Így alakult a parlamenti választásokon való részvétel 1990 óta
  • 2018. szeptember 19., szerda
    Vilhelmina
  • 20°
    Kolozsvár
    • 15°
      Csíkszereda
    • 17°
      Székelyudvarhely
    • 13°
      Gyergyószentmiklós
    • 17°
      Székelykeresztúr
    • 14°
      Kovászna
    • 14°
      Kézdivásárhely
    • 15°
      Barót
    • 15°
      Sepsiszentgyörgy
    • 22°
      Arad
    • 18°
      Gyulafehérvár
    • 21°
      Nagyvárad
    • 13°
      Beszterce
    • 14°
      Déva
    • 20°
      Nagybánya
    • 19°
      Marosvásárhely
    • 18°
      Zilah
    • 19°
      Szatmár
    • 15°
      Nagyszeben
    • 22°
      Temesvár
    • 15°
      Brassó
    • 18°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6478 LEI
    • 1 USD = 3.9793 LEI
    • 1 GBP = 5.2258 LEI
    • 100 HUF = 1.4303 LEI

Így alakult a parlamenti választásokon való részvétel 1990 óta


-A A+

Az 1990. évi, első szabad választásokat követően – amikor is már-már ceaușescui arányt ért el az urnákhoz járulók száma – egyre kevesebben éltek a szabad választás lehetőségével, négyévenként csökkent a szavazási kedv. Az okok mindenki számára világosak: a választók teljesen kiábrándultak a politikai osztályból, amit egyébként a közvélemény-kutatások is jól jeleznek.

„Vakok vasárnapja”

A tessék-lássék rendszerváltást hozó, államcsínybe torkolt forradalom utáni, 1990 májusban megrendezett (a jobboldali ellenzék által azóta is csak „vakok vasárnapja” néven emlegetett) választások alkalmával a szavazásra jogosultak több mint 86 százaléka ment el voksolni. Konkrétan: a 17 millió 200 ezer szavazó közül csaknem 15 millió járult az urnákhoz.

A korabeli pártdömping lehetővé tette azt is, hogy a választásokon 73 párt és politikai alakulat vegyen részt, ami igen jól jött a Nemzeti Megmentési Frontnak, hiszen az ellenzéki szavazatok így szépen megoszlottak. Ion Iliescuék tehát több mint 67 százalékkal győztek, a képviselőházban pedig 27, a szenátusban 7 párt képviseltethette magát.

Az RMDSZ a szenátusban és a képviselőházban elért 7,2 és 7,23 százalékos szavazatával a második legnagyobb romániai párt lett, a felsőházban 10, az alsóházban pedig 29 mandátumot szerzett.

Igaz, az ezen a választáson szerzett mandátumok – az államfőit is ideértve – csupán két évig voltak érvényesek.

A következő, immár négy éves ciklusra szóló választásokat 1992. szeptember 27-én tartották meg. A lakossági érdektelenség itt már megmutatkozott, bár azért a szavazásra jogosult, közel 16 millió 400 ezer személy közül csaknem 12 millió 500 ezer ment el voksolni, ami 76,29 százalékot jelent, ami manapság már elérhetetlen rekordnak tűnik.

A választók számával a parlamentbe bekerült pártok száma is jelentősen visszaesett: mindössze nyolc politikai alakulat került be a törvényhozás fórumába. Igaz, csökkent a parlamenti mandátumok száma is, a korábbi 515-ről 484-re esett vissza. A Nemzeti Megmentési Fronttól különvált Demokrata Nemzeti Megmentési Front ez alkalommal is az első helyen végzett, a 143 szenátori hely közül negyvenkilencet szerzett meg, a képviselőházba pedig 117 honatyát küldhetett. Az ellenzéki Demokrata Konvenció 20,16 és 20,01, százalékos eredményével a második helyen végzett, a szenátusban 34, a képviselőházban pedig 82 helyet szerzett.

Az RMDSZ már csak az ötödik helyre került, a két nagy párt mellett megelőzte a Nemzeti Megmentési Front és a Román Nemzeti Egységpárt is.

Kellemes és kellemetlen meglepetések

Az újabb választásokat 1996. november 3-án rendezték meg. Ennek a választásnak történelmi jelentősége volt, hiszen Ion Iliescu tömörülése elveszítette elsőbbségét. A részvétel – bár némiképpen visszaesett – megközelítette az 1992-es szintet: 76,01 százalék járult az urnákhoz, a szavazók nagy része elégedetlen volt az addigi politizálással.

Ekkor csaknem 50 politikai alakulat indult, közülük a Demokrata Konvenció lett a győztes, Emil Constantinescuék a szenátus illetve a képviselőház esetében 30,7 továbbá 30,17 százalékot szereztek, így 53 szenátort és 122 képviselőt küldhettek a román törvényhozásba. A Demokrata Nemzeti Megmentési Frontnak be kellett érnie a második hellyel, a voksok 23,08 illetve 21,52 százalékának megszerzésével 41 szenátorral és 91 képviselővel rendelkeztek.

Petre Roman volt miniszterelnök Szociáldemokrata Uniója végzett a harmadik helyen, az RMDSZ pedig egy hellyel javított és a negyedik helyre került, miután a szenátusban megszerezte a voksok 6,82 illetve 6,64 százalékát. Ez 11 szenátort és 25 képviselőt jelentett számára.

 

A szociáldemokraták 2000-ben viszont megint csak győzedelmeskedtek. Ion Iliescu – akkor már Társadalmi Demokrácia Pártja névre hallgató – politikai tömörülése kapta a legtöbb voksot. A részvétel 65,31 százalékos volt, 17,7 millió állampolgár közül alig 11,6 millió járult urnákhoz.

Ion Iliescu pártja a szenátusban elért 37,09 százalékával 65, a képviselőházban pedig 36,61 százalékával 155 helyet mondhatott magáénak.

A választások legmegdöbbentőbb eredménye viszont az volt, hogy a Nagy-Románia Párt a második politikai erővé lett, 37szenátori és 84 képviselői mandátummal, megelőzve a Demokrata Pártot valamint a Nemzeti Liberális Pártot. Az RMDSZ ötödik lett, a szenátusban szerzett 6,9 százalékos szavazataránya 12, a képviselőházban szerzett 6,8 százaléka pedig 27 mandátumot ért.

Ennél a szavazásnál emelték meg első ízben a korábban 3 százalékos parlamenti bejutási küszöböt 5 százalékra.

Furcsaságok

A 2004. évi, november 28-i választásokon a részvétel arány tovább csökkent és csupán 58,51 százalékos volt. A 2003-ban elfogadott alkotmánymódosítás nyomán 26-tal csökkent a honatyák száma, így a szenátusban 137-re, a képviselőházban pedig 332-re korlátozták a helyek számát.

A pártok részvétele ezúttal is népes volt, 52 politikai tömörülés mérettette meg magát – közülük viszont mindössze hat került be a törvényhozás fórumába.

Ezen a választások is baloldali győzelem született. A Szociáldemokrata Párt Dan Voiculescu Román Humanista Pártjával szövetkezve mindkét házban megszerezte az elsőbbséget: a szenátusban 57, a képviselőházban 132 helyet szerzett. A második helyen végző, a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Pártból álló DA Szövetség 49 illetve 112 mandátummal rendelkezett, a Nagy-Románia Párt a harmadik helyen végzett. A negyedik helyre került RMDSZ a szenátusi és képviselőházi voksok 6,23 és 6,19 százalékával 10 szenátort és 22 képviselőt juttathatott a parlamentbe.

A 2008. november 30-án lebonyolított választásokon volt a legnagyobb az érdektelenség: csupán 39,2 százalékos volt a részvétel. Márpedig ezen a választáson több újdonság is volt. Mindenekelőtt a listás rendszer helyét átvette az arányosságot a többségi elvvel kombináló vegyes választási rendszer, amelynek lényege, hogy bár egyéni jelöltekre lehetett szavazni, a parlamenti mandátumokat az egyes politikai alakulatok által országos szinten elért eredmények függvényében, a megszerzett voksok számával arányosan osztották el. Ugyanakkor ez volt 1989 után az első parlamenti választás, amelyet nem az elnökválasztásokkal együtt tartottak, a 2003-ban elfogadott alkotmánymódosítást követően ugyanis az államfői tisztséget 4 évről 5 évre hosszabbították meg.

Az új választási törvény több furcsasággal járt. Így például, jóllehet a Konzervatív Párttal szövetkezett győztes Szociáldemokrata Párt mind a szenátus, mind pedig a képviselőház estében mintegy 50-50 ezer szavazattal többet szerzett, mint a Demokrata-Liberális Párt, utóbbi mégis több helyet szerzett mindkét házban.  A Traian Băsescu által tető alá hozott Demokrata-Liberális Párt 115 képviselői és 51 szenátori tisztséget szerzett, a szociáldemokratáknak be kellett érniük 114 képviselői és 49 szenátori mandátummal. A harmadik helyen a Nemzeti Liberális Párt végzett, megelőzve az RMDSZ-t, amely 22 képviselőt és 8 szenátust tudhatott magáénak.

A legnépesebb parlament

2012-ben – akárcsak idén – decemberben került sor a törvényhozási választásokra, amelyeket 9-én tartottak meg, 41,76 százalékos részvételi arány mellett. A legutóbbi választásokhoz hasonlóan ez alkalommal is az arányosságot a többségi elvvel kombináló vegyes rendszer szerint lehetett voksolni. Ez a szavazási rendszer vezetett a legnépesebb parlamenthez: a honatyák száma elérte az 588-at.

A választásokat a Nemzeti Liberális Pártból és a Konzervatív Pártból álló Jobbközép Szövetség és a Szociáldemokrata Párt koalíciója nyerte meg, a szenátus esetében a voksok 60,03, a képviselőház esetében pedig 58,63 százalékát megszerezve, ami 122 szenátort és 273 képviselőt jelentett. A második helyen szintén pártkoalíció végzett, amely a Demokrata-Liberális Pártból, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárból és a Polgári Erőből állott, a harmadik helyre pedig Dan Diaconescu Néppártja került, amely megelőzte a negyedik helyen végzett RMDSZ-t. A magyar érdekképviseleti szervezet a szenátusnál 5,23, a képviselőháznál pedig 5,13 százalékot ért el, ami 9 szenátort és 18 képviselőt jelentett. 



HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X