Meghalt a Watergate-botrányban legendássá vált főszerkesztő

Ben Bradlee akkor volt a The Washington Post főszerkesztője, amikor a lap kirobbantotta a Nixon elnök bukásához vezető Watergate-ügyet. Az ő irányítása alatt vált a kissé unalmasnak tartott lap az Egyesült Államok egyik legdinamikusabb és legtekintélyesebb sajtóorgánumává. Bradlee 93 évig élt.

Kilencvenhárom éves korában meghalt Ben Bradlee, aki a The Washington Post című tekintélyes amerikai napilap főszerkesztője volt a Richard Nixon elnök lemondásához vezető Watergate-botrány idején.

Egykori főszerkesztőjének, az újság későbbi egyik alelnökének halálhírét a lap jelentette be kedden. Az újságírót washingtoni otthonában érte a halál.

Ben Bradlee 1968 és 1991 között volt a The Washington Post főszerkesztője, egyben a washingtoni élet és az újságírás történetének egyik legfontosabb alakja. Az ő irányítása alatt vált a kissé unalmasnak tartott lap az Egyesült Államok egyik legdinamikusabb és legtekintélyesebb sajtóorgánumává annak köszönhetően, hogy tehetséges újságírók sorát szerződtette és új szerkesztési elveket honosított meg.

Újságíróként hamar nevet szerzett magának John F. Kennedy elnökkel ápolt jó kapcsolata révén, és még nagyobb hírnévre tett szert azzal a munkával, amellyel Bob Woodwardot és Carl Bernsteint irányította a Richard Nixon 1974-es lemondásához vezető Watergate-botrány felgöngyölítésében. Woodward és Bernstein Pulitzer-díjat kapott az amerikai politikai életet megrengető botrányról szóló cikkeiért: a lap 28 hónap alatt hozzávetőleg 400 írást jelentetett meg, és feltárta, hogy a Nixon-féle Fehér Házig vezethetők vissza a szálak a betörési ügyben.

Ben Bradlee egyike volt azon keveseknek, akik ismerték a Woodwardot és Bernsteint az ügyben információkkal ellátó Deep Throat (Mély Torok) személyazonosságát. A nyilvánosság csak 2005-ben tudta meg, hogy Mark Felt, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) akkori második számú embere volt a rejtélyes informátor.

A szerkesztőség oknyomozó-tényfeltáró munkáját tanítani kezdték az újságíró iskolákban, és a sztoriról film is készült. A két újságírót Robert Redford és Dustin Hoffman játszotta a klasszikussá vált alkotásban, a főszerkesztőt pedig Jason Robards, aki Oscar-díjat kapott alakításáért.

 Bradlee nevéhez fűződött ugyanakkor a lap egyik nagy botránya is: 1981-ben a The Washington Post visszaadta azt a Pulitzer-díjat, amelyet Janet Cooke kapott, miután kiderült, hogy hamis az újságíró sztorija egy nyolcéves kábítószer-függő gyerekről.

Ben Bradlee a Harvardon tanult, 1948-ban a Postnál kezdte újságíró munkáját. 1950-ben szemtanúja volt, amikor Washingtonban Puerto Ricó-i fegyveresek tüzet nyitottak a Blair House-ra - az elnöki vendégházra -, miközben Truman elnök is ott volt. A helyszíni riport címlapsztori lett.

1951-ben otthagyta a lapot, az Egyesült Államok párizsi nagykövetségén lett sajtóattasé. Két évvel később a Newsweek párizsi irodájához szegődött, négy évig tudósított az európai ügyekről, majd visszatért az amerikai fővárosba, Georgetownban vett házat. Néhány hónappal később új szomszédokat kapott az akkor még szenátor Kennedy és felesége személyében, szoros barátság alakult ki közöttük. 1975-ben Conversations with JFK címmel könyvet írt a Kennedyvel kapcsolatos emlékeiről.

1961-ben ő javasolta Philip Grahamnek, a Post kiadójának, hogy vegye meg a Newsweeket. A hetilap washingtoni irodájának vezetője lett, néhány év múlva pedig már újra a The Washington Postnál dolgozott.

Ben Bradlee pályája során több kitüntetést is kapott, köztük tavaly az Elnöki Szabadságérmet, a civileknek adható legmagasabb kitüntetést.

Kimaradt?