• 2018. november 14., szerda
    Aliz
  • Kolozsvár
    • -4°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • -4°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • -4°
      Barót
    • -1°
      Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • 12°
      Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • 10°
      Temesvár
    • -1°
      Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6599 LEI
    • 1 USD = 4.1469 LEI
    • 1 GBP = 5.3479 LEI
    • 100 HUF = 1.4438 LEI

Semmivel nem lett nyugatosabb a módosított büntető törvénykönyv


-A A+

A büntető törvénykönyv vitatott módosításait kezdeményező kormánytöbbség előszeretettel hivatkozik európai példákra, de a képviselőházban szerdán elfogadott jogszabály semmiképpen sem az európai jó gyakorlatokat követi.

A büntető törvénykönyv (btk.) módosítása kapcsán több, egymásnak ellentmondó állítás látott napvilágot a hivatali visszaélés (nyugat-)európai szabályozásáról. A Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője, Oana Florea a bizottsági vitán azzal érvelt a hivatali visszaélést szabályozó 297. cikk eltörlése mellett, hogy „Németországban nem bűncselekmény a hivatali visszaélés, Hollandiában nem bűncselekmény a hivatali visszaélés, Észtország 2007-ben törölte ezt a bűncselekményt”.

A vita során mások is hivatkoztak európai példákra, de a parlamenti többség – mint a későbbiekben látni fogjuk – teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a konkrétumokat, és miközben a nyilatkozatok szintjén szakítani próbál a „szovjet típusú” szabályozással, semmiképpen sem az európai jó gyakorlatokat követi.

A politikai és a büntetőjogi felelősség elválasztása

A hivatali visszaélés szabályozása azért rendkívül kényes, mert olyan cselekményekre vonatkozik, amelyek a politikai és a büntetőjogi felelősség határán helyezkednek el. Egy konkrét példa: számos településvezető ellen indult eljárás hivatali visszaélés vádjával amiatt, hogy támogatást biztosítottak helyi sportegyesületeknek. A vádhatóság ezeket az eseteket úgy értelmezte, hogy a polgármesterek vagy helyi tanácsok egyfelől megkárosították a település költségvetését, másfelől jogtalan haszonhoz juttattak egy sportegyesületet és nem utolsó sorban saját magukat, hiszen egy futball- vagy kézilabdaklub támogatása népszerű intézkedés, ami szavazatokat hozhat.

Nyilvánvaló, hogy a romániai közvélemény egy része ezt az értelmezést favorizálja, míg a másik része úgy gondolja, hogy ilyen esetekben a politikusnak nem büntetőjogi, hanem politikai felelőssége van, azaz a választóknak kellene szankcionálniuk őt, ha úgy gondolják, hogy a futballra adott pénzt másra kellett volna költenie.

Természetesen nem minden hivatali visszaélési ügy ilyen egyszerű, viszont a leírt példa éppen azt hivatott szemléltetni, hogy a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi a két típusú felelősség keveredését – a politikai felelősség kárára. Ez nem utolsó sorban demokrácia-kérdés is, hiszen az ügyészség ilyen jellegű „beavatkozása” végső soron megakadályozza az állampolgárokat abban, hogy a közvetlen környezetüket érintő kérdésekről – választások útján – döntsenek.

A problémával a Velencei Bizottság több jelentése és ajánlása is foglalkozik. A Maszol egy korábbi cikkében már hivatkozott 2013-as jelentésében az Európa Tanács alkotmányjogászokból álló tanácsadó testülete megállapította: a széles körben alkalmazott és túlságosan általánosan megfogalmazott hivatali visszaélés „ártalmas lehet a jogbiztonságra” és „lehetőséget teremt a politikai indíttatású visszaélésekre”.

Kötelező szabályozás?

A Velencei Bizottság a jelentés elkészítése előtt szétküldött egy kérdőívet. Az erre adott válaszokból kiderül, hogy négy európai állam – Ciprus, Észtország, Írország, Hollandia – büntetőtörvényéből teljességgel hiányzik a hivatali vagy hatalommal való visszaélés bűncselekménye. Egyes vélemények szerint ezek az országok megszegik nemzetközi kötelezettségeiket, tételesen a korrupció elleni ENSZ-egyezményt, amelyet Románia 2004-ben ratifikált.

Cristi Danileţ bíró ezzel kapcsolatban írt blogbejegyzésének két fő állítása: 1. a romániai szabályozás megfelel az egyezménynek; 2. az egyezmény 19. cikkének betartása feltételezi a hivatali visszaélés külön bűncselekményként való szabályozását. Utóbbi állításnak azonban ellentmond a már említett kérdőív, amelyből a továbbiakban szemlézünk.

A nyugat-európai minta

Németországban nem különálló bűncselekmény a hivatali visszaélés, hanem súlyosbító körülmény, például kényszerítés, csalás vagy okirathamisítás esetén. Egészen pontosan a német jog “hatalommal vagy pozícióval való visszaélésről” rendelkezik. Ami az ENSZ-egyezményt illeti, Németország úgy tekinti, hogy a hivatali visszaélést lefedi az a számtalan előírás, amely specifikusan rendelkezik a hatalommal való visszaélés magatartásairól, kezdve a szexuális előnyökhöz jutástól a vesztegetésen át az árulásig.

Hasonló a helyzet Belgiumban, Franciaországban vagy az északi államokban is, ahol szintén nem találni a romániaihoz hasonló btk.-cikkelyt, ellenben a hivatali pozícióval vagy hatalommal visszaélés magatartásait több korrupciós bűncselekményben szabályozzák. A francia büntetőtörvény emellett tartalmaz egy külön előírást (432. cikk) “a törvény alkalmazásának akadályozására irányuló cselekményekről”. Ezt öt évig terjedő börtönnel büntetik, és csakis “közhatalommal rendelkező személyek” követhetik el.

A kérdőívre adott válaszokat böngészve ugyanakkor megállapítható, hogy ha beszélhetünk nyugati mintáról, az a következő: a hatalommal vagy hivatalos pozícióval való visszaélés esetén a károkozást tekintik feltételnek – ez lehet anyagi kár vagy valamilyen jog megsértése/megtagadása –, a jogtalan haszon a korrupciós bűncselekményeknél jelenik meg. Ahogy haladunk keleti irányba, az „új demokráciák” felé, úgy jelenik meg a hivatali visszaélés tényállási elemei között a jogtalan haszon vagy Románia esetében a jogtalan haszon és a jogtalan hátrány keveréke. Ezen a parlament által szerdán elfogadott módosítás sem változtat.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X