Sógor Csaba: egyre erőteljesebben foglalkozik az EU a nemzeti kisebbségek kérdésével (X)

Biztos léptekkel Európában című kiadványában Sógor Csaba értékeli az elmúlt évek kisebbségvédelmi munkáját, foglalkozik az EU jövőjét érintő kérdésekkel, illetve átfogó tájékoztatást nyújt a fiataloknak szóló uniós lehetőségekről is. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjével ennek kapcsán beszélgettünk.

 „Számtalanszor bebizonyosodott, hogy pozitív hozadéka van annak, hogy nemcsak itthoni közegben, hanem az Európai Parlamentben (EP) is ismételten elmondjuk az erdélyi magyarok jogsérelmeit.” Ezt Ön fogalmazta meg a napokban megjelent kiadványában. Mit ért ez alatt pontosan?

Európai parlamenti jelenlétünkkel tulajdonképpen egy meggyőzési folyamat vette kezdetét Európában. Az elmúlt években rendszeresen felszólaltunk annak kapcsán a plenáris üléseken, hogy az erdélyi magyarság egyáltalán nem elégedett saját helyzetével, további lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy valóban modellértékűvé váljon a román kisebbségvédelem. Sikerült nem csupán az Európai Parlament plénumában, hanem szakmai konferenciák és kulturális jellegű rendezvények szervezése által is ezt az üzenetet továbbítani. Meggyőződésem, hogy ez a munka - amelyet ebben a kiadványban is részletesen bemutatunk - nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nyugat-európai politikusok lassan tudatosították: az új tagállamok nem oldották meg a nemzeti kisebbségek problémáit, nincsenek működő kisebbségvédelmi rendszerek, a papíron létező jogok pedig a gyakorlatban korlátozottan érvényesülnek. Kétségtelen tény, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete még mindig nem kap kellő súlyt az európai politikában és az európai intézmények szintjén, de van előrelépés, van haladás: ma már elmondható, hogy a nyugat-európai közvélemény más szemmel tekint ránk, mint tíz évvel ezelőtt.

Jobban ismerik-e  ma a helyzetünket és sajátos problémáinkat, mint tíz évvel ezelőtt? De számít-e mindez az európai döntések, az európai szabályozások meghozatalakor?

Természetesen igen. Bár Európában még mindig rendkívül érzékeny téma a nemzeti kisebbségek védelme, az EU és az Európa Tanács intézményei – néhány tagállam minden igyekezete ellenére – egyre erőteljesebben foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Sikerült az utóbbi időszakban az Európai Parlamentben is egyre több, a kisebbségek védelmét hangsúlyozó jelentést elfogadnunk. Mindez a több mint tíz éves parlamenti munkánk eredményeként is értékelhető, hiszen ehhez szükség volt a kisebbségi kérdés napirenden tartására az EP-ben. Tulajdonképpen ebben a kérdésben a 2014-2019-es mandátum hozott előrelépést, 2016-ig ugyanis csak nagyon kevés, kifejezetten a nemzeti kisebbségekre vonatkozó jelentés született, holott a bővítési folyamattal a nemzeti kisebbségekhez tartozók száma megnövekedett. Ma az 500 millió polgárt számláló EU-ban minden hetedik személy egy őshonos nemzeti kisebbséghez tartozik vagy kisebbségi nyelvet beszél. Tehát nem vagyunk egyedül! Ezt pedig a Minority Safepack kisebbségvédelmi polgári kezdeményezéssel is sikerült bebizonyítanunk.

Az összes uniós szerv közül egyébként az Európai Parlament foglalkozik a legtöbbet és a legrégebb óta a nemzeti kisebbségek ügyeivel, mindig a zászlóvivője volt az uniós szintű kisebbségvédelemnek, újra és újra felszólította a Bizottságot, hogy hozzon specifikus kisebbségvédelmi intézkedéseket. Köszönhető mindez az Európai Néppárt (EPP) kiállásának is, hiszen ez a képviselőcsoport – amelyhez az RMDSZ is tartozik – a leginkább nyitott a kisebbségvédelmi kérdésekre. 

Az olvasható a kiadványában - és nyilván ezek az adatok az Európai Parlament honlapján fellelhetők - hogy négy év alatt 365 felszólalása volt a parlament plénumában, főként kisebbségjogi, emberi jogi és szociális ügyekben. Ugyanakkor 631 módosító javaslata közül 114-et kifejezetten nemzeti kisebbségvédelmi témában nyújtott be. Mikor fogják az erdélyi magyarok mindezeknek az eredményét idehaza is érzékelni?

Számos területen már most érzékelhetik, hiszen nem csupán kisebbségvédelmi kérdésekkel foglalkozunk, hanem részt veszünk az európai szakpolitikák és irányvonalak kijelölésében. Például mi is ott vagyunk, amikor az EU következő hétéves keretköltségvetése van napirenden és amellett érvelünk, hogy megmaradjanak a mezőgazdasági támogatások, valamint a lemaradó régióknak szánt felzárkóztatási pénzek, mert ez erdélyi magyar érdek is. Nagyon gyakran hajlamosak vagyunk csupán a nemzeti kisebbségek kérdésének tekintetében megítélni az EU-t és közben elfeledjük azokat az előnyöket, amelyeket számunkra biztosít: a szabad mozgás, a külföldön való tanulás és munkavállalás, vagy éppen az olcsóbb telefonálás lehetőségét. De hasonlóképpen természetesnek gondoljuk, hogy jár nekünk az uniós támogatás, holott ez nem magától értetődő, ezért folyamatosan meg kell küzdenünk Európában. Mára már magától értetődőnek vesszük az EU nyújtotta előnyöket, azonban most, hogy zajlanak a tárgyalások az Egyesült Királyság kilépése kapcsán, erőteljesebben látszik, hogy mi az EU-tagság tétje, azaz mit veszíthetünk.

Nyilván amikor erdélyi magyar kérdésben szólalunk fel az EP-ben, az mindig egy újabb ráerősítés az ügyeinkre, amit biztosan meg is hallanak azok, akiknek meg kell hallaniuk. A munkámat azért tartom fontosnak számokban is megmutatni, hogy az valamiképp mérhetővé és „kézzelfoghatóvá” is váljon. Úgy vélem egy képviselőnek az a dolga, hogy alakítsa, módosítsa a szabályozásokat, szóljon bele a döntésekbe, szólaljon fel bizonyos kérdések kapcsán, hiszen hang nélkül hogyan is lehetne bármit képviselni.

Magyar kisebbség elleni uszító üzenetek Romániában, a hazai jogállamiság helyzete és a korrupcióellenes harc túlkapásai, a szimbólumhasználat akadályozása, a restitúció akadályozása, a Mikó-ügy, a MOGYE-ügy, a marosvásárhelyi iskola ügye - ezek mind olyan témák, amelyek kapcsán az elmúlt évek során felszólalt az Európai Parlamentben. Van olyan hazai téma, amelyet nagyon nehezen lehet elmagyarázni, megértetni Európában?

Azonnal megértik, amikor azt mondjuk, hogy európai polgárokat diszkriminálnak, európai polgárok jogai sérülnek egy uniós tagállamon belül. Hasonlóképpen értik, amikor azt mondjuk, hogy megfélemlítés és gyűlöletbeszéd zajlik ellenünk vagy, hogy a gyakorlatban nem érvényesülnek a törvényben szavatolt jogaink. Pontosan tudják már, hogy Romániában is gondok vannak és rövidesen elő fogják venni ezt az országot is. Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi szakbizottságban (LIBE) és a plenáris ülésen hamarosan napirendre kerül Románia helyzete. A legnehezebb viszont a jogállamiság érvényesülésével kapcsolatos kérdésekben vagy éppen a korrupcióellenes harc túlkapásai kapcsán megértő hozzáállásra találni. A korrupcióellenes harc egy, a polgárok számára is szimpatikus és nyilván egy szükséges fellépés, így látják ezt Európában is. A számos visszaélésről viszont keveset tudnak, nem is igazán akarnak belelátni ezekbe, ahogyan azt is kevesen értik, hogyha egy bizonyos ügyben végleges bírói döntés született, akkor azt miért kérdőjelezné meg bárki is. Nagyon sok nyugati tagállamban nyilván nem merülnek fel ilyen szintű problémák az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban, mint nálunk.

Kulturális misszióként emlegeti kiadványában azt a feladatot, amelyet a romániai magyar értékek, a közösség sajátos hagyományainak, szokásaink megismertetéséért végez. Számos brüsszeli és strasbourgi eseményt szervezett az elmúlt évek alatt, melyek során közösségünket népszerűsítette. Van erre valós igény Európában, kíváncsiak ránk odakint?

Érdeklődéssel fogadják a rendezvényeinket, szívesen kapcsolódnak be. Persze volt már olyan eseményünk is, ahol kevesebben voltunk a reméltnél, de szerencsére nem ez a jellemző, szívesen nézik a táncainkat, kóstolják az ételeinket, italainkat, hallgatják történelmi visszatekintéseinket, kíváncsiak a még élő hagyományainkra. Számunkra, romániai magyar közösség számára pedig hatalmas lehetőség, hogy jelen lehetünk saját értékeinkkel Európában, mert ezáltal is rátereljük a figyelmet ügyeinkre és elnyerjük emberek jóindulatát Ma, amikor információk sokasága zúdul ránk egész nap, amikor tulajdonképpen folyamatos verseny van az emberek figyelméért, ebben a helyzetben, közösségként még inkább feladatunk, hogy megnyilatkozzunk és ne szoruljunk háttérbe. Brüsszelben még nem létezik olyan intézményi háttér, amely ebben a nemzetközi környezetben saját közösségünk megismertetésével foglalkozik. Mi, EP-képviselők elsőként vállaltuk, hogy a kisebbségvédelmi munkát kiegészítve ellátjuk ezt a feladatot is, és továbbra is határozottan hiszünk abban: hogyha ismernek bennünket, akkor sokkal jobban megértik sajátos helyzetünket és sokkal inkább támogatnak is. Úgyhogy igen, azt gondolom ez mindenképp egy misszió, amely állandó és hosszútávú küldetés kell hogy legyen közösségünk számára.

Az EU jövőjét meghatározó kérdéseket is érinti ebben a kiadványban: szó esik a Brexitről, a 2020-2027 közti uniós költségvetést érintő vitákról, a Tanácsban jövő évben esedékes román elnökségről, illetve a keresztény Európa jövőjével kapcsolatban Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök gondolatai is megjelennek. Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a mi jövőnk egyértelműen egy keresztény Európában képzelhető el, Ön szerint Európa vissza tud találni keresztény identitáshoz?

Európa keleti felében erőteljesebben érvényesül a keresztény értékrend. Lelkiségünkkel, újonnan épülő és megújuló templomainkkal, felújított gyülekezeti központjainkkal, aktív gyülekezeti életünkkel Európában sokak számára példa és biztatás lehetünk. Mi, akik keresztény értékek mentén politizálunk, azt valljuk, hogy Európának csupán saját alapértékeit kellene megerősítenie, így könnyebben nézhetne szembe a rá váró kihívásokkal. Egyszerűen eredeti identitásához kell visszatalálnia, amely a közösségek és családok erejét, az egymás iránti őszinte érdeklődést, egymás segítését, a munka és a tanulás szeretetét és becsületét, a távlatokban való gondolkodást is jelenti. Ebben a küldetésünkben az európai jobboldalra, az EPP Képviselőcsoportra is rendkívüli szerep hárul. Mi mindenképp abban bízunk, hogy képesek leszünk közösen cselekedni egy jobb és biztonságosabb európai jövőért.

Kimaradt?