Finnország nem létezik, Elvis él – szakértőt kérdeztünk arról, hogy miért hiszünk ilyesmikben
  • 2018. szeptember 22., szombat
    Móric
  • 16°
    Kolozsvár
    • 11°
      Csíkszereda
    • 14°
      Székelyudvarhely
    • 10°
      Gyergyószentmiklós
    • 14°
      Székelykeresztúr
    • 12°
      Kovászna
    • 12°
      Kézdivásárhely
    • 11°
      Barót
    • 10°
      Sepsiszentgyörgy
    • 18°
      Arad
    • 17°
      Gyulafehérvár
    • 17°
      Nagyvárad
    • 10°
      Beszterce
    • 10°
      Déva
    • 17°
      Nagybánya
    • 14°
      Marosvásárhely
    • 17°
      Zilah
    • 17°
      Szatmár
    • 17°
      Nagyszeben
    • 19°
      Temesvár
    • 10°
      Brassó
    • 18°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6559 LEI
    • 1 USD = 3.9517 LEI
    • 1 GBP = 5.2123 LEI
    • 100 HUF = 1.4386 LEI

Finnország nem létezik, Elvis él – szakértőt kérdeztünk arról, hogy miért hiszünk ilyesmikben


-A A+

Mi a különbség egy gyilkos kormányról szóló és a Finnország létét tagadó összeesküvés-elmélet között? Hogyan dönthetjük el, hogy a sok információ közül mi igaz és mi nem? Ilyen és hasonló kérdésekkel kerestük meg az Egyesült Államokban élő Aaron John Gulyas történészt, a michigani Mott Community College tanárát, az összeesküvés-elméletek szakértőjét, aki a magyar felmenőiről is beszélt.

Túl a „komolyabb” összeesküvés-elméleteken, legyen szó földönkívüliekről, az Illuminátusokról, a népességet gyilkoló kormányokról, úgy vélem, hogy léteznek „vicces” konteók is – például, hogy a The Beatles vagy Finnország soha nem létezett, Elvis/Michael Jackson/2Pac még él és így tovább. Miért hisznek az emberek az utóbbiakban?

Úgy gondolom, hogy a popkultúrát érintő összeesküvésekhez szükség van egy alapvető érdeklődésre az adott téma iránt. Michael Jackson-rajongók lesznek fogékonyabbak egy szóban forgó elméletre, például. Egy másik faktor, amelyik népszerűvé teszi ezeket a konteókat, hogy relatív kevés tudásra van szükség ezekhez. A „nagy” összeesküvés-elméleteknél segít, ha meglehetősen szofisztikált tudásunk van politikáról, vallásról, gazdaságról, vagy egyébről, hogy valóban megértsük, amit az elméletgyártók mondanak. A kisebb elméletekhez elég, hogyha hallottál a The Beatles-ről (de elég fiatal vagy ahhoz, hogy nem láttad őket élőben).

Hová helyezné el a lapos Föld összeesküvés-elméletet a komoly-vicces skálán?

A „vicces” kategóriába helyezném, de az internet befolyásoló képességeit illetően komoly aggodalmakat illusztrál a jelenség (különösen a jó minőségű, de alacsony információ-tartalmú videók esetében). Az a vehemencia, amellyel emberek védik a lapos Föld elméletét, egyszerre szórakoztató és aggasztó.

Melyek a kedvenc összeesküvés-elméletei?

Általában véve a kedvenc „műfajom” a klasszikus, kilencvenes évekbeli állítás arról, hogy az ENSZ elfoglalja az Egyesült Államokat és haláltáborokat állít fel a patrióta, keresztény amerikaik számára. Ennek a narratívának mély gyökerei vannak a hidegháborúban, és évtizedeként újrahasznosítják.

Az „új” és „kedvenc” kategóriából a kedvencem az a fickó, aki szerint az európai középkor néhány évszázada mindössze az egyház kitalációja. Az erre szolgáló „bizonyíték” mellőzi a tényt, hogy a világ többi részén levő évszázadokat is ki kellett volna találni ehhez, de hát volt korszak, amikor az arab világ és különösen Kelet-Ázsia sokkal jobban rögzítette a történéseket, mint az európaiak. Vannak diákjaim, akik videókat nézve elkezdenek erről kérdezni engem, és élvezettel beszélgetek velük a témáról.

Ma, amikor kamu pornóvideókat készíthetünk egy arc behelyettesítésével, vagy másvalaki hangját utánozhatjuk, fotókat másíthatunk meg, vagy videókat manipulálhatunk, hogyan változnak az összeesküvés-elméletek is?

Több értelmetlen tartalmat kell átszitálni, hogy valós vagy érdekes dolgokra leljünk. Annyi minden elérhető most. Az egyik érdeklődési köröm az UFO-jelenség, és elmondhatom, hogy régen nehéz volt igazán jó hamis videókat készíteni. Most pedig bárki számára elérhető lett ez.

Azt gondolom, hogy mindez az elméletek elburjánzásához vezet. Ahelyett, hogy három verzió születne például Kennedy meggyilkolásáról, háromezer fog. Az is bekövetkezik, hogy rengeteg olyan videó születik majd, amely hírességek vagy politikusok gyíkemberré változását mutatja meg. Általában véve csak nehezebbé teszi a technológiai fejlődés, hogy megragadhassunk egy adott elméletet. Ahelyett, hogy elolvasnánk egy könyvet a Trilaterális tanácsról, csak egy háromperces videót nézünk meg, és azt hisszük, hogy máris mindent tudunk.

Egyáltalán hogyan hihetünk bármilyen forrásban is ma, hogyan válogathatunk közöttük bölcsen?

Mint mindig, továbbra is utána kell járni idézeteknek vagy az információknak (adnak forrást? Hihetők? Az adott források valóban azt mondják, amit az adott szöveg állít róluk?). Több hitelt kell adni annak a cikknek, amely hosszabb idézetekkel dolgozik, így kevesebb az esély arra, hogy kiragadták a szövegkörnyezetéből. Sokféle publikációt kell olvasni, a politikai spektrum minden részéből. Amennyire értékesek is az új, csak online lapok, nagyon könnyű hihetővé tenni valamit, akkor is, amikor csak egy klikkvadász farmról van szó algoritmusokra épülő propagandával – tehát nem jó ötlet ignorálni az „establishment hírforrásait”. Az sem jó, ha csak egyetlen formátumra, egyetlen íróra, szemléletre hagyatkozni. A tudás széles körét érdemes megszerezni. VALÓDI KÖNYVEKET KELL OLVASNI! És – ahogyan azt a diákjaimnak is mindig elmondom – soha nem szabad engedni, hogy a politika vagy a hírek elrabolják a belső békét és a kapcsolatainkat a barátokkal vagy családtagokkal. Tudni kell, hogy mikor elég a vitából arról, hogy anya vagy apa „kamuhíreket” olvas vagy, hogy a legjobb barátaink „nem értik” vagy „nem ébrednek fel”. Tudni kell, mikor kapcsoljuk ki a híreket, az internetet, és hívjuk ki a barátokat egy sörre vagy egy beszélgetésre, sportról, filmekről, bármiről.

Az egyik beszélgetésében a „történelmi sovinizmus” fogalmával közelíti meg a múltban született amerikai propagandavideókat, azt hangsúlyozza, hogy a mából nézve nehéz volna ítélkezni. Mennyire tartja fontosnak, hogy ezt az álláspontot gyakoroljuk?

Miközben elítélhetjük korábbi civilizációk cselekedeteit, fontos az, hogy megértsük azokat egy történelmi perspektívából, fókuszálnunk kell a korabeli tényekre, az elsődleges történelmi forrásokra. Amikor ezeket közelebbről vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy nem csak egy nézőpont született akkor sem. Például az Egyesült Államokban, a 19. században az ország számos részében elítélték az emberek a rabszolgaságot. Sok nézőpontot figyelembe kell vennünk, hogy a múlt teljeskörű értékelését adhassuk.

Végül: a neve alapján magyar felmenői lehetnek. Eltaláltam?

Igen! Az apai nagyanyám családja 1903-ban jött át az óceánon – ő maga néhány évvel később Új-Angliában született. Az apai nagyapám szülei szintén az 1900-as évek elején érkeztek az Egyesült Államokba. A nagyapám Chicago közelében született 1909-ben, és a családja visszatért az Osztrák-Magyar Monarchiába 1913 körül, hogy a családi farmon dolgozzanak (a falut Súrnak nevezték) (község Komárom-Esztergom megyében – szerkesztői megjegyzés). Dédnagyapám az Első Világháborúban valahol a Balkánon halt meg az oroszokkal harcolva. Nagyapámat, mivel amerikai állampolgár volt, nem érintették a bevándorlás korlátozásai, így eldöntötte, hogy visszatér az Egyesült Államokba a húszas években. Egy panzióban kapott egy szobát, amelyet a későbbi nagyanyám szülei működtettek New Yorkban. Vannak unokatestvéreim, akik az 1956-os forradalmat követően Clevelandbe menekültek (ez akkoriban egy fő úticélnak számított a magyar bevándorlók körében). Ők mind beszélnek magyarul, de én soha nem tanultam meg a nyelvet. Talán, ha majd nyugdíjas leszek!



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X