, amelyre minden bérlet érvényes és a diákok igazolvánnyal is bemehetnek a Kolozsvári Magyar Operába.

Kimaradt?