Így szavaztunk a Vakok Vasárnapján

Az ortodoxok szerint a húsvétot követő hatodik vasárnap a Vakok Vasárnapja, amikor a Teremtő nem csak visszaadta egy vakon született ember látását, de lelkileg is megvilágosította őt. 

Nos, 25 évvel ezelőtt, május 20-án a parlamenti és elnökválasztási napja éppen a húsvétot követő hatodik vasárnapra esett, amikor a hatalmas számban lévő, félrevezetett és felvilágosulatlan választók döntő többségben Ion Iliescura adták szavazatukat. Ezzel hosszú évekre visszavetették Romániát a fejlődés útján. Ugyanekkor került túlnyomó többségbe a parlamentben a Nemzeti Felszabadító Front is. Ezt a napot mindmáig a Vakok Vasárnapjaként emlegetik a román köznyelvben.

Visszajönnek a földesurak

Persze, könnyű lenne a 25 évvel ezelőtt választások eredményeit a román választók nyakába varrni. Csakhogy a szavazásra manipulációkkal telített, hatalmas megtévesztő kampány után került sor, amelyből az erőszak sem hiányzott.

A frissiben újraalakult román történelmi pártok, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt államfő-jelöltként Ion Raţiut és Radu Câmpeanut indította a választásokon. Mindketten a legpiszkosabb választási kampányok egyikének céltábláivá és áldozataivá váltak.

Ion Iliescu szavazói elsősorban a Kárpátokon túli területekről, Havasaföldről és Moldovából kerültek ki – az utóbbi országrészben egyenesen Ştefan cel Maréhoz hasonlították –, de az erdélyi megtévesztett lakosságból is sokan szavaztak rá. Ily módon a kommunista párt második vonalának képviselői jutottak hatalomhoz, akik a gyárosok, a földesurak visszatérésével, a magántulajdon rémével riogatták hiszékeny választóikat. Ion Iliescu évekkel későbben és talán még ma is úgy hiszi, hogy a magántulajdon nem több egyszerű szeszélynél.

Ion Iliescu ellenjelöltjeinek esélyük sem volt, nem hogy a győzelemre, de a második fordulóba való bekerülésre sem. A romániai választók 86 százalékban járultak urnákhoz, Radu Câmpeanu a szavazatok 10,6 százalékát nyerte el, Ion Raţiu pedig alig haladta meg a 4 százalékot – Ion Iliescu viszont 85 százalékot szerzett.

Jóllehet az 1990. évi választásokon 72 párt indult, a román törvényhozásban a Nemzeti Megmentési Front hatalmas győzelmet aratott, a mandátumok 66 százalékát tudhatta magáénak, a liberálisokat és a parasztpártot pedig még az RMDSZ is felülmúlta, amely így az ország második legfontosabb politikai erejévé vált. A szenátusban a liberálisok és a parasztpártiak 7 és 2,5 százalékot kaptak, a képviselőházban 6,4, és 2,5 százalékot, az RMDSZ pedig mindkét házban 7,2 százalékkal végzett.

Ceauşescu és Gorbacsov között

Akkor még sajnos, csak maréknyi értelmiségi és egyetemista fedezte fel az Iliescu megválasztásával járó veszélyeket, azt, hogy az új vezetéssel Románia valahol a Ceauşescu-féle diktatúra és gorbacsovi peresztrojka között köt majd ki. Képviselőik a bukaresti Egyetem-téren tüntettek, csaknem két hónapon keresztül, hogy felhívják az ország, valamint a nemzetközi közvélemény figyelmét Ion Iliescu és emberei demokráciaellenes politikájára, gyakorlatára, arra, hogy Iliescuék vezetésével az ország továbbra sem szabadulna meg a kommunizmustól.

Az ellenzék Temesváron is mozgolódott, ahol elfogadták a Temesvári Kiáltványt, amelynek 8. pontja lett Ion Iliescu legnagyobb ellensége. Ennek a pontnak az értelmében ugyanis eltiltották volna a politikai szerepvállalástól mindazokat, akik a kommunista rendszerben funkciót töltöttek be.

Aztán következett a Romániát a civilizált országok sorából kiközösítő bányászjárás, amellyel Ion Iliescu szétverte az Egyetem-téri tüntetést, és utána az újabb 25 év, amely alatt Románia még mindig nem találta meg az európai, valóban demokratikus utat.

Epilógus

Az 1990-es május választásokon a két ellenzéki jelölt, Radu Câmpeanu és Ion Raţiu ugyan kevés szavazatot kapott, és alulmaradt Ion Iliescuval szemben, de azért a következő években fontos szerepet töltött be Románia politikai életében.

Radu Câmpeanu Ion Iliescu legfontosabb politikai ellenfele maradt. A parlamenti választásokon szenátorrá választották, majd 2004-ben újabb szenátori mandátumot nyert. Jelenleg 93 éves és egészségi állapota miatt visszavonult mind a politikai, mind pedig a közélettől.

Ion Raţiut 1990-ben képviselővé választották és folytatta a demokratikus Romániáért vívott harcát. Az 1991-es bányászjárás alkalmával ő lett úrrá a parlament épületébe behatoló, dühös bányászokon. Ugyancsak 1991-ben létrehozta az egyik legnagyobb ellenzéki lapot, a nyugati sajtó hangnemét átvevő Cotidianult. Angliából behozott, modern nyomdájában készült egy ideig a Valóság című bukaresti társadalompolitikai hetilap is.

Ion Raţiut még két alkalommal választották meg parlamenti képviselővé. Londonban halt meg 2000-ben, hamvai a tordai temetőben nyugszanak.

A 85 éves Iliescut három alkalommal választották meg Románia elnökévé, holott az alkotmány szerint ez csupán két alkalommal lehetséges. A politikailag igencsak kifinomult Ion Iliescu azonban azzal érvelt, hogy első, mindössze két évre szóló, 1992-ig tartó államfősége nem számít bele az alkotmány által négy évre szabályozott elnökségbe. Jelenleg is viszonylag aktív tagja a romániai politikai életnek, bár azért már kevésbé befolyásolja a politikai életet.

Egyébként nem sajnál semmit. Úgy véli, egész 1990 utáni munkásságával a demokratikus Romániát, a jogállamiságot szolgálta és egyik legutóbbi nyilatkozata szerint, ha elölről kellene kezdenie ezeket az éveket, csak nagyon kevés dolgot tenne másként. 

Kimaradt?