Liviu Dragnea és Donald Trump: ez a „párhuzamos állam” nem az a mély állam
  • 2018. szeptember 24., hétfő
    Gellért, Mercédesz
  • 12°
    Kolozsvár
    • 16°
      Csíkszereda
    • 14°
      Székelyudvarhely
    • 14°
      Gyergyószentmiklós
    • 14°
      Székelykeresztúr
    • 21°
      Kovászna
    • 19°
      Kézdivásárhely
    • 16°
      Barót
    • 15°
      Sepsiszentgyörgy
    • 12°
      Arad
    • 16°
      Gyulafehérvár
    • 12°
      Nagyvárad
    • 10°
      Beszterce
    • 11°
      Déva
    • 12°
      Nagybánya
    • 14°
      Marosvásárhely
    • 12°
      Zilah
    • 11°
      Szatmár
    • 16°
      Nagyszeben
    • 12°
      Temesvár
    • 15°
      Brassó
    • 29°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6578 LEI
    • 1 USD = 3.9575 LEI
    • 1 GBP = 5.1941 LEI
    • 100 HUF = 1.4395 LEI

Liviu Dragnea és Donald Trump: ez a „párhuzamos állam” nem az a mély állam


-A A+

Romániáról írt eheti cikkében a New York Times megállapítja, hogy a Szociáldemokrata Párt diskurzusa megtévesztésig hasonlít Donald Trump amerikai elnök kirohanásaira a kampánya körüli rendellenességeket célzó vizsgálatok ellen, és idézi Liviu Pleșoianu PSD-s képviselőt, aki a „párhuzamos állam” ellen meghirdetett június 10-ei bukaresti tüntetésen angolul üdvözölte Trump „küzdelmét az amerikai mély állam ellen”, hozzátéve, hogy „tudjuk, milyen erőket vetnek be vele szemben”. Ezzel tisztázta, ha még szükség volt rá, hogy a PSD a párhuzamos államon ugyanazt érti, amit az amerikai elnök támogatói mély államnak neveznek. Ez a „mély állam” azonban nem az a mély állam.

A New York Times kontextusba helyezi Pleşoianu mondatát, belinkelve egy korábbi cikkét, amelynek beszédes címe: Mi történik, ha egy nemlétező 'mély állam' ellen harcolsz (What Happens When You Fight a ‘Deep State’ That Doesn’t Exist).

„A mély állam tulajdonképpen nagyon is valós, bár nem titkos, és nem is annyira izgalmas, amennyire a fogalom sejtetni engedi” – állapítja meg a Geopolitical Futures elemzése. Eszerint a mély állam 1871 óta létezik az Egyesült Államokban, és nem más, mint a szövetségi kormányt működtető tisztviselői apparátus, amely természeténél fogva ellenőrzi és esetenként befolyásolja a választott vezetők politikáit. „Az entitást köztisztviselői karnak nevezik, és az elnök hatalmának a korlátozására hozták létre” – teszi hozzá a kiadvány, amelynek alapítója George Friedman magyar származású amerikai geostratéga, aki a Startfor elemző/előrejelző ügynökséget is létrehozta.

A kormánykoalíció vezetői nyilvános szerepléseik alkalmával rendszeresen hivatkoznak a „párhuzamos államra". Egy korábbi cikkünkben már rámutattunk, hogy párhuzamos államról beszélni a Szociáldemokrata Párt (PSD) részéről azért sem indokolt, mert sok tekintetben a kormánypárt maga működik párhuzamos államként. A New York Times kontextusba helyezi Pleşoianu mondatát, belinkelve egy korábbi cikkét, amelynek beszédes címe: Mi történik, ha egy nemlétező 'mély állam' ellen harcolsz (What Happens When You Fight a ‘Deep State’ That Doesn’t Exist).

Az elemzés szerint 1871 előtt az elnök saját hatáskörben nevezte ki a szövetségi alkalmazottakat, és természetesen lojális embereket választott, akik aztán a kedvében jártak. Alkalomadtán egy-egy posztot átengedett olyanoknak, akiktől a bázisa megerősítését remélhette, vagy egyszerűen eladott tisztségeket olyanoknak, akiknek valamilyen érdekük fűződött hozzá, például pénzt csináltak belőle.

A politikai és az adminisztratív állam különválasztása

A politikamentes köztisztviselői kar gondolata egy német származású unionista tábornoktól, Carl Schurztól származik. Két oka is volt, amiért úgy gondolta, hogy a törvények végrehajtásával érdem és hozzáértés alapján kiválasztott alkalmazottaknak kell foglalkozniuk. Az első az elnök hatalmának a korlátozása volt, miután a tapasztalat azt mutatta, hogy a legmagasabb állami méltóság nem feltétlenül és maradéktalanul váltja be a hozzá fűzött várakozásokat.

 A másik ok, hogy a polgárháború alatt és után a a kormánypolitikák és a törvénykezés komplexitása fokozatosan nőtt, miközben azok hatása fokozatosan túlmutatott az elnöki mandátum keretein, gyakran egész generációk sorsát befolyásolva. Ilyen körülmények között már nem tűnt jó ötletnek négyévenként lecserélni a komplett adminisztrációt, mert mire az újak kitanulták a kormányzás csínját-bínját, lejárt az elnöki mandátum, máris csomagolhattak, és kezdődött minden elölről.

Schurz megoldása: a politikai és az adminisztratív állam különválasztása. Eszerint a választott politikusok jelölik ki az közpolitikai irányokat, a tisztviselők pedig biztosítják a megvalósításukhoz szükséges szakértelmet, támogatást és folytonosságot. Mint minden orvosságnak, ennek is van mellékhatása: a két „állam” közötti kommunikáció nem mindig a legjobb, és gyakori, hogy a szakértők úgy érzik, a politikusok nem értik meg őket és a munkájukat. Ilyenkor a válaszuk nem a nyílt lázadás, hanem a halogatás, és az intézkedések körüli „köd” gerjesztése.

Sem maga Trump, sem közvetlen környezete nem ejtette ki a száján a mély állam kifejezést, viszont nyilatkozataikban többször utaltak arra, hogy létezik egy összehangolt erőfeszítés, amely célja szándékos kiszivárogtatásokkal és a hagyományos sajtó támogatásával aláásni Trump elnökségét és eltéríteni azt a progressszív baloldal agendája irányába. Steve Bannon, a Fehér Ház  tavaly augusztusban lemondott vezető stratégája egy alkalommal úgy fogalmazott: Trump elnökségének egyik legfontosabb célkitűzése „az adminisztratív állam lebontása”.

Az amerikai mély állam létezik, csak nem titkos

Donald Trump tehát nem teljesen alaptalanul érzi úgy, hogy a titkos mély állam megköti a kezét. A mély állam létezik, csak nem titkos: mindenki számára látható, annyira, hogy a létéről törvények rendelkeznek – mutat rá a Geopolitical Futures.

Romániában teljesen más a helyzet. Nem abban a tekintetben, hogy nem létezik egy – az utóbbi években egyre technokratábbá váló – köztisztviselői kar, hanem azt illetően, hogy a bukaresti kormánypárt nem az ellen harcol.

Lényeges különbség továbbá, hogy a romániai „mély állam” (amit a PSD annak tart) hosszú éveken keresztül – az amerikaival ellentétben – a közvélemény elől elrejtve működött. Noha a közelmúltban több titkos protokollum nyilvánosságra került, továbbra sem látunk tisztán a titkosszolgálat(ok), illetve a bűnüldözési és az igazságszolgáltatási szervek együttműködését illetően. Egyelőre csak az tűnik biztosnak – és ez is óriási különbség az Egyesült Államokhoz képest –, hogy bárminek nevezzük, a román „deep state”-nek nem volt törvényes alapja, ellenkezőleg: ha nem egyenesen illegálisan, a legjobb esetben a törvényes keret „mellett” működött.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X