Naponta elbuszozunk előtte: itt készültek a hatvanas-hetvenes évek legjobb kolozsvári műalkotásai
  • 2018. szeptember 21., péntek
    Máté, Mirella
  • 23°
    Kolozsvár
    • 22°
      Csíkszereda
    • 26°
      Székelyudvarhely
    • 22°
      Gyergyószentmiklós
    • 26°
      Székelykeresztúr
    • 22°
      Kovászna
    • 22°
      Kézdivásárhely
    • 22°
      Barót
    • 23°
      Sepsiszentgyörgy
    • 27°
      Arad
    • 22°
      Gyulafehérvár
    • 27°
      Nagyvárad
    • 23°
      Beszterce
    • 20°
      Déva
    • 26°
      Nagybánya
    • 23°
      Marosvásárhely
    • 26°
      Zilah
    • 27°
      Szatmár
    • 23°
      Nagyszeben
    • 28°
      Temesvár
    • 23°
      Brassó
    • 25°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6519 LEI
    • 1 USD = 3.9743 LEI
    • 1 GBP = 5.2505 LEI
    • 100 HUF = 1.4382 LEI

Naponta elbuszozunk előtte: itt készültek a hatvanas-hetvenes évek legjobb kolozsvári műalkotásai


-A A+

Tömbháznegyed rejti a kolozsvári művészettörténet egyik fontos helyszínét: a Donát-negyed (Grigorescu) egyik főutcáján, fák lombja mögött található az a két, 1950-es évek végén épült háztömb, amelyben több nemzetközi hírű művész alkotott. A műterem-együttesnek állít emléket a Kolozsvári Művészeti Múzeum Vlahuță 63. – Kolozsvári képzőművészek műtermei című, pénteken nyílt kiállítása.

A Bánffy-palota emeleti kiállítótermébe lépve először egy világos, majdnem egy méter magas, álló formátumú olajfestmény hívja fel magára a látogató figyelmét. Egy szocialista tömbház („blokk”) homlokzatának egy része látható rajta, teregető, trécselő lakókkal, a jellegzetes szürke szemeteskukával. Vasárnap a lakónegyedben a címe, 1979-ben készült és egyáltalán nem olyan, amit a kor hivatalos festőművészetétől elvárnánk. Ki gondolná, hogy alkotója, Paul Sima olyan, a korszellemnek megfelelő, monumentális alkotásokat is készített, mint például a B. P. Hașdeu egyetemi komplexum vendéglőjének külső falát díszítő mozaik, amelyet a kolozsvári egyetemisták ma is láthatnak.Hasonló érdekességeket fedezhetünk fel a kolozsvári művészet felülről szigorúan szabályozott, mégis változatos korszakából, főleg, ha kézbe vesszük az igényes kivitelezésű, kétnyelvű katalógust. A kiállításon szereplő festményeket, grafikákat és szobrokat az kapcsolja össze, hogy a kolozsvári Vlahuță utca 63. szám alatti műterem-együttesben készültek 1959–1980 között. A Donát-negyedben (Grigorescu) található épületegyüttes eredetileg tizenhat műtermet foglalt magába, ezeket a Romániai Képzőművészek Szövetségének Kolozsvári Fiókja építtette az 1950-es évek végén.

Visszahozni a köztudatba egy pezsgő alkotóműhelyt

A kiállítás ötletét Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője vetette fel, aki szeretett volna megemlékezni arról az alkotóközösségről, amelynek édesapja, Gergely István szobrász is tagja volt.

A műtermeket építő Romániai Képzőművészek Szövetsége nem rendelkezett nyilvántartással Vlahuță utcában műtermet bérlő művészekről. Ezek kilétét dr. Bordás Beáta művészettörténész göngyölítette fel. „Egy előzetes, körülbelül tíz nevet tartalmazó lista alapján elindultam, és felkerestem azokat a művészeket vagy azoknak a művészeknek a leszármazottait, akik elérhetők voltak és így folyamatosan göngyölődtek fel a szálak és végül 44 olyan művészt sikerült bemutatni, akik ott dolgoztak ebben az időszakban” – számolt be a megnyitón.14 művész él még, közülük kilenccel készült interjú, emellett a korszakot jól ismerő művészettörténészekkel, újságírókkal is. A tévedések elkerülése végett csak olyan művészek kerültek be a kiállításba, akikre több interjúalany is emlékezett. A kiválasztott időszakot az indokolja, hogy a hatvanas-hetvenes évek művészete „rendkívül fontos és változatos, az államilag előírt normáktól sokszor eltérő képzőművészeti törekvések jellemeztek” – olvasható a katalógusban.

Húzd meg, ereszd meg

A vizsgált időszak több periódusra osztható az éppen aktuális kultúrpolitika függvényében.

1964-ig a szocialista realizmus előírásainak megfelelő munkák készülhettek, például a rendszert építő személyekről készült portrék, monumentális alkotások, viszont tilos volt a lírai tájkép, akt, csendélet, az absztrakt kompozíció.

1965-től 1974-ig enyhülés következett be, egyéni kiállítások is létrejöhettek, a művészek szürrealizmussal, metafizikus festészettel, szimbolizmussal kísérleteztek. A hetvenes évek közepétől újabb bezárulás következett.A Vlahuță-utcai alkotóközösség fontos azért is, mert sok tagja tanított a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben. Kiemelkedő volt Kádár Tibor pedagógiai tevékenysége, aki műtermében tiltott modern művészeti albumokat tett hozzáférhetővé diákjai számára, és új művészetszemlélet kialakítására bíztatta őket.

A kiállítás termeiben különböző generációkat, illetve műtermeket rekonstruált a kurátor, egy műtermet ugyanis hárman-négyen is használtak. A műtermen osztozó művészek között jó esetben inspiratív viszony alakult ki, ilyen volt például Cseh Gusztáv, Tóth László és felesége, Tóth-Szűcs Ilona esete, ők 1965-ben kaptak közös műtermet és mintegy 15 évig dolgoztak ott.

A szeptember 2-ig nyitva tartó kiállítás azért is egyedi alkalom az 1959–1980 közötti többnyelvű kolozsvári művészközösség megismerésére, mert a Kolozsvári Művészeti Múzeum tulajdonában levő darabok mellett 21 magángyűjteményből származó alkotást is kiállítottak.


HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X