Bertóti Johanna: Kérik a versek, hogy foglalkozzak velük

Koncert-ajándékkal, Télire eltett mosollyal várja advent harmadik vasárnapján a nagybányai születésű, Kolozsváron élő Bertóti Johanna a gitárkísérettel, bársonyos hangon énekelt versek szerelmeseit. Ennek apropóján beszélgettünk vele:

Mióta szeretsz ennyire nagyon énekelni, hogy az már nem férhet egy kis szoba négy fala közé, hanem másokkal együtt szeretnéd ezt az örömöt megélni?

Én mindig énekeltem. Mióta csak tudom magam, ez velejárója volt a mindennapoknak. Már egész kiskoromból vannak olyan történetek, amelyekre én nem is mind emlékszem.Valóságos show-kat csaptam otthon. Nagymamám mesélte, hogy a nyári vakációban rendeztem is, az unokatestvéreimmel előadtuk például a Lúdas Matyit. De nagyon szerettem produkálni magam családi barátok előtt is, kis egyéni műsorokat tartani.

Honnan az énekelt versek szeretete? Ilyeneket hallgattál és dúdolgattál elsősorban, vagy szavaltál is, és abból az irányból jön?

Én gyerekkoromban sok Beatlest meg Qeent hallgattam, emlékszem, hogy az említett show-kon is az ő zenéik voltak a nagy slágerek. De az is hozzátartozik a zenehallgatási szokásaimhoz, hogy nagyon sokat hallgattam Kalákát és Sebőt – amint megismertem őket, orrvérzésig ők mentek.

https://www.youtube.com/watch?v=xD6ZZWUh_7g

A versmondó karrierem első osztályban kezdődött, és akkor ért véget nagyjából, amikor befejeztem az iskolát. Ebben volt egyfajta tudatosság is: úgy érzem, sokkal jobban át tudom adni a zene segítségével a versek üzenetét. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem létezhet versmondás műfajában mérvadó teljesítmény, de én ettől eltávolodtam.

Középiskolában nem csöppentél bele együttesbe, amellyel felléphettél a diáktársaid előtt?

Nem volt soha együttesem, ez így nem alakult ki. Eddig csak egyedül léptem fel, néha duóban. De mindig is álmom volt, mai napig álmom az, hogy több zenésszel együtt énekeljek, csak nem volt még alkalom rá, hogy kipróbáljam ezt.

De az iskola biztosított keretet egyéni előadásoknak, meg a Teleki Magyar Ház is. Az első fellépésem pedig az Art Caffé nevű művészkávézóban volt. Főleg tizenkettedikes koromban játszottam nagyon sokat, több verses-zenés összeállításom volt – akkor még mondtam is verseket, nem csak énekeltem. Középiskolásként voltam Médiabefutón is, az is nagy közönség előtti bemutatkozás.

Aztán volt egy nagy kiesés, egyetem ideje alatt nem nagyon léptem fel, Kolozsváron nem mozogtam annyira otthonosan, mint Nagybányán. Egyetem után elvégeztem a mesterit Marosvásárhelyen, és aztán visszatértem Kolozsvárra, ami akkor már otthonosabb közegnek számított annyi év elteltével. Nemsokára el is kezdődött a fellépések sora.

Amikor újra költöztél, a Váróterem Projekt dramaturgja lettél. Van olyan előadásotok, ahol az ének- és gitártudásodat is felhasználod, és elő is jössz a háttérből?

Konkrétan egy ilyen előadás látható: a Heltai Gáspár fabuláiból készült darabunkban zenélek is, éneklek is, és egy kicsit még bábozok is. Ennek megvolt a bemutatója hónapokkal ezelőtt, és hamarosan újra fogjuk majd még játszani.

Az egyéni estjeiden 20. századi és kortárs költőktől énekelsz verseket. Ők az abszolút kedvenceid?

Mondhatom azt, hogy ők tudnak leginkább megszólítani, de egyébként tervezek egy olyan műsort, amellyel középiskolákat szeretnék bejárni, és ehhez a tananyag költőinek a verseiből zenésítenék meg néhányat, tehát ott szerepelnének régebbi költők is. Eleinte véletlenszerű volt, hogy pont 20. századi meg kortárs költők műveivel foglalkoztam. Nem zárkózom el a korábbi korok költőitől sem, és vannak megzenésítéseim már tőlük is.

Hogyan találod meg a verseket? Keresed a megzenésíthetőt?

Sokszor van, hogy amikor leülök verset olvasni, tudatosan keresem köztük a megzenésítésre valót. De egyébként is olvasok verseket, és van, amikor úgy talál meg a szöveg. És van olyan is – mostmár egyre gyakrabban –, hogy mások küldenek nekem verseket. Barátaim, ismerőseim meg-megmutatnak egy-egy verset, ami nekik nagyon megtetszett, és örülnének, ha megzenésíteném. Arra is volt példa, hogy költők a saját verseiket küldték el ilyen felkéréssel.

Kitűzöd magadnak, hogy egy héten hány órát tölts azzal, hogy verseket, majd hozzájuk dallamot keress?

Nem programszerű ez. Egy idő után kérik a versek, hogy foglalkozzak velük. Kialakult egy belső indíttatás, hogy bizonyos időközönként elő kell vennem a gitárom. Nem tervezem meg, de amikor jön, akkor engedem, hogy dolgozzon bennem.

Te magad is írsz is verseket.

Igen, elsősorban gyerekeknek írok, az Író Cimborák blogján jelennek meg rendszeresen verseim és meséim is, és mostmár mondhatni a Napsugárban és a Szivárványban is rendszeresen publikálok. Előfordul, hogy a saját verseimet is megzenésítem, pedig eredetileg versnek készült a szöveg, például van néhány ilyen szerelmes dalom, ami így született, és vannak gyerekdalok is.

Honnan fakad ez, hogy gyerekeknek is gyakran énekelsz meg írsz?

Vannak emberek, akik azért írnak vagy énekelnek óvodás, kisiskolás korosztálynak, mert van saját gyerekük, vagy pedig gyerekekkel dolgoznak, és így adódik ez. És van a másik kategória, amikor az író vagy énekes azért célozza meg a gyerekeket, mert ő is még gyerek valamilyen szinten – én ebbe a kategóriába tartozom. Sok dologban felnőttem, nem csak a magasságomat tekintve, de valahol még gyerek maradtam. Amúgy nekem szinte kizárólag ezek azok az alkalmak, a fellépéseim, amikor találkozom a gyerekekkel, nincsen sok gyerekismerősöm, és nem fordulok meg gyakran olyan helyen, ahol sok a gyerek.

A vasárnapi fellépésed nem csak gyerekeknek szól. A témája a tél, a karácsony a kiválasztott verseknek?

Igyekeztem úgy összeválogatni a verseket, hogy minél több havat, ünnepet csempésszek a műsorba. Nemcsak kifejezetten téli és karácsonyi dalokat lehet majd hallani, de alapvetően ezekre a témákra fektettem a hangsúlyt.

Nehéz-e karácsonyról jó verset írni, vagy jó verset találni ebben a témában?

Igen, úgy gondolom, hogy nehéz, mert elég könnyű átcsúszni egyfajta egészségtelen pátoszba vagy giccsbe. Engem nemrég kért fel egy zenekar, hogy írjak dalszöveget a Mikulásról, gyermekeknek, és hát nagyon nehéz volt. Egyszerű szöveget kellett írnom, de hogyan is mondjuk el másként azt, hogy „megjött a Mikulás, örvendjünk”. Komoly kihívás, hogy ne csússzon az ember közhelyekbe, de nem lehetetlen.

Szereted a karácsonyt?

Azt, ahogy az ember a karácsonyhoz viszonyul, szerintem nagyban befolyásolja, hogy milyen gyerekkori emlékei vannak. Nálam ehhez nagyon erősen kapcsolódik a család fogalma, számomra mindig nagyon fontos volt, hogy van egy olyan harmonikus közeg, ahová mindig vissza lehet térni.

Minden karácsonykor szoktunk énekelni is otthon. Nem csak szenteste, de a teljes karácsonyi időszakban ez napirenden van. Össze is gyűjtöttem külön füzetekbe a karácsonyi énekeket, amiket ismerünk és szeretünk. Szoktunk kántálni is járni nagymamámhoz meg rokonokhoz.

Van kedvenc évszakod?

Ez valószínűleg tematizálódni fog a koncerten is, és akkor el fogom mondani, hogy az ősz a kedvenc évszakom a másik három mellett. Mindegyikben megtalálom a szépséget. Egyébként sokáig az ősz volt a kedvencem, mert akkor születtem, és mert színes, és hihetetlenül szép fények vannak ősszel, különösen otthon, Nagybányán.

Rengeteg elismerést kaptál már. Melyek a kiemelkedőbbek közülük számodra?

A legnagyobb sikerként azt élem meg, amikor megvalósul valami. Például, hogy bemutatták a bábjátékomat Egerben 2011-ben, vagy megszületett egy előadás, amihez közöm volt, vagy az idei költészet napi koncert a Reményik Galériában. De most nagyon örülök annak is, hogy Communitas ösztöndíjas vagyok.

Elég sok verséneklő fesztiválon vettem részt, többek között a zentai Énekelt Versek fesztiválján kétszer, az Internetvers fesztiválon is kétszer, meg Brassóban a Bartalis versenyen,, a Kaleidoszkóp Versfesztiválon is voltam Nyíregyházán, és általában hoztam magammal haza valamit a tapasztalaton túl is.

A zentai fesztivál azért is különleges, mert itt találkoztam a Kaláka tagjaival, és nagy elismerés volt, hogy akkor Kaláka-díjas lettem, és második alkalommal is kaptam egy különdíjat. Fontos volt számomra az is, hogy személyesen is elmondták, hogy gratulálnak a munkámhoz.

Egyébként vannak a hivatalos díjak, meg az olyan elismerések, amikor azok, akik nincsenek benne a zsűriben, de értenek a zenéhez, elmondják szóban, hogy nekik nagyon tetszett valamelyik produkció. Sokat jelentenek az ilyen visszajelzések.

Mivel foglalkozol még a Váróterem Projekt, versírás, -éneklés mellett?

Írok bábjátékokat. Van egy bábjátékom most is születőben. Egyelőre nem annyira látványos tevékenység, de a háttérben fordítok is, eléggé időigényes munka. Már félig-meddig lefordítottam egy könyvet, amin még dolgoznom kell. Amikor pedig szeretném pihentetni azt a fajta koncentrációt, amit az írás igényel, fülbevalókat készítek, és élvezem azt, hogy a munkámnak azonnali eredménye lesz, azonnal lehet örülni neki.

Milyen gondolatokkal, érzésekkel szoktál felmenni a színpadra?

Igyekszem nem elfelejteni imádkozni fellépések előtt. Aztán arra gondolok, hogy megpróbálok koncentrálni maximálisan, és próbálom a lehető legtöbbet adni. Szem előtt tartom, hogy van egy közönség, akinek a figyelme rendelkezésemre áll a koncert idejére, és azt szeretném, hogy ők is a lehető legjobban érezzék magukat, miközben én is jól érzem magam.

Hogyan szeretsz lejönni a színpadról, hogyan szeretnél most vasárnap lejönni?

Elégedetten. És egy nagy mosollyal. Ami eltehető télire.

Kimaradt?