• 2017. július 26., szerda
    Anna, Anikó
  • 15°
    Kolozsvár
    • 15°
      Csíkszereda
    • 17°
      Székelyudvarhely
    • 15°
      Gyergyószentmiklós
    • 17°
      Székelykeresztúr
    • 16°
      Kovászna
    • 18°
      Kézdivásárhely
    • 15°
      Barót
    • 14°
      Sepsiszentgyörgy
    • 15°
      Arad
    • 15°
      Gyulafehérvár
    • 14°
      Nagyvárad
    • 13°
      Beszterce
    • 15°
      Déva
    • 15°
      Nagybánya
    • 16°
      Marosvásárhely
    • 15°
      Zilah
    • 16°
      Szatmár
    • 13°
      Nagyszeben
    • 15°
      Temesvár
    • 14°
      Brassó
    • 18°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.5617 LEI
    • 1 USD = 3.9136 LEI
    • 1 GBP = 5.0963 LEI
    • 100 HUF = 1.4927 LEI

„Soros fia Cioloș” és társai – összeesküvéselmélet-szakértőt kérdeztünk


-A A+



Mit tegyünk, ha valaki arról mesél, hogy alakváltó hüllők uralják az emberiséget? És miben más ez, mint azt állítani, hogy Liviu Dragnea első miniszterelnök-jelöltje csak egy báb lett volna? Az összeesküvés-elméletek egyik szakértőjét, az éppen a Bukaresti Egyetem posztdoktori képzésén résztevő, új-zélandi Matthew R. X. Dentith-et kérdeztük.

Miért éppen az összeesküvés-elméletek kezdték el foglalkoztatni?

Egy kisvárosból, Devonportból származom, amely saját összeesküvés-elmélettel rendelkezik. A 19. század végén, amikor a Brit Birodalom része volt Új-Zéland, és amikor a porosz veszélytől tartottak, úgy döntöttek, hogy megerősítik Ausztráliát és Új-Zélandot, így aztán számos katonai bázist alapítottak. Ilyen bázis került Devonportba is, a North Head, amely titkos volt, de amiről mindenki tudott. A bázisban található alagutakban apám is sokat járkált. A nyolcvanas években úgy döntött a kormány, hogy bezárják ezeket a bázisokat, és megnyitották a nyilvánosság előtt. Ekkor sokan az apám generációjából gyanúsnak találták, hogy egyes alagutak hiányoznak szerintük vagy el vannak rejtve előlük.

A nyolcvanas évek végén egy brit dokumentumfilmes felfedezte, hogy a Boeing a huszadik század elején két repülőgép-prototípust adott új-zélandi repülősöknek, ezeket azonban az első világháborúban államosították. Ez a két repülő eltűnt, egyesek szerint megsemmisítették, mások meg azt gondolták, hogy ezekben az elzárt alagutakban rejtegetik. A dokumentumfilmes számos olyan emberrel is találkozott, aki abban hitt, hogy az alagutakban lőszerek és egyéb veszélyes fegyvereket rejtettek el.

Én ilyen történetek között nőttem fel, és érdekeltek. Az egyik oldalon ott volt apám, aki szerint North Head ugyanolyan, mint a gyerekkorában, és a barátja, Evan, aki ennek az ellenkezőjét állította. Ekkor kezdett el érdekelni, hogyan lehet, hogy ennyire megoszlanak a vélemények. Az Auckland Egyetemen Ph.D. projekt után keresgéltem, amikor rájöttem, hogy érdekes volna megvizsgálni, hogyan bukkannak fel és vannak kielemezve összeesküvés-elméletek. Amellett akartam érvelni a North Head történetből kiindulva, hogy miért irracionálisak az összeesküvés-elméletek, de rájöttem, hogy önmagában az összeesküvés-elmélettel nincs probléma még akkor sem, ha sokról kiderül, hogy hamis.

Könyve, Az összeesküvés-elméletek filozófiája két nagy táborra osztja azokat, akik erről a kérdésről vélekednek. Azokra, akik szerint az összeesküvés-elmélet fogalma önmagában valami irracionálisat jelöl, és azokra, akik szerint nem minden ilyen elmélet téves és mentes a rációtól. Miért gondolja, hogy ez egy fontos kérdés?

Van egy meghatározásom: ha a barátaid egy meglepetés születésnapi partit szerveznek és ezt titkolni próbálják előled, akkor ez már egy összeesküvés. De általában, amikor összeesküvés-elméletekről hallunk, akkor olyasmiről beszélnek, ami az emberekre veszélyt jelent, és amelyet befolyásos emberek szerveznek, titokban. Ezt pedig szeretnénk leleplezni, hogy ne történjen semmi rossz. Ezek az elméletek azért tűnnek tévesnek első látásra, mert megkérdőjelezik a tudásunk arról, hogy miként működik a világ. Nekünk azonban jobb volna azt a kérdést feltennünk, hogy igaz vagy hamis egy elmélet, és nem kapásból visszautasítanunk.

Említi a könyvében David Icke hüllőelméletét, amely értelmében valójában alakváltó hüllőszerű lények uralják a világot. Egy ilyen képtelen elképzelést is érdemes szkeptikusan fogadni?

Igaza van, ha egy ilyen elképzelést hallunk, akkor jogos a kérdés, hogy miért nem lehet egyszerűen tudomást sem venni róla. Egyéni szinten ez így is van, nem muszáj foglalkoznunk vele, de legalább egy személy kell legyen a világon, aki hajlandó elmagyarázni az embereknek, hogy mi ezzel az elmélettel a probléma. Számos összeesküvés-elmélet van a világon, és ahogy szoktam mondani, még reggelizni sem volna időnk, ha mindegyiket egyenként akarnánk vizsgálni. Éppen ezért van szükség olyanokra, akik hajlandók ezeket az elméleteket érdekes hipotézisekként kezelni, és energiát szánni rájuk. Ha pedig egy mély vizsgálat után úgy tűnik, hogy mégis idegenek uralnak minket, és isznak vért és váltanak alakot, akkor azt közölhetjük a világgal. Én jártam David Icke előadásain, van amelyik tíz órán át tart, és számos bizonyítékot felsorakoztat a nézetei mellett. Én nem gondolom, hogy ezek a bizonyítékok abba az irányba mutatnak, amit ő állít, de azt gondolom, hogy meg kell vizsgálni, miért téved.

Nemrég olvastam el David Aaronovith VUDU-történelem című könyvét, amelyben összeesküvés-elméleteket cáfol. Azzal a gondolattal játszottam el olvasás közben, hogy Aaronovith az én ellenségem, aki csak el akarja titkolni előlem az összeesküvéseket, tehát egyfajta paranoid hozzáállást alakítottam ki magamban. Mekkora szerepe van a paranoiának ezekben az elméletekben?

Az összefüggés Richard Hofstadtertől származik, aki egyfajta analógiaként használta a paranoiát, és nem orvosi értelemben beszélt erről. A paranoia orvosi értelemben önmagában irracionalitást jelent, míg az összeesküvés-elméletben való hit nem. Sokan, akik egy összeesküvésről beszélnek, racionális érvekkel hozakodnak elő, érvelnek amellett, hogy miért van igazuk, például azzal, hogy a kormány korábban is kémkedett utánunk, miért ne tenné most is ugyanezt? Legalábbis szkeptikusan érdemes lennünk, és megvizsgálnunk, hogy mennyi esélyük van az összeesküvéseknek. A Karl Popper-féle nyílt társadalomban, azt gondolom, hogy kevesebb a lehetőség egy ilyesmire, de nem vagyok eléggé naiv ahhoz, hogy kijelenthessem, hogy nincsenek összeesküvések.

Kell-e tennünk bármit is összeesküvés-elméletek terjedése ellen, és ha igen, mit?

Ilyenkor mindig annál a kérdésnél lyukadunk ki, hogy miért gondolják az egyes elméletek hívei, hogy összeesküdtek ellenünk? Cass Sunstein például, aki az Obama-adminisztráció tagja volt, arról írt, hogy be kell épülni az összeesküvés-elméleteket gyártó online közösségekbe és lebontani a hipotéziseiket. Ő tehát azt gondolta, ahogyan erre sokan rámutattak, hogy az összeesküvés-elméletek hívei elleni gyógyír az ellenük való összeesküvés. Mindezt nyilvánosságra is hozta, hogy aztán elültesse a bogarat sokakban: „tényleg az igazságot tudhatjuk, ha ezek fellépnek ellenünk”.

Tehát elismerem, hogy vannak problémás összeesküvés-elméletek, ilyen például a védőoltást ellenző, de a megoldás az, hogy az emberek kritikusan viszonyuljanak ezekhez a kérdésekhez, és odafigyeljenek a hozzáértőkre.

Sokan gondolják, hogy az poszt-igazság és alternatív tények korában járunk – elsősorban Donald Trump elnöksége miatt. Hogyan látja, ez egy új korszak, vagy semmi új nincs a nap alatt?

Az a gyanúm, hogy ezt már láttuk korábban. A Szovjetunióban már láthattuk azt a korszakot, amikor a kamuhírek uralkodtak, ez tehát önmagában nem újdonság. Ami viszont új, hogy – legalábbis a huszadik század második felétől mostanáig – egy nagyhatalom vezetője számára válnak központivá a kamuhíroldalak. Az eddigi vezetők valahonnan a liberális középről tájékozódtak, most azonban Trump a szélsőjobboldali oldalakról szerzi a híreit. Ezek a csoportok jók abban, hogy kitalálják, mit akar olvasni a közönségük – olvastam egy érdekes tanulmányt arról, hogy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után az amerikaiak többsége szimpátiát érzett a muzulmánokkal szemben, mert nem azonosították őket a támadásokkal, ezt azonban sajtómanipulációval megfordították. Kérdés persze, hogy ezek az emberek őszintén hisznek-e mindebben, vagy csak eszközként használják a kamuhíreket a manipulációra, és nem érdekli őket a társadalom, csak a hatalom.

A Facebook elkezdte a kamuhírek megjelölését és egy csapat dolgozik azon, hogy megcáfolják a kamuhíreket. Ez hatékony lehet?

A nagy tiszteletnek örvendő Snopes-szal fognak együttműködni, de itt az a kérdés merülhet fel az emberekben, hogy miért bíznának meg a csapatban? A Forbes-ban olvastam, hogy ha megvizsgáljuk az oldalt, az derül ki, hogy bár sokan dolgoznak, egy vezető szerző nevén jelennek meg a cikkek, és ha nem tudjuk, hogy kik állnak a szövegek mögött, akkor nem ismerhetjük, hogy milyen előítéletek mentén dolgoznak. Egy másik jellemző, hogy a jobboldalról érkező kamuhírekről írnak, baloldaliakról azonban gyakran nem, a fókusz tekintetében tehát eleve kimutatható egy előítélet. Ez azt jelenti, hogy egyesek számára mindez egy liberális összeesküvésként könyvelhető el – és ez a probléma mindig, amikor egy szervezet próbál cáfolni kamuhíreket vagy összeesküvés-elméleteket.

Ezek szerint jobb megoldást jelentene egy közösségi szintű, bárki számára nyitott felület.

Éppen arról írok egy szöveget, hogy egy közösség minden tagjának megvan a szerepe ebben a kérdésben. Én például egy helyi szakértője vagyok az új-zélandi összeesküvés-elméleteknek, így ésszerű, ha valaki tőlem kérdi meg, hogy a miniszterelnökünk egyszarvúakat szokott-e megülni – erre meg én elmondhatom, hogy sőt meg is eszi őket (nevet). Tudni kell azt is, hogy mi az a pont, amin túl nem vagyunk szakértők, és jobb mások kutatásaira és véleményére hagyatkoznunk.

Ismer érdekes hazai összeesküvés-elméleteket?

Éppen a legutóbbi parlamenti választások alatt érkeztem Romániába, és sokat beszéltek utána a 13-as sürgősségi kormányrendeletről. Az már önmagában egy összeesküvés-elmélet volt, amikor Liviu Dragnea érdekeltségéről beszéltek, és tulajdonképpen az is, amikor Sevil Shhaideh miniszterelnöki pozícióba jelölését úgy értelmezték, hogy a pártelnök egy általa irányított bábut állít a maga helyére. Ezeket a feltételezéseket teljesen hihetőnek tartották.

De épp az érkezésem éjjelén egy gyakornok – viccelődve – mesélt arról, hogy a dákok milyen csodálatosak voltak, minden technológiai tudás hozzájuk kötődik, időt utaztak, alagútrendszert építettek ki és így tovább. Egyesek valóban hisznek abban, hogy ez igaz, és abban is, hogy Tesla valójában román származású – ami igazán meglepő információ volna a szülei számára. Később egy macedóniai társunk hasonló jelenségről számolt be egy ebéd során, és mindannyian nevettünk az asztalnál, hiszen korábban éppen a dákokról hallottam ugyanazt, és minden társadalomban sokan azt gondolják, hogy a saját őseik voltak a legjobbak mindenben.

Romániában azt tapasztalom, hogy a standard jelenkori politikai összeesküvés-elméletek uralkodnak, és Soros Györgyől is sok elmélet terjed, például hogy Dacian Cioloș korábbi miniszterelnök az ő fia. Dragnea sokat emlegette Sorost a tüntetések alatt, és úgy tűnik, hogy a továbbiakban is kézenfekvő mumus marad Romániában vagy akár Magyarországon.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X