A történelem nem szűkölködik valóra vált jóslatokban

A legtöbb valóra vált jóslatot nem jövendőmondók, hanem élénk fantáziával megáldott gondolkodók „látták előre”. A világ legnagyobb hajójának pusztulását egy regény, a mobiltelefonokat fantáziadús cikkíró, a táblagépet egy film, a Kennedy-gyilkosságot a Fehér Ház „nem hivatalos” jósa, a hitelkártyákat egy utópisztikus mű, a nagy londoni tűzvészt pedig homályos jóslat jövendölte meg.

A Titanictól a mobiltelefonig

A Titanic pusztulását versben, regényben, filmben feldolgozták. Arról viszont kevesen tudnak, hogy a Titanicról készült első írás 14 évvel a katasztrófa előtt született. 1898-ban egy amerikai regényíró és egykori tengerész, Morgan Robertson megírta Hiábavalóság című művét, és amely egy képzeletbeli óceánjáró tengeri kalandjairól szól. A mű kezdő sorai így szólnak: „A Titán a legnagyobb ember alkotta munka volt. Az építésében és a működtetésében minden tudomány közreműködött, a kereskedelemtől a művészetekig.”

De tovább is folytatódnak a baljós párhuzamok. A Titánt is elsüllyeszthetetlennek tartják, a Titánnak sincs valamennyi utas befogadására alkalmas, elegendő mentőcsónakja, a hajó pedig az Atlanti-óceán északi részén egy sötét áprilisi napon jéghegynek ütközve elsüllyed. Az igaz, hogy a Titán 13 túlélőjével szemben a Titanic esetében 710-en menekülnek meg. A Titanic katasztrófáját övező érdeklődést kihasználva Robertson kiadója természetesen 1912-ben újranyomta a könyvet, amely immár A Titán pusztulása lett címmel jelent meg.

John Elfrath Watkins építőmérnök az 1883-ban alapított Ladies Home Journal című amerikai magazin 1900-as számában megjelent, Ami megtörténhet a következő száz évben című cikkében különös dolgokat vetített előre. Meglepően pontos jóslásai között helyet kaptak a mobiltelefonok, valamint a digitális és színes fényképezés. Mint írta: „a fotókat bármekkora távolságra telegrafálhatjuk majd”.

 „Ha például Kínában száz év múlva egy csatára kerülne sor, az ott történt pillanatokról készült fényképek már egy órával később az amerikai újságokba kerülhetnek. A fotók pedig a természetes, eredeti színeikben pompáznak majd.” Egy másik jövendölése szerint „vezeték nélküli telefonok és telegráfok (távírók) fognak elterjedni a világon”. „Egy férj, aki az Atlanti-óceán közepén utazik, minden gond nélkül tud majd beszélni feleségével, aki a chicagói hálószobájában tartózkodik”.

Vezeték nélküli telefonról első ízben 1973. április 3-án bonyolítottak le hívást. Ez mintegy 1,1 kilogramm súlyú, 23 centiméter hosszú és 13 centiméter széles készülék volt. Az első, kamerás telefont 2000-ben adták el Japánban, az első digitális fényképezőgép felfedezésére pedig 1975-ben került sor.

Bellamy, Nostradamus

Edward Bellamy 1888-as, Visszatekintés a múltba című regényében megjósolta a hitelkártyákat. Szerinte a jövő népe állandóan egy kártyát tart magánál, amely hozzáférést engedélyez egy központi bank hitelrendszeréhez és „lehetőséget biztosít tulajdonosának, hogy a nyilvános áruházakból bármit megszerezzen, amit csak kíván és amikor csak kívánja. (...) Ez a találmány teljességgel feleslegessé tesz majd bárminemű üzleti tranzakciót az egyének és a fogyasztók között.” Igaz, ma már 2015-öt írunk, de a készpénz még nem tűnt el, de egyre többen vásárolnak már hitelkártyával, amely már 1950-ben megjelent.

Nostradamusnak, a francia reneszánsz egyik meghatározó alakjának, aki a gyógyszerészet, a botanika, az orvostudomány, a csillagászat, az asztrológia és a jóslás mesterségében is európai hírnévre tett szert, A próféciák című műve 1550 és 1568 között többször is megjelent. A csillagok állásából való jóslása mellett éjjelente állítólag szeme előtt megjelent a jövő, amit asztrológiai tudása segítségével megpróbált értelmezni, idejét és helyét kiszámolni. Az 1550-es évek végétől a négysoros ún. centuriák írásába kezdett, amelyek homályos stílusban közölték az olvasóval az eljövendőt.

Néhány fantáziadús szakértő szerint Nostradamus megjövendölte Felice Perretti néhány évvel későbbi pápává szentelését (V. Sixtus), a saját halálát, a francia forradalmat, Napóleon fellépését, az amerikai polgárháborút, a Népszövetség széthullását, Hitler uralmát, a világháborúkat, az atombombát, Kennedy halálát, valamint a holdraszállást is.

Egyik, 1555-ben keletkezett centuriájában ezt írta: „Az igazak vérét követeli majd a londoni tűz a 66-os esztendőben”. A Nostradamus jóslataiban hívők szerint ez az 1666-os londoni tűzvészre utal, amely négy napon át tombolt, elpusztítva a félmilliós London mintegy négyötödét. A korabeli pletyka szerint az ellenséges hollandok vagy a pápisták számlájára írható a katasztrófa.

Háziasszony, sci-fi író, marsall

Jeane Dixon egy egyszerű háziasszony volt, azonban jóslatai híressé tették őt, s a Fehér Ház lakói is felfigyeltek rá. Először állítólag Franklin D. Roosevelt elnök invitálta meg otthonába, később pedig Nancy Reagennel is jó barátságba került. Nixon állítólag adott a szavára. A hírnevet az 1956-os Parade Magazinban megjelenő cikk hozta meg számára, ahol elmondta, hogy látomása szerint az 1960-as elnökválasztást egy demokrata fogja megnyerni, aki ellen vagy egy merényletet fognak elkövetni vagy az irodájában hunyja le örökre a szemét. Jövendölése beigazolódott: 1963. november 22-én az 1960-ban az elnökséget elnyerő John F. Kennedy ellen halálos merényletet követtek el Dallasban. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy számos jóslata nem vált valóra, ugyanis 1958-ban nem tört ki a III. világháború, s nem az oroszok küldték az első embert a Holdra.

Arthur C. Clarke sci-fi író és Stanley Kubrick rendező közreműködésével 1968-ban megalkotott 2001: Űrodüsszeia című filmben (és a regényben is) megjelenik egy mai táblagéphez hasonlító eszköz, amelynek előnyeit – szinte hihetetlen, de – csak öt éve élvezhetjük. A filmben a szerkezetet az asztronauták ebéd közben videók megtekintésére is használják: a mai táblagép első darabját 2010 áprilisában dobták piacra.

Az 1918. november 8-i német forradalom után 11-én a szövetségesek részéről Foch marsall, az új német kormány képviseletében pedig Erzberger miniszter aláírták a 36 napra szóló fegyverszüneti szerződést. Ennek értelmében a német hadseregnek 15 napon belül ki kellett ürítenie Franciaország, Belgium, Luxemburg, Elzász-Lotaringia területeit. Haladéktalanul vissza kellett vonni a német katonai egységeket az egykori Osztrák-Magyar Monarchia, Törökország és Románia területeiről.

A fegyverszünet pontjaiban még viszonylag kevés kivetnivalót (Elzász-Lotaringia területeit kivéve) talált a vesztes Németország, azonban 1919 nyarán a párizsi békekonferencia az országra olyan békeszerződést kényszerített, amely revánsért kiáltott. Foch marsallhoz hasonlóan több politikus is felemelte szavát a versailles-i szerződések ellen, érvelésük szerint a vesztes országokat nem kellene megalázni, hiszen amikor megerősödnek, elégtételt kívánnak majd venni. A marsallra nem hallgattak a dölyfös győztesek. Ekkor – 1919 júniusában – hangzott el híres mondata: „ez nem béke, ez fegyverszünet húsz évre”. Jóslatában csupán néhány hónapot tévedett: 1939. szeptember elsején Lengyelország lerohanásával kezdetét vette a második világháború.

Kimaradt?