• 2018. november 15., csütörtök
    Albert, Lipót
  • 11°
    Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • 11°
      Arad
    • 11°
      Gyulafehérvár
    • 12°
      Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • 10°
      Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • 10°
      Nagyszeben
    • 13°
      Temesvár
    • Brassó
    • 11°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6590 LEI
    • 1 USD = 4.1340 LEI
    • 1 GBP = 5.3404 LEI
    • 100 HUF = 1.4427 LEI

Valós történelmi események ihlették a Trónok harcát


-A A+

A skót történelem brutális eseményei szolgáltak alapjául a Trónok harca című, nagysikerű fantasy filmsorozatnak, amelyet az HBO készített George R. R. Martin nagy sikerű regénysorozata, A tűz és jég dala alapján. Ami tehát a nézőket a képernyőkön sokkolta, az bizonyos értelemben valójában megtörtént.

A film egyik legerőszakosabb jelenetét is valós történelmi esemény képezte, így történt ez a sorozat harmadik évadának kilencedik része, A castamere-i esők esetében is. A „vörös nász” néven elhíresült eseményen a Stark család jelentős részét megölik a Lannisterek által támogatott Frey család tagjai. Catelyn, Robb és felesége, valamint meg nem született gyermekük brutális legyilkolása mindenkit meglepett az epizódban (kivéve persze azokat, akik már olvasták a könyvet), ám hasonló esetek gyakran megtörténtek a középkorban.

Dr. Katie Barclay, az ausztráliai Adelaide-i Egyetem történelem és politika karának professzora szerint éppen az ilyen események megrendítő mivolta az oka annak, hogy megőrzi őket a történelmi emlékezet. A skót „vörös nászok” azért maradnak meg az emlékezetben, mert szinte elképesztő, amit ezek az események elmondanak nekünk az árulásról és az emberi kapcsolatokról – véli a professzora. A Starkoknak kenyeret és sót ajánlottak a sorozatban, amely a vendéglátás szent törvényeinek védelme alá helyezte őket, vagyis a vendég és a házigazda nem bánthatják egymást. A középkori Európában ugyanez a kenyérrel és sóval kapcsolatos hagyomány élt.

A Starkokat azonban megölték a védelem hamis ígérete alatt. Martin nem titkolta: a Vörös Nász valódi eseményeken alapszik a skót történelemből. Az egyik „a fekete vacsora” néven vált ismertté (...) a másik pedig a glencoe-i mészárlás. Mindkettőnél durván elárulták a bizalmat, megszegték a vendéglátás szabályait, és magukat védettnek hívő férfiakat és nőket mészároltak le.

A fekete vacsora

Az első esemény, amelyről Martin beszél, 1440-ben történt, csupán három évvel azután, hogy II. Jakab tízévesen a skótok királya lett. Az ifjú Jakab apját, I. Jakabot követte a trónon, miután 1437-ben a Douglas klán befolyásos tagjai megölték. A Fekete Douglasok voltak Skócia legerősebb klánja, és a nép többségének bizalmát élvezték – olyannyira, hogy kormányzókként léphettek fel például akkor, ha a király túl fiatal volt még az uralkodáshoz. II. Jakab is ebbe a kategóriába tartozott, így Archibald Douglas, Douglas ötödik earlje, kormányozta Skóciát. 1439 végén azonban Archibald meghalt, és legidősebb fia, a tizenhat éves William lépett az örökébe.

A király két közeli tanácsadója, Sir Alexander Livingston, Jakab gyámja, illetve Sir William Crichton (aki Skócia lord-kancellárjává nevezte ki magát) azonban úgy gondolta, a Douglas klán túlságosan nagy hatalomra tett szert, és fenyegetést jelent a királyra és az országra. Így elhívták Williamet és öccsét, Davidet Edinburgh-ba, hogy „jobban megismerkedjenek” jövendőbeli királyukkal. A vendégség szabályai szerint ott tartózkodásuk biztonsága szavatolva volt.

A testvérek megérkezésekor nagy lakoma vette kezdetét. Egy dob hangjára az ajtók bezárultak, egy férfi belépett a terembe, és egy fekete vaddisznó frissen levágott, vértől csöpögő fejét szolgálta fel nekik, amely a hagyomány szerint a halál jele volt. Ezután azonnal kirángatták őket az udvarra, villámgyorsan elítélték őket árulásért, és lefejezték őket. A történet furcsasága, hogy Livingston és Crichton már irányításuk alatt tartották a királyt, így nem volt e téren félnivalójuk a Douglasoktól. Vélhetően ennek ellenére riválist láttak bennük, és ezért ölették meg őket.

Tizenkét évvel később, 1452-ben a király meghívta Williamet, Douglas ötödik earljét, hogy kibéküljenek. William megjelent, azonban nem volt hajlandó esküt tenni egy olyan királynak, akit már nem támogatott a családja, és akivel háborúban álltak. Jakab ezért torkon szúrta egy tőrrel, a holttestet pedig kidobták Stirling várának egyik ablakából.

A glencoe-i mészárlás

A glencoe-i mészárlásra két évszázaddal később került sor. Orániai Vilmost 1689-ben Anglia, Skócia és Írország királyává koronázták, azonban a felföldi skótok között nem volt népszerű. A jakobita felkelés, amellyel a skótok Stuart II. Jakab királyt remélték a trónra emelni, nem volt sikeres. 1690-ben ért véget, és a következő évben Vilmos amnesztiát ajánlott a felföldi klánok tagjainak, ha hűséget esküsznek neki. A határidő 1692. január elseje volt, és a skót klánok mind aláírták a hűségesküt, kivéve a McDonald klánt. Főnökük, Alastair Maclain és családja II. Jakab előtt tett korábban hűségesküt, és felföldiként nem volt hajlandó esküt szegni.

Maclain végül elment a Fort William erődbe letenni esküjét, ahol azonban az ott székelő kormányzó azt közölte vele, hogy nem áll hatalmában az esküjét elfogadni. Maclainnek így el kellett utaznia a gyakorlatilag járhatatlan utakon Inveraraybe, hogy Argyll seriffje előtt letehesse az esküt. Január 6-án érkezett csak meg, de az esküt mégis letehette. Gondolván, hogy mindent rendben elintézett, visszautazott Glencoe-ba. Azt azonban nem tudta, hogy nagy hatalommal bíró emberek esküdtek össze ellene, akik eltüntették az esküjét bizonyító dokumentumot. A jakobita felkelés vezéralakjaként példát szándékoztak statuálni vele, figyelmeztetésül az esetleg továbbra is Jakabhoz hű skótoknak.

A hónap végén egy Robert Campbell nevű tiszt százhuszonnyolc katonával a várhoz érkezett, és szállást követelt (az adófizetés kiváltásának egyik módja a katonák igény esetén történő kvártélyozása volt). A McDonaldok beengedték őket, és két hétig szállásolták őket. Campbell február 13-án hajtotta végre a király állítólagos parancsát, miszerint „hányjanak kardélre minden hetven alatti embert”. Alastair Maclainnel együtt harmincnyolc embert gyilkoltak meg, miközben negyven menekülő nő és gyermek kint a hóviharban fagyhalált halt.

Tudták a választ a kérdésre: ki Havas Jon édesanyja

A Trónok harca filmsorozat úgy készült el, hogy 2006 januárjában egy telefonbeszélgetés után George R. R. Martin ügynöke elküldte a Tűz és jég dala első négy könyvét David Benioff rendezőnek, aki, miután néhány száz oldalt elolvasott a Trónok harca című első kötetből, barátjához és kollégájához, D. B. Weisshez fordult és felajánlotta neki a televíziós sorozat gyártásának ötletét George R. R. Martin regénysorozata alapján. Weiss mintegy két nap alatt elolvasta az első kötetet, majd felkereste az HBO-t és röviden felvázolták a sorozat alapötletét. Benioff elmondása szerint ő és Weiss azzal győzték meg a szerzőt a sorozat készítéséről, amikor válaszoltak az írónak arra a kérdésére, hogy „Ki Havas Jon édesanyja?”

Arról, hogy egy játékfilm helyett miért több évadból álló televíziós sorozatot készítenek, Benioff úgy nyilatkozott, hogy lehetetlen lenne egy adott regény adaptálása egyetlen egy filmbe, ami egyben azzal is járna, hogy számos karaktertől rögtön meg kellett volna szabadulniuk.

A pilot epizód forgatókönyvének első és második verzióját Benioff és Weiss nyújtotta be 2007 augusztusában, illetve 2008 júniusában. Az HBO ugyan pozitívan fogadta mindkét változatot, a próbaepizódot mégsem rendelték be egészen 2008 novemberéig. Az első epizódot (Közeleg a tél / Winter Is Coming) 2009-ben forgatták le először. Egy privát eseményen lejátszották az epizódot, de sok negatív kritika érte, így az HBO úgy döntött, hogy a rendezés 90 százalékának újragondolásával újraforgatják azt.

A film sikerét jól bizonyítja az, hogy a pilot epizód mintegy 5-10 millió dollárjába került az HBO-nak, míg a teljes első évad költségvetése 50-60 millió dollárra tehető. A második évadra 15 százalékkal megemelték a kiadásokat, hogy a Feketevíz című epizódban lezajlott csatát megfelelően kivitelezhessék a készítők (csak a feketevízi csata elkészítése 8 millió dollárba került). 2015-re az egy epizódra szánt kiadásokat 6 millióról 8 millió dollárra emelték. A hatodik évad során epizódonként 10 millió dollárt költöttek a sorozatra, így a teljes évad 100 millió dollárnál is többe került.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X