• 2018. november 16., péntek
    Ödön
  • -0°
    Kolozsvár
    • -3°
      Csíkszereda
    • -2°
      Székelyudvarhely
    • -4°
      Gyergyószentmiklós
    • -2°
      Székelykeresztúr
    • -3°
      Kovászna
    • -4°
      Kézdivásárhely
    • -3°
      Barót
    • -3°
      Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • -1°
      Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • -2°
      Beszterce
    • -3°
      Déva
    • Nagybánya
    • -0°
      Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • -2°
      Nagyszeben
    • Temesvár
    • -3°
      Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6639 LEI
    • 1 USD = 4.1179 LEI
    • 1 GBP = 5.2762 LEI
    • 100 HUF = 1.4490 LEI

Portik Vilmos főszervező: Marosvásárhely nem alkalmas arra, hogy a Forgatag „belakja” a főterét


-A A+

Hat év alatt Marosvásárhely és környékének markáns rendezvényévé nőtte ki magát a hétfőn kezdődött és vasárnapig tartó Vásárhelyi Forgatag, amelynek immár nemcsak erős arcéle, hanem háromszáznál több eseménye is van. De a város főterét még mindig nem „hódíthatta” meg magának, aminek előzménye és kissé gyakorlatiasabb magyarázata is van. Portik Vilmos főszervezőt faggattuk mindenről, ami Forgatag, és amitől megbolydul a város.

Úgy látom, hatalmas lendülettel kezdtétek idén a Vásárhelyi Forgatagot, hiszen mindjárt a rendezvény első napján elhangzott az erdélyi magyar közélet egyik legfontosabb kijelentése Bölöni László legendás fociedző szájából, miszerint a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség nála folyamatosan benne van a pakliban. Ez most egyértelműen jó hír vagy óvatosabban kellene közelíteni hozzá?

Főszervezői minőségemben erről nem nagyon tudok mit mondani, mert ez alapvetően egy politikai téma, politikai döntést igényel. Az én magánvéleményem viszont az, hogy rendkívül örülnék egy ilyen jelöltségnek és szívesen segítenék is.

Hogy ennek a kijelentésnek mi a valóságalapja, most nincs, ahogy érdemben megítélnem, de tekintettel arra, hogy körülbelül százötven-kétszáz ember jelenlétében mondta Bölöni László azt, hogy nem idegen tőle ez a gondolat, arra enged következtetni, hogy ez komolyan foglalkoztathatja. De úgy gondolom, hogy ezt elsőként tőle kellene megkérdezni. Én ugyanúgy meglepődtem ezen a kijelentésen, mint mindenki más a hallgatóságból. Nem ismerem annyira Bölöni Lászlót, csupán azon a beszélgetésen volt szerencsém megismerkedni vele.

Hogy Vásárhelyen mindennél nagyobb szükség van változásra, az egyértelmű. Élénken él bennem az első Forgatag előtti vizit Dorin Florea polgármester irodájában, amelyet egy hadseregnyi szervezővel – köztük veled meg Soós Zoltánnal, a  rendezvény másik főszervezőjével – közösen rohantunk le. Az apropója pedig az volt, hogy engedje már meg azt, amihez a marosvásárhelyi magyarságnak alanyi joga van: a Forgatag főtéren való megszervezését. „Import" vásárhelyiként én még mindig fontosnak tartom a szimbolikus tér visszafoglalását, bár kétségkívül belátom, hogy okosabb föl nem aprózódni a polgármesterrel való meddő konfliktusban. Te hogy látod most, sikerült a Forgatagnak megtalálnia a helyét és helyszíneit? Letettetek-e arról, hogy ez a rendezvény valamikor majd kikerüljön a főtérre?

Mi soha nem tettünk le arról, hogy a Vásárhelyi Forgatag nagy programjainak fő tere a városközpont legyen. Magyarán: a főtér legyen a Forgatag középpontja. De az az igazság, hogy be kell látnom – és ezt már több alkalommal is elmondtam –, hogy volt egy olyan élményem, amikor talán egy katonai parádé miatt másfél órára lezárták a központot egy pénteki napon, s így néhány száz méteren egészen pontosan egy órát araszoltam az autóval. Akármennyire fájó, racionálisan be kell látni, hogy nem lehet elkövetni azt, hogy – a kolozsváriakhoz hasonlóan – lezárjuk több napra a város központját, mert attól megbénulna minden. Mindaddig, amíg a terelőutak nincsenek és egyáltalán a vásárhelyi forgalom is olyan, amilyen, szerintem úgy kell erről gondolkodni, hogy egy időre halasztjuk még ezt. De az első adandó alkalommal, amikor egy kicsit tehermentesebb lesz a város ilyen tekintetben, akkor vissza kell térni a témára.

Ettől függetlenül, idén a várban is lesznek koncertprogramok. Ott tavaly is voltak különféle rendezvények, de az idén koncert is lesz: éppen holnap (augusztus 29-én – szerk. megj.) látható ott egy nagyszínpadi koncert. Ezt is egyfajta szimbolikus térfoglalásnak nevezhetjük. És azt kell mondanom, hogy ez egy olyan miliő, amelyet eredetileg is megálmodtunk a Forgatagnak.

A Ligetben – egy másik fontos helyszínünkön – sok minden optimális. Ott vannak fák, van árnyék, ami a családi programoknak kifejezetten jó. Azonban ez nem egy tökéletes helyszín arra, hogy a teljes – háromszáznál is több programmal rendelkező – rendezvény kompakt módon egyetlen helyre tömörüljön, hogy fél óra alatt maximálisan bejárható legyen minden. Ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, hogyha egyszer majd a várat vagy a városközpontot meg tudjuk szerezni a Forgatagnak.

Fontos része volt eddig a rendezvénynek a Marosvásárhelyiek Világtalálkozója. A hatodik ilyen eseményt azonban idén korábban szerveztétek meg. Milyen meggondolás állt e mögött?

A Vásárhelyi Forgatag színes programja nem föltétlenül csak a Marosvásárhelyért Egyesületnek az érdeme, hanem nagyon sok esetben partnerszervezeteket is bevontunk különböző programokkal.

A Marosvásárhelyiek Világtalálkozóját a bolyais öregdiákok köre és a Schola Particula Egyesület szervezte, akikkel hosszú időn keresztül egyet is értettünk, aztán volt, amiben kevésbé. Amiben nem értettünk egyet velük, az volt, hogy ők úgy gondolták, a Forgatag különböző programjai elszippantják a résztvevőket a világtalálkozó programjairól. Mi meg azt mondtuk, hogy éppen a Forgatag miatt bolydul meg a város, ami felhajtóerőt jelent. Azonban ők azt javasolták, hogy idén tegyünk egy olyan próbálkozást, hogy egyfajta „elő Forgatagként” tartjuk meg a találkozót, mintegy felhívva a figyelmet arra, hogy lesz majd a nagyrendezvény is. Hogy elégedettek-e azzal, ami ott történt, a szervezők tudják jobban, mi azonban azt mondtuk, hogy – ahogy eddig is – továbbra is partnerei leszünk a Marosvásárhelyiek Világtalálkozójának: anyagi és humánerőforrással, eszközökkel is segítjük őket.

Itt még elmondanám azt – és ez ismét csak magánvélemény –, hogy a világtalálkozót talán két-, de inkább háromévente kéne megszervezni, mert ettől világtalálkozó. Szerintem a világtalálkozónak van egy olyan súlya, ami azt sugallja, hogy abban a bizonyos időszakban lehetőséget kell teremteni az embereknek, hogy rákészüljenek, hazajöjjenek – és nem hiszem, hogy minden egyes évben meg lehet ezt tenni. De ennek mikéntjeit a szervezőcsapat hivatottabb megállapítani.

A Vásárhelyi Forgatag kinőtte magát időközben, ezt a kommunikációtok mellett a felhozatalból is meg lehet állapítani. A hatodik rendezvényen nagy nevek is vannak szép számban. Te miket emelnél ki a programból?

Erre reflexszerűen azt mondanám, hogy a koncerteket, de koncertek – ugye – minden évben vannak, voltak. Persze, a fellépők felhozatala és ismertsége is változó volt. Az idén viszont igazán büszkék vagyunk a színpadon látható felhozatalra, hiszen Rúzsa Magdi, a Csík Zenekar vagy a Quimby az utóbbi évek magyar zenéjének kiemelkedő képviselői. Ugyanakkor a nosztalgiázni vágyóknak elhoztuk a Kolozsváron is jó hangulatot teremtő Metropolt.

Azonban, ami idáig nem volt és valóban színezi a Forgatagot: két igazán nagynevű magyarországi produkció látható Marosvásárhelyen. Az egyik, a Hagyományok Házával való együttműködésünknek köszönhetően, a Magyar Állami Népi Együttes produkciója, a Magyar rapszódia, illetve a Budapesti Operettszínházzal együttműködve, a Chicagói hercegnő című előadás, amelyet háromszor is előadnak a budapesti művészek. A két produkció csaknem kétszáz embert hoz Marosvásárhelyre, a fellépőket, műszaki stábot, szakmai közreműködőket is beleértve. Ez önmagában is próbatétel, hogy vajon meg tudjuk-e oldani, hogy ennyi embert kellő szívélyes vendéglátással fogadhassuk. És itt el kell mondanom azt, hogy ebben nagyon nagy segítségünkre van a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. Nagyon örülök annak, hogy az idén ilyen mélységekig is eljutott az intézménnyel való együttműködésünk, kapcsolatunk.

Nyilván, a programból mindenki szubjektíven válogat. Számomra egyértelműen a Szféra az egyik legínycsiklandóbb a felhozatalból, ami a kortárs művészetek terepe. Bemutatnád bővebben az itt megszervezett eseményeket? Ha jól tudom, a tér is új idén…

Fülöp Tímea szervező és a Vox Novum Egyesület valóban egy színfoltot hoznak a Forgatagba. Ők alapvetően és igazából a fiatalokat akarják és tudják megszólítani. Ezzel egy olyan réteget hoznak be, amelyet talán a klasszikus forgatagi programmal nem lehetne megszólítani. A szervezők a hazai könnyűzenei életnek, és annak is többnyire az underground műfaját művelő fellépőit is felsorakoztatják, akik a Szférába vonzzák a fiatal közönséget. Másfelől olyan rendezvényeket is szerveznek ott, amelyekre a klasszikus programok szervezői talán nem is gondolnának. Volt már ott bútorfestés is, de idén éppen a „készíts egy filmet” típusú foglalkozásra, versenyre fektetnek hangsúlyt, amely keretében mobiltelefonnal néhány perces sztorit kell forgatniuk a résztvevőknek. Ezek közül a legjobbak díjban is részesülnek…

A főszervezőnek évente fejtörést okozhat, hogy mindig valami újat mutasson a közönségnek, ugyanakkor a hagyományos, jól bevált eseményeket is megőrizze a programban. Nálatok hogyan alakul ez az arány? Mondanál néhány példát új, illetve szeretett régi rendezvényekre?

Mi alapvetően nem törekszünk arra, hogy nagyon másat, nagyon újat hozzunk, hiszen a spanyolviaszt újra felfedezni elég nehéz. Inkább az a célunk, hogy mindazt, ami döcögősen ment az eddigiekben, azt kijavítsuk vagy lecseréljük valami másra. Illetve, ami jobbacskán ment, abból a lehető legjobbat próbáljuk kihozni. Tudom, ez most úgy hangzott, mint egy marketing vagy PR-szöveg…

Ez teljesen jól, hitelesen hangzik, szerintem…

Mi tényleg erre törekszünk. Mert ott volt például a verbunk-verseny, amelyről évekig nem tudtuk eldönteni - az azt szervező partnerekkel sem -, hogy vajon érdemes-e továbbra is megszervezni. De jó döntésnek bizonyult abban nem hagyni, hiszen idén volt talán a legtöbb jelentkező.

Ugyanígy voltunk a borudvarral is. Évről évre jobbat és jobbat próbáltunk szervezni, de aztán rájöttünk, hogy a kezdeti helyszín nem volt erre alkalmas. Ott meg jó döntésnek bizonyult erre külön partnerszervezetet, a Prospero Alapítványt bevonni.

De én általában úgy látom, hogy minél több partnerszervezet lép be a Vásárhelyi Forgatag programjainak megszervezésébe – akik mellesleg belső indíttatásból, az általuk fontosnak tartott területeken akarnak valóban fontos dolgot megmutatni –, akkor ez valami igazán színeset eredményez.

Amire viszont mindig törekszünk, az az, hogy a külcsínben mindig tudjunk valami újat mutatni. Olyan is volt, hogy színes ernyőket aggattunk az emberek feje fölé, hogy azzal is kicsit színezzük a Forgatagot, idén viszont babzsákokba ruháztunk be… Az emberek kényelmét próbáljuk egyre jobban elősegíteni. A zenében meg az a cél, hogy a tiniktől az idősekig minden korosztálynak nyújtsunk valamit, és én úgy gondolom, hogy ma már nincs olyan marosvásárhelyi lakos, aki ne találna a Vásárhelyi Forgatagon legalább egy olyan programot, amire kíváncsi.

Kanyarodjunk egy picit vissza beszélgetésünk elejére: képzeljük el a nyolcadik Vásárhelyi Forgatagot egy Bölöni László vezette Marosvásárhelyen… Mit szólnál ehhez? Miben lenne más a rendezvénysorozat egy magyar városvezetővel? Másabb lenne?

Jó kérdés. Erre bizonyára azt kellene válaszolni, hogy „igen”. Bizonyára másabb lenne, bizonyára többet tudnánk egyeztetni a városházával, hogyan tudnánk ezt a rendezvénysorozatot olyan attrakcióvá tenni, hogy Marosvásárhely akár turisztikailag is megfontolandó legyen olyan emberek számára, akik egyébként nem jönnének ide.

Hangulatában, gazdagságában azonban nem hiszem, hogy sokkal másabb volna, és – mondjuk – azt sem hiszem, hogy két év múlva Marosvásárhely alkalmasabb lenne arra, hogy a rendezvény elfoglalja a főteret. Azonban az bizonyos, hogy könnyebb lenne a szervezés, több ötlet lenne, még több a lelkes partner, aki csatlakozna, de alapvető és radikális változást szerintem nem hozna a Vásárhelyi Forgatag koncepciójában.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X