• 2017. június 26., hétfő
    János, Pál
  • 25°
    Kolozsvár
    • 24°
      Csíkszereda
    • 28°
      Székelyudvarhely
    • 23°
      Gyergyószentmiklós
    • 28°
      Székelykeresztúr
    • 22°
      Kovászna
    • 24°
      Kézdivásárhely
    • 24°
      Barót
    • 22°
      Sepsiszentgyörgy
    • 27°
      Arad
    • 23°
      Gyulafehérvár
    • 27°
      Nagyvárad
    • 21°
      Beszterce
    • 27°
      Déva
    • 26°
      Nagybánya
    • 28°
      Marosvásárhely
    • 25°
      Zilah
    • 26°
      Szatmár
    • 19°
      Nagyszeben
    • 27°
      Temesvár
    • 22°
      Brassó
    • 34°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.5733 LEI
    • 1 USD = 4.0906 LEI
    • 1 GBP = 5.1987 LEI
    • 100 HUF = 1.4785 LEI

Parlamenti választások: így vált „vörössé” az ország


-A A+



Hogyan borult vörösbe az ország térképe a december 11-i parlamenti választások után? Miként nyerte túl magát a Szociáldemokrata Párt, meghódítva az erdélyi megyék eddig inkább jobboldali szavazóinak jelentős többségét is?

A szociáldemokratáknak mindenekelőtt az alacsony részvétel kedvezett, amely minden esetben a nagy, kiterjedt országos struktúrákkal rendelkező pártoknak kedvez. Igen ám, de a Nemzeti Liberális Párt (PNL) is nagy párt – nekik miért nem kedvezett az alacsony részvétel?

Először is azért, mert a liberálisoknak már valójában nincs is olyan nagy pártjuk. Másodszor a „régi” nemzeti liberálisok és a Traian Băsescu mesterkedésével létrejött Demokrata Liberális Párt között egye erősebbé vált a hatalmi harc a PNL-n belül, a szövetségesek a végén már szinte ellenségként viszonyultak egymáshoz, így megyei infrastruktúrájuk sem működött.

Emellett a liberálisok képtelen voltak miniszterelnököt nevesíteni saját pártjukból – ráadásul azt a hibát is elkövették, hogy az önkormányzati választásokon a fővárosi polgármester-jelöltjük a vasgárdista elveket valló, szélsőségesen nacionalista, Európa- és Amerika-ellenes Marian Munteanu volt, ezzel számos szavazót veszítettek. Görcsösen ragaszkodtak Dacian Cioloshoz, aki azonban – megtartva adott szavát – nem akarta politikailag elkötelezni magát, sőt semmiféle közösséget nem is vállalt fel a nemzeti liberálisokkal. Amikor pedig, ígéretét megszegve, kissé változtatott álláspontján, már túl késő volt.

A nemzeti liberálisok kampányuk során felvállalták a Koalíció a családért mozgalom homofób eszméit, ezzel pedig ugyancsak sok, inkább liberális eszméket valló választót veszítettek. Emellett társelnökeik egyike, Vasile Blaga a korrupcióelleni ügyészek figyelmébe került, akinek visszalépésével a párt nem csak egyik fontos vezetőjét, de kampányszervezőjét is elveszítette. Feltehetően a PNL ezért is követett el oly sok hibát választási kampánya során.

A távolmaradás okai

Felmerül természetesen az a kérdés is, hogy miért maradt otthon a szavazók nagyobbik része. Ez a jelenség szinte általánosnak mondható egész Európában. A romániai szavazók – amint a közvélemény-kutatások is bizonyították – távolmaradását nagyrészt az a tény indokolja, hogy teljesen kiábrándultak a román politikai osztályból.

Emellett a választási törvényt úgy módosították, lehetőleg senki se vegye észre, hogy az ország választási kampányban van: korlátozták a kampánypénzeket, nem voltak utcai plakátok, hiányoztak a politikusok közötti lényegi viták, ezeket a személyeskedés váltotta fel, a pártprogramok (amelyek egyébként szinte tökéletesen hasonlítottak egymásra) pedig mindeközben elsikkadtak.

Romániában a statisztikák azt is kimutatják, hogy a 18-34 év közötti fiatalok élnek a legkevésbé választójogukkal. Így történt ez az idén is, amikor az urnák előtt a középkorú és az idősebb szavazók jelentek meg. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Facebook-nemzedék csak a kollektív düh felgyülemlésekor megy ki az utcára, amint azt a bukaresti Colectiv klubban történt tragikus tűzeset is bebizonyította.

Visszalépés – a hatalomért

Ráadásul a szociáldemokratáknak volt a legkisebb szükségük a fiatal választók részvételére, szavazóik döntő többsége nem tartozik ehhez a nemzedékhez.

A tragikus tűzeset után a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült megőriznie tekintélyét, jóllehet a párton belül belső harcok folytak, amelyek nyomán a Liviu Dragnea és csoportja győzedelmeskedett a Victor Ponta-szárny fölött. Kifelé azonban a belső küzdelmek nem igen éreztették hatásukat, a párt maga egységes maradt, területi struktúrái működtek.

A PSD igen helyesen felismerte, hogy tragédia által kiváltott düh közepette nem jó kormányon maradni, ezen csak vesztenének. Igaz, Victor Ponta ezt csak akkor értette meg, amikor Gabriel Oprea ráijesztett azzal, hogy Bukarestben megtörténhet mindaz, ami Kijevben. Az is igaz azonban, Victor Ponta pontosan felmérte, a miniszterelnöki tisztségről való lemondása esetén a politikai élet peremére szorul.

A PSD ugyan egy évet elveszített a hatalomból, ám mindez megérte, hiszen ennek árán (is) most már négy éven át hatalmon maradhat, a kétharmados többség közelében. A választók ez alatt az egy év alatt elfelejtették a szociáldemokraták melléfogásait, a népharagot pedig sikerült Dacian Ciolos és a technokrata kormány ellen fordítaniuk.

A szociáldemokraták tehát voltaképpen semmit sem veszítettek választóik táborából, sőt, azáltal, hogy enyhén szólva bábáskodtak a szélsőséges, magyarellenes Bogdan Diaconu Egységes Románia Pártjának létrehozásánál – amely viszont Victor Ponta miniszterelnökké választásával kampányolt – újabb szavazókat nyertek.








Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X