Ukrajnai válság: háború vagy béke?

A világ azt hitte, hogy 1990-ben véget ért a félévszázados hidegháború a Szovjetunió és csatlósai illetve a nyugati világ között. Sajnos, ez nem így történt: a két fél – a Szovjetunió (immár kelet-európai csatlósai nélkül) – és a Nyugat ismét eltávolodott egymástól, és egyre több politikus, politikai szakértő beszél immár háborús veszélyről.

Frusztráció, düh, ellenségeskedés

Mindez a nemrégiben Münchenben megtartott biztonsági értekezleten is nyilvánvalóvá vált. Tavaly még a müncheni rendezvényen a nyugati világot lelkesedéssel töltötték el az ukrajnai események, amelyek ugyan véráldozattal jártak, de elérték céljukat, Viktor Janukovics államfő menesztését. Az ellenzék vezérét, Vitalij Klicskot jobban ünnepelték, mint győztes ökölvívó-mérkőzései után, a börtönből frissen szabadult Julija Tyimosenkóban pedig a zsarnokság elleni küzdelem szimbólumát látták.

Egy évvel későbben azonban a müncheni rendezvényt a frusztráció, a düh, az ellenségeskedés szelleme lengte be. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter cáfolta a nyugati világnak azt az elképzelését, hogy megnyerte a hidegháborút. Érthetetlennek nevezte az amerikai rakéta-elhárító rendszer kelet-európai telepítését, az orosz-amerikai viszonyt pedig fagyosnak mondotta.

A moszkvai diplomácia vezetője úgy vélte, az ukrajnai válságot a NATO terjeszkedése váltotta ki, és nem titkolta, teljesen új biztonsági rendszert kell felépíteni, amely mindenki – ideértve Ukrajnát is – számára szavatolja a biztonságot. A Nyugatnak pedig el kell döntenie, a biztonsági rendszert Oroszország ellen vagy pedig Oroszországgal közösen kívánja létrehozni.

Fegyverrel vagy fegyverek nélkül?

A nyugati világ egyelőre tehetetlennek tűnik, és tevékenysége nagyjából abban merül ki, hogy miképpen lehetne megfékezni Vlagyimir Putyint? Az Egyesült Államok – elsősorban pedig a republikánusok – Ukrajna felfegyverzésében látják a helyzet megoldását. Érvelésükben a múltra hivatkoznak, amikor is Ronald Reagan „csillagháborúja” fegyverek nélkül is véget vetett a hidegháborúnak.

Ezt a nézetet osztja az Egyesült Államok alelnöke, Joe Biden is, aki ugyan azt tartja, hogy a konfliktust nem lehet fegyverrel megoldani – ám Ukrajnának joga van ahhoz, hogy megvédje magát.

Barack Obamára tehát várhatóan egyre nagyobb nyomás nehezedik majd az ukrajnai fegyverszállítások tekintetében, és nyilván ez késztette a német kancellárt, Angela Merkelt és a francia elnököt, Francois Hollande-ot a béketárgyalások beindítására. A német-francia lépést a republikánus szenátor, John MacCain elítélte, azt állítva, hogy a két vezető politikust hidegen hagyja, hogy Ukrajnában emberek halnak meg.

Németország azon van, hogy bebizonyítsa: Ukrajna felfegyverzése hatalmas hiba lenne, vérontáshoz vezető, kési intézkedés. Angela Merkel úgy vélte, nem tudja elképzelni, hogy a fegyverszállítások megváltoztatnák Putyin terveit.

A müncheni rendezvényen Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter egyébként a kompromisszumra való hajlandóságot kérte számon Moszkvától.

Románia bekeményít?

Az Ukrajnával követlen szomszédságában lévő államok – mint például Románia vagy Lengyelország – helyzete úgyszintén igen bonyolult. Mindkét ország tagja a NATO-nak, területükön NATO támaszpontok vannak. Számukra az a nagy kérdés, hogy miként viszonyuljanak majd az amerikai fegyverszállításokhoz: a fegyverkezést ellenző Európai Unió, vagy az amerikai álláspontot képviseljék?

Lengyelország egyelőre keményen játszik. Varsó bejelentette, bojkottálja a második világháború befejezésének 70 évfordulójára meghirdetett ünnepséget. A Győzelem Napjának megünneplésére rendszerint Moszkvában kerül sor – ezúttal azonban a lengyel (és úgy tűnik, a balti országok) – vezető politikusainak részvétele nélkül. A lengyel javaslat szerint Lengyelország területén kellene megtartani az ünnepséget, május 8-án – a német hadsereg kapitulációjára ugyanis 1945. május 8-án, 59 perccel éjfél előtt került sor, de moszkvai időszámítás szerint ez már 9-ére esett.

Románia – főleg az államfőválasztást követően – kezd maga is keményebb hangot megütni Oroszországgal szemben. Egy osztrák lapnak adott interjújában Klaus Iohannis kijelentette: Putyin magatartása összeegyeztethetetlen a 21. század európai együttélésének szellemével. Az új államfő paktumot íratott alá a parlamenti pártokkal arra vonatozóan, hogy a bruttó nemzeti össztermék két százalékára emelik a román hadsereg költségvetését, Romániának ugyanis fel kell készülnie arra, hogy rendkívüli helyzet esetén megvédje a biztonságát.

A müncheni biztonsági értekezleten Bogdan Aurescu külügyminiszter az európai befagyasztott konfliktusok veszélyére figyelmeztetett illetve arra, hogy az ukrajnai konfliktus újabb ilyen fenyegetést jelent. Ráadásul ez már a második befagyasztott konfliktus lenne Románia szomszédságában, a transznisztriai helyzet után.

Romániát az ukrajnai konfliktus esetleges veszélyei már csak azért is fenyegeti, mert jelentős szerepet kap a NATO kelet-európai védelmi stratégiájában. Négy más, térségbeli állam mellett területén a NATO gyorsreagálású egységeinek egyik parancsnoksága jön majd létre, illetve délkelet-európai soknemzetiségű főhadiszállás létesül. 

Kimaradt?