Klaus Johannisnak nincs választása Puskás Bálint volt alkotmánybíró szerint
  • 2018. szeptember 26., szerda
    Jusztina
  • Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • -1°
      Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6603 LEI
    • 1 USD = 3.9613 LEI
    • 1 GBP = 5.2120 LEI
    • 100 HUF = 1.4399 LEI

Klaus Johannisnak nincs választása Puskás Bálint volt alkotmánybíró szerint


-A A+

Heves polémia zajlik Romániában, miután az alkotmánybíróság (Ab.) az igazságügyi miniszternek adott igazat, és kimondta, hogy alkotmányos természetű jogi konfliktust idézett elő az államhatalmi ágak között az államfő azáltal, hogy elutasította a korrupcióellenes ugyészség (DNA) főügyésze, Laura Codruţa Kövesi leváltására irányuló javaslatot. A kormányoldal jubilál, az ellenzék viszont követeli az elnöktől, hogy még véletlenül se tegyen eleget az Ab. határozatának. Az egymásnak ellentmondó véleményekről Puskás Bálint volt alkotmánybírót kérdeztük.

Azt tisztázzuk legelőször, hogy mit fed az "alkotmányos természetű jogi konfliktus"?

Abban az esetben, hogy ha valamelyik hatalom ág túllépi a hatáskörét - olyan jogköröket gyakorol, amelyeket az alkotmány értelmében nem gyakorolhatna -, vagy pedig nem hajtja végre az alaptörvényben megszabott kötelezettségét, akkor léphet fel alkotmányos természetű jogi konfliktus. Nálunk sajnos főleg a hatáskör túllépése gyakori, beleértve az Alkotmánybíróságot is.

Ebben az esetben is ez történt, az Ab. túllépte a hatáskörét?

A döntés első pontjában a testület megállapítja a konfliktus létét, a másik pontban viszont kvázi kötelezi Románia elnökét, hogy mentse fel a tisztségéből Kövesit. Ezzel szerintem az Ab. túllépi a hatáskörét, hiszen nem adhatna ki utasításokat arra vonatkozóan, hogy mit tegyen egy bizonyos állami szerv. Eddig legalábbis ez volt a joggyakorlat.

Kicsit meglep, amit mond - bár hasonlóan nyilatkozott az Ab. volt elnöke is –, mivel az Ab. gyakorlatában eddig is azt láthattuk hasonló esetekben, hogy a bírák megállapítotják a konfliktus tényét, majd a határozat második pontjában vázolják a konfliktus megoldásának a módját. Ebben az esetben nem ugyanaz történt?

Eddig az Ab. azt írta le, hogyan lehet megoldani a konfliktust, ebben az esetben viszont, úgy érzem, hogy egy kötelezettséget írt elő az államfőnek. Ez a különbség az én meglátásom szerint.

Azért, mert egy konkrét személy konkrét akciójára vonatkozik a határozat?

Az Ab. határozata szó szerint megfogalmazza, hogy Klaus Johannisnak ki kell bocsátania a Laura Codruţa Kövesi felmentéséről szó elnöki rendeletet. Az én értelmezésem szerint az Ab. egy lezárult folyamatba avatkozik be. A törvény szerint az igazságügyi miniszter javasolja az illető leváltását, a Legfelső Bírói Tanács (CSM) véleményezi, és az államfő elé terjeszti. Valakinek dönteni kell, és ez a valaki az államfő. Klaus Johannis ebben a konkrét kérdésben egyszer már döntött, tehát szerintem egy lezárult procedúráról van szó, miközben az Alkotmánybíróság döntése a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után kötelező.

Itt mintha hiányozna egy mozzanat, ugyanis az elnök kiállt a közvélemény elé és nyilatkozott valamit, de formálisan nem fogadta el vagy utasította vissza az igazságügyi miniszter felterjesztését.

Egyetértek, szerintem is ki kellett volna adnia egy elnöki rendeletet, abban pedig meg kell volna okolnia, hogy miért döntött így vagy úgy. Ugyanakkor azzal is egyetértek, hogy az elnök csak törvényességi szempontból mérlegelhet, neki nem feladata értékelni egy ügyészségi vezető tevékenységét – ez a miniszter dolga a törvény és az alkotmány szerint.

Az előbbiekből azt lehetett érteni, hogy nem ért egyet az Ab. döntésével, de akkor ezek szerint mégis? Legalábbis a tekintetben, hogy az elnök mérlegelési lehetőségei végesek.

Így van, én így látom. Egyébként alkotmánybíróként következesetesen a parlament oldalára álltam Băsescu két ciklusában, és számtalan különvéleményben megfogalmaztam, hogy az Ab. az akkori államfő felé tolta el a hatalmat. Azt tapasztaltam, és erről írtam is az alkotmánybírói pályafutásomat összegző kötetemben, hogy amikor egy döntésnek politikai tétje van, akkor politikai szimpátiák befolyásolják az alkotmánybírókat. Ebben az esetben például alighanem az is szerepet játszott egyes alkotmánybírók értékelésében, hogy bizonyos körök úgy tartják, a DNA számos visszaélést követett el.

Van-e mozgástere ezek után az államfőnek? Megteheti-e azt, amire egyesek buzdítják, hogy ne írja alá Kövesi menesztését?

Szerintem nem. Az Ab. döntését lehet vizsgálgatni, elemezni, kritizálni, ellenben az kötelező, mindenekelőtt az államfőre.

Mit jelentene, ha Klaus Johannis mégsem menesztené a DNA vezetőjét?

Elmélyülne a politikai, közigazgatási, társadalmi káosz, amiben Románia hosszú évek óta leledzik. A demokrácia sírásója lehetne, ha ilyet tenne az elnök.

Megtehetné esetleg Klaus Johannis, hogy újra az alkotmánybírósághoz fordul?

Az Ab. döntései ellen nem lehet fellebezni. Az pedig, hogy végrehajtja-e az elnök a döntést, vagy sem, már közigazgatási bírósági hatáskör. Konkrétan, ha az elnök kiad egy rendeletet, amiben elutasítja vagy helyben hagyja az igazságügyi miniszter javaslatát, azt meg lehet támadni a közigazgatási bíróságon.

Felvetődött az is, hogy itt volna az ideje kiírni azt a referendumot, amivel az államelnök több mint egy éve "fenyegetőzik" az igazságügy kapcsán. Milyen hatása lehetne egy ilyen népszavazásnak?

Semmi, ugyanakkor csúnya játék lenne az emberekkel és az adófizetők pénzével. Romániában a referendumnak egyetlen egy esetben van hatása: amikor az elnök visszahívásáról szól.

Az előbb mintha arra utalt volna, hogy a jelenlegi politikai berendezkedés az Ab. döntései nyomán alakult ki. Jól értettem?

Részben igen, Traian Basescu elnöksége idején volt egy olyan többség az alkotmánybíróságon, amely fokozatosan egy félelnöki köztársaság felé tolta el az országot. Mint mondtam, minden ilyen esetben - a miniszterek kinevezése, az elnök külpolitikai szerepe, a parlamenttel való egyeztetés fakultatív jellege kapcsán - különvéleményt fogalmaztam meg.

Az elmúlt napokban az is megfogalmazódott, hogy mostani döntésével az Ab. a nép megkérdezése nélkül megváltoztatta az ország politikai berendezkedését. Ezek szerint nem először.

Ezek jól hangzó elemzői frázisok. Az Ab. döntései az alkotmány betűjére és szellemére alapoznak, bár az értelmezései eredményeként nyilván eltolódhat a hatalmi ágak közötti egyensúly. Más kérdés, hogy a román alaptörvényt újra kellene írni, hogy a mostaninál sokkal világosabb legyen.

Az Ab. értelmezéseinek eredményéről szólva ki kell térnünk néhány olyan állásfoglalásra, amelyet az elmúlt napokban nem egyszer szakmaibeliek fogalmaztak meg. Az egyik ilyen, hogy az Ab. döntése nyomán az ügyészek az igazságügyi miniszter, tehát a politikum ellenőrzése alá kerülnek. Valóban?

Az igazság az, hogy az ügyészek a tevékenységüket most is az igazságügyui miniszter felügyelete alatt fejtik ki. Ezt írja az alkotmány. Ennek tükrében az ügyészségeken belül egy alárendeltségi rendszer működik. A bírókkal ellentétben az ügyészek nem teljesen függetlenek - elvehetik tőlük az aktacsomót, átadhatják másnak stb. -, hanem az alkotmány szerint „a törvényesség, a pártatlanság és a rangsorbeli felettesi ellenőrzés” elve szerint, „az igazságügyi miniszter fennhatósága” alatt fejtik ki tevékenységüket. Ez azt mutatja, hogy az elnöknek semmi köze az ügyészek tevékenységéhez. Persze Johannis próbálja, ahogy az elődje is tette, a saját hatáskörébe vonni az ügyészeket - érthető okokból -, de ebben a tekintetben az Ab.-nak maximálisan igaza van.

Mit jelent vagy jelentene ön szerint az ügyészi függetlenség, ami a több mint egy éve zajló viták középpontjában áll?

Azt, hogy senki nem szól bele, hogy az ügyész hogyan vizsgálja ki a rábízott ügyet. Másként szólva senki nem diktál nekik azt illetően, hogy milyen következtetéseket vonjanak le, mit írjanak a vádiratba stb. Ellenben hierarchikus rendszerben dolgoznak.

A hierarchia csúcsán az Ab. döntése szerint az igazságügyi miniszter áll. Mit fed az ő fennhatósága? Beleszólhat-e a tárcavezető abba például, hogy ki ellen induljon eljárás, milyen bizonyítékokat használjanak fel, zárolják-e a gyanúsított vagyonát stb.?

Nem, ezek olyan kérdések, amelyekbe nem szólhat bele sem az igazságügyi miniszter, sem a fölöttes ügyész. Gyakorlatilag az ügyész munkájába senki nem szólhat bele. Elvehetik tőle a dossziét, de azt is csak a fölöttese teheti meg, nem a miniszter.

Egyes vélemények szerint Klaus Johannisnak nagyobb szava kellene hogy legyen egy miniszternél - például az ügyészek visszahívása kérdésében -, mert hat és fél millióan szavaztak rá. Mi a véleménye erről az érvről?

Gyerekesnek tartom. Amikor Traian Basescut megpróbálták leváltani, akkor is előkerült, hogy 7,5 millióan voksoltak a menesztésére. Annak idején Ceausescura 99 százalékban szavaztak. Az Ab. nem dönthet aszerint, hogy az illető hány szavazatot kapott, vagy hogy választott vagy kinevezett tisztségviselő.

Az interjú a Bukaresti Rádió 2018. Június 4-ei adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X