• 2017. december 13., szerda
    Luca, Otília
  • Kolozsvár
    • 10°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • 10°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • 12°
      Kovászna
    • 13°
      Kézdivásárhely
    • 10°
      Barót
    • 10°
      Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • 10°
      Brassó
    • 14°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6327 LEI
    • 1 USD = 3.9431 LEI
    • 1 GBP = 5.2626 LEI
    • 100 HUF = 1.4733 LEI

A legnépszerűbb, de egyben az egyik legtöbbet bírált pápa is Ferenc


-A A+



Támogatottsága miatt a legnépszerűbb, az őt érő kritikák miatt viszont az egyik legtöbbet bírált pápának számít a négy évvel ezelőtt, 2013. március 13-án megválasztott Ferenc pápa az egyházfő első négy esztendejét értékelő hétfői olasz sajtóértékelések szerint. 

Andrea Riccardi történész, a Szent Egyed közösség vezetője a Corriere della Sera napilapban hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa „misszionáriusként az evangélium iránti szimpátiát” terjeszti. Igazi latin-amerikai papként a kereszténység vonzó üzenetét hirdeti, ami határok nélküli, globális, nem védekező, nem kisebbségi keresztény szemléletet jelent. Ezt szolgálja az általa használt, a mindennapi élethez közelebbi, „kevésbé egyházi” nyelvezet is. 

Kritikusai szerint támogatottsága nagyobb az egyházon kívül, mint belül, az egyházfőt követő hívők „széles tábora” szerint Ferenc pápa „legenda”, aki felrázza az egyházat és változásokat követel. A cikkíró úgy látja, pápával szemben nem volt még ekkora ellenállás az egyházban, mégis Ferenc pápa egyházvezetési pozíciója erős, és fellendítette a Vatikán nemzetközi diplomáciai szerepét is.  

Riccardi szerint Ferenc nem a katolicizmus falai mögötti menedéket keresi, „a nyílt tengeren való hajózásban hisz azzal a meggyőződéssel, hogy a keresztények lelkiismerete és az alázatosak hite a jövő iránytűje”. Riccardi szerint a pápaság meglepetéseinek nincsen vége: ettől tartanak Ferenc bírálói, és ebben bíznak támogatói.

Az Il Fatto Quotidiano szerint Ferenc pápa „pop-egyháza” túl tetszetős. Ferenc nagy reformer, törést okozó gesztusok és beszédek pápája, de figyel arra, hogy ne kérdőjelezze meg a dogmát - írta az újság, hangsúlyozva, hogy a pápai lakosztály helyett a vatikáni Szent Márta-házban élő, irgalmasságot, befogadást hirdető egyházfő ugyanúgy nyitott az egyház legkonzervatívabb, mint legliberálisabb csoportjai felé,  jóban van a „szuperputyinista” Kirill moszkvai pátriárkával, párbeszédet folytat az ateistákkal, nyit az elvált hívők felé, de egy sorral nem változtatta meg az egyházi doktrínát, nem reformálta meg a kúriát, nem zárta be a vatikáni bankot, nem nyitott a nők és a melegek felé. 

Ferenc pápában „mindenki azt találja meg, amit keres”: a bátor forradalmárt vagy az egyház hű vezetőjét - áll a cikkben, amely megjegyzi, a pápát azonban lehetetlen kritizálni, mivel a világmédia rögtön védelmébe veszi, és  a Vatikán „ármánykodó udvarnokai” cselszövéseivel magyarázza a vádakat.

„Ferenc pápaságának titka éppen az, hogy rendkívül intelligensen képes cselekedni az ellentétek között, mindenkit más és más üzenettel győzve meg, konzervatívokat és progresszívokat egyaránt, az elsőket az elmaradt reformokkal nyugtatja meg, az utóbbiakat az apostoli palotákból érkező új szavak lelkesítik” – írta az Il Fatto Quotidiano, azt kérdezve, hogy a „mindenki pápája” szerep álszentség-e vagy ügyes politikai stratégia. A napilap válasza szerint Ferenc pápa inkluzív magatartása egyrészt személyiségéből ered, másrészt korunk kultúrájából, amely lehetővé teszi, hogy az egyház vezetője a szembenálló felek között közvetítő, ökumenikus szellemiséget képviseljen. 

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X


popup