„Illiberális rendszerekben mindennapos munkaeszköz az összeesküvés-elmélet”
  • 2018. szeptember 26., szerda
    Jusztina
  • 14°
    Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • 16°
      Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • 16°
      Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • 16°
      Arad
    • 14°
      Gyulafehérvár
    • 16°
      Nagyvárad
    • Beszterce
    • 10°
      Déva
    • 16°
      Nagybánya
    • 15°
      Marosvásárhely
    • 15°
      Zilah
    • 15°
      Szatmár
    • 13°
      Nagyszeben
    • 16°
      Temesvár
    • Brassó
    • 16°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6605 LEI
    • 1 USD = 3.9612 LEI
    • 1 GBP = 5.2134 LEI
    • 100 HUF = 1.4381 LEI

„Illiberális rendszerekben mindennapos munkaeszköz az összeesküvés-elmélet”


-A A+

Mikor erősödnek fel a konspirációs elméletek? Miért leszünk fogékonyak? Mi a különbség Bill Gates és Soros György között, antiszemitizmus-e „sorosozni”? Ilyen és hasonló kérdésekre válaszolt a Maszolnak Krekó Péter politológus és szociálpszichológus, a magyarországi Political Capital Institute munkatársa, az egyesült államokbeli Indiana University vendégoktatója.

Mikor fordul a politikum az összeesküvés-elméletek eszközéhez?

Az összeesküvés-elmélet alapvetően a hatalomból kirekesztettek eszköze lenne, ugyanis ezek mindig olyan teóriák, amelyek az elit különböző csoportjainak titkos, rosszindulatú és nép elleni szervezkedéséről szólnak. Ezzel együtt mégis gyakori, hogy kormány használja az összeesküvés-elméleteket, ez pedig nagyon hasznos, mert egyrészről mozgósítja a tábort, másrészről lehetővé teszi a leszámolást  a politikai ellenfelekkel, harmadrészt egy külső ellenség lesz az, aki minden probléma bajává tehető.

Diktatúrákban és populista, illiberális rendszerekben ez mindennapi munkaeszköz. Nem véletlen, hogy hasonlóságokat láthatunk a nyugat-ellenes összeesküvés-elméletek terén olyan, egymástól nagyon különböző országokban is, mint Magyarországon, Törökországban, Oroszországban: ellenséges erők fenyegetnek minket kívül, és az ő ügynökeik belül. A retorika a külső ellenségről szól, de amiben igazán hasznos, az a belső ellenfelekkel való leszámolás, akikkel szemben a politikai, törvényi fellépés indokolttá válik. Mint például a magyar kormány által most bevezetni tervezett, orosz mintát követő külföldiügynök-törvény esetében.

A huszadik században minden totalitárius rendszer összeesküvés-elméletekre építette az ideológiáját:  a náci Németország, a sztálini Szovjetunió, Mussolini Olaszországa használta ezt az eszközt. Nem azt akarom persze mondani, hogy a magyar kormány ugyanolyan összeesküvés-elméleteket használ és ugyanarra, min a fenti rezsimek. A nyelv és a logika azonban, amely az áldozati identitás kialakítására és a nép mozgósítására szolgál, hasonló. Az összeesküvés-elméleti ideológia apokaliptikus világképet fest: ha mi nem lépünk, majd ők támadnak meg minket.

Miért lehetséges, hogy ez egy pártokon és országokon átívelő jelenség? Egyrészt itt van a történelmi példád, másrészt azt látni, hogy a – legalábbis papíron – szociáldemokrata román kormány soraiban is felerősödnek az összeesküvés-elméletek, a „sorosozás”.

A Political Capital kutatásai azt mutatják, hogy Magyarországon például a bal-és jobboldalon is erős a fogékonyság a politikai összeesküvés-elméletekre. Soros Györgynek pedig rengeteg politikai ellenfele van a világon, a teljes politikai spektrumról: Romániában Macedóniában, Albániában, Oroszországban, Azerbajdzsánban, Izraelben, Magyarországon és egyébként az amerikai republikánusok egy részénél is. Persze nem mindegy, hogy ki milyen eszközöket foganatosít: csak „csúnyán beszél”, vagy törvényileg bélyegez meg és lehetetlenít el bizonyos szervezeteket.

A Soros-ellenes hangok most többek között azért erősödtek fel, mert Donald Trump megválasztásától azt várták sokan, hogy keményen fellép Soros Györggyel szemben, aki nem titkoltan szembe áll Trump politikájával.

A CEU-ügynél mégsem úgy tűnt, hogy Amerika végül fellép Sorossal szemben. Ennek mi az oka?

Az amerikai politika konszenzusos természetét alábecsülték. És azt, hogy a kampány és a kormányzás nem ugyanaz. Soros György Trump egyik kampányfilmjében is megjelent mint gyűlölt figura, ezért is várták sokan a „leszámolást”. De ha megnézzük a külügyminisztérium működését, nem látunk hatalmas paradigmaváltást. A CEU-ügyben például a külügyi szóvivő is adott ki nyilatkozatot. Van az amerikai külpolitikának egy folytonossága. Ugyanakkor a külügyminisztérium befolyása csökkent is. És ez még egy átmeneti időszak, nem látjuk a végleges képet.

Vannak továbbá Amerikában is erős hangok, kongresszusi képviselők egy csoportja, köztük például Ted Cruz, írtak egy levelet Rex Tillerson külügyminiszternek, hogy NATO-tagországokban Soros által támogatott szervezetek az ottani kormányok aláaknázásán dolgoznak, és ezt meg kell szüntetni. Az volt a javaslatuk, hogy az általa támogatott szervezetek ne kapjanak pénzt amerikai adófizetői forrásokból. Van tehát nyomás a konzervatív oldalról is.

Miért pont Soros a főgonosz? Korábban, például az oltásellenes összeesküvés-elméletekben és más teóriáknál Bill Gates is kapott kiemelkedő szerepet. Mi a különbség a két figura között?

Soros azért tökéletes céltábla, mert a világ egyik leggazdagabb embere, a pénzügyi szektorban dolgozott, zsidó származású, valóban van karakteres ideológiája, és az alapítványainak nemzetközi szervezetrendszere és rengeteg támogatottja.

Az összeesküvés-elméletek egy olyan szervezetrendszerről szólnak, amelyeket bábjátékosként rángat Soros. Amit nehéz elképzelni az ilyen elméletek hívőinek, hogy létezik olyan támogatás, amelyért cserébe nem egyfajta, konkrét álláspontot kell elmondani, hanem azt mondhat az ember, amit gondol. A Political Capital Institute, ahol dolgozom, maga is kap támogatást a Nyílt Társadalom Alapítványtól. Ha ebben az interjúban, ha mondanék egy bekezdésnyi kőkemény kritikát Soros György közgazdaságtani nézeteiről vagy Oroszországgal kapcsolatos elképzeléseiről, az nem lenne befolyással a jövőbeni támogatási döntésekre. Ugyanígy, egy oktató a CEU-n sem kell, hogy emiatt féltse az állását.

 Ezt pedig nem lehet elmagyarázni, mert a kormánypropagandisták Magyarországon magukból indulnak ki. Ők azt tapasztalják, hogy azért kapják a pénzüket, hogy szó szerint azt mondják és írják, amit tollba mondanak nekik, és nem tudják elképzelni, hogy más modell is létezik. Minket senki sem hív fel, hogy elmondja, mit mondjunk vagy csináljunk.

Arról nem is beszélve, hogy Soros György rendszeresen nyilvánul meg, cikkekben írja le, interjúkban mondja el, hogy mik a céljai, az alapítványai pedig nyilvánosságra hozzák a támogatottak listáját. Hol itt a nagy összeesküvés, amikor minden a szemünk előtt zajlik?

Sorosozni mindig antiszemitizmus?

Nem. Leegyszerűsítve talán azt mondhatnám: minden antiszemita Soros-ellenes, de egyáltalán nem minden Soros-ellenes antiszemita. Izraelben is sokat kritizálják, Soros Györgyöt a jobboldalon. Az Egyesült Államokban is.  Nem gondolom, hogy akár a román, vagy magyar kormány esetében ez a fő eleme a kritikáknak. Igaz, a magyar esetben az üzenetek szándékosan áthallásosak – akik mondják, tudják, hogy egyesek „úgy” értik, de nem tesznek ellene.

Mikor, miért lesz fogékony a közvélemény az összeesküvés-elméletekre?

Azok az összeesküvés-elméletek tudnak jól működni, amelyek egy közösségben eleve létező sztereotípiákra építenek. Magyarországon erős az a narratíva, hogy a szabadságharcos népet folyamatosan leverik külföldről. Trianon csak tovább erősítette ezt az áldozati identitást. Erre mindig lehet politikát építeni.  A jelenlegi Soros-és Brüsszel-ellenesség, ugyanezt a logikát követi. Romániában, Szlovákiában szerintem ugyanakkor magyar-ellenes éle is van a sorosozásnak, így mást jelent, mint nálunk.

De az összeesküvés-elméleteket politikailag el is kell adni, és a népszerű elméleteket sokat is sulykolják.  Mintha a nyugati világ kezdené elfelejteni a Második Világháború után megtanult leckét: van az összeesküvés-elméleti gondolkodásnak, a gyűlöletbeszédnek, az ellenségkeresésnek egy olyan szintje, ami történelmi katasztrófákhoz vezethet. Az gyanakvásra, az összeesküvés-elméletre, a csoportalapú gyűlöletre van az embernek hajlama, és a politikusok felelőssége, hogy ezt a hajlamot erősítik vagy tompítják. Magyarországon most a kormánypolitikusok egyértelműen erősítik. 



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X