Mende Gabyt ünnepelték Marosvásárhelyen

Mende Gaby révén még részesei lehetünk egy, nem is olyan régi kornak, egykori színházi hangulatnak, érzésnek, amely a Székely Színház idején volt jellemző Marosvásárhelyre, amikor az emberek életét meghatározta a színészek tisztelete – mondta Kovács Levente rendező a Szucher Ervin Mende Gabyról írt könyvének bemutatóján.

Kivételes pillanatnak nevezte a Kultúrpalota kistermében hétfő este megtartott könyvbemutatót Kovács Levente, egykori pályatárs, rendező, barát és kolléga, aki szerint az eseménynek helyet adó épület „még nagyon sok marosvásárhelyi számára a színházat jelenti”, azt a színházat, ahol egykor a Székely Színház is működött, többek közt Mende Gabyval, Tompa Miklóssal, és amelynek az új helyszínre költözésével lassan barátkozott meg a közönség.

„Amikor megnyílt az új színház a semmitmondó épületben, a kopár téren, az emberek csodálkoztak: ez lenne a mi színházunk?” – idézte a változások hangulatát, annak fogadtatását Kovács Levente, a Prospero-sorozatban megjelent kötet előszavának szerzője.

A kötetben Szucher Ervin kérdezi Mende Gabyt, aki kitűnő mesélő, ugyanakkor pályatársak vallomásai is helyet kaptak, valamint számos fotó az említett előadásokról. „Ha bejönne az a sok személy, akiket Mende Gaby játszott, mi már nem férnénk be ide” – mondta Kovács Levente.

A könyvbemutatón Kárp György is felidézte első emlékeit az ünnepeltről, amikor a Szentgyörgy utcában először pillantotta meg a szép szőke, hosszú hajú lányt, aki később pályatársa lett a színházban. Az Emlékek kávéházát Kovács Levente rendezésében százhetven alkalommal játszották, a Csalóka szivárvány, amelyet Tompa Miklóssal vittek színpadra hat éven keresztül volt műsoron – sorolta a közös élményeket a színész-kollega, anekdotákkal, történetekkel színesítve a könyvbemutató eseményét.

A könyvön tíz évvel ezelőtt kezdtek el dolgozni – vette át a szót a végén Szucher Ervin, hozzátéve, hogy élete utóbbi tíz évét Mende Gabyval töltötte, heti többszöri találkozásokkal, beszélgetésekkel. A feladatot, amelyet szívesen vállalt, Demény Pétertől, a Prospero-könyvek szerkesztőjétől kapta – mondta a szerző, aki számára nem csak munka, de egyfajta időutazás is volt ez a tíz év, hiszen gyerekkora színházi élményeit élhette át újból. Azt az időszakot, amikor „a színészek nem tudtak káromkodni, de szépen beszéltek, vagy nem kellett mesztelenkedniük, ahhoz, hogy megmutassák magukat” – fogalmazott Szucher.

Mende Gaby két verset szavalt a könyvbemutató végén: Kosztolányi Dezső Hajnali részegség és Faludy György fordításában a Német zsoldos dal című verseket. 

Kimaradt?