Nincs esélyegyenlőség a román államfőválasztáson

A demokrácia szabályainak értelmében az államfői tisztségre pályázó valamennyi – jelen esetben, Romániában: 14 – jelöltnek teljes mértékben azonos feltételek között kellene részt vennie az erőpróbán. Politikai megfigyelők szerint a román törvények nem biztosítják ezt az esélyegyenlőséget.

Igazságtalan a BEC összetétele

A gondok már a Központi Választási Iroda (BEC) összetételénél megkezdődnek. Az idevágó romániai jogszabályoknak megfelelően a választási iroda 18 tagból áll, közülük öt bíró, három az Állandó Választási Hatóság munkatársa a politikai alakulatok pedig tíz taggal képviseltetik magukat. Vagyis a pártok színeiben indulónak lenne képviselőjük a Központi Választási Irodában, ám mi történik a függetlenekkel?

Nos, ők képviselők nélkül maradnak, hiszen az irodának a törvénynek megfelelően nincsenek független tagjai. Márpedig a független jelöltként indulók jelöltetésüknél ugyanazoknak a feltételeknek tettek eleget, mint a pártok által támogatott jelöltek, azaz nekik is joguk lenne megfelelő számú képviselőre.

A demokrácia alapvető törvényeit a Központi Választási Iroda még egy esetben sérti meg. Összetételénél ugyanis különbséget tesznek a parlamenti és a parlamenten kívüli politikai tömörülések között. A pártképviselők számára fenntartott tíz helyet mindenekelőtt a parlamenti pártok töltik be, amelyeket jog szerint egy-egy politikust küldhetnek a Központi Választási Irodába, a fennmaradó helyekre pedig a parlamenten kívüli pártok küldhetnek képviselőket – sorshúzással.

Romániában semmiféle törvény nem rendelkezik arról, mi történne abban az esetben, ha tíz – vagy mondjuk tizenegy – parlamenti párt létezne… A gondot most is az okozza, hogy a parlamenten kívüli pártok jelöltjei – akárcsak a függetlenek – a parlamenti pártok államfő-jelöltjeivel teljesen azonos feltételek között szerezték meg jogukat a jelöltetésre, képviselők tekintetében viszont alulreprezentáltak.

Szolgai másolás

A jelöltek között különbséget tevő újabb egyenlőtlenséget szül az a tény, hogy a törvények értelmében nem a jelölteket veszik számba, hanem az érdekelt pártokat. Így például jelenleg a Központi Választási Irodában Victor Ponta oldalán két képviselő kapott helyet a testületben: egy a Szociáldemokrata Párt, egy pedig a Konzervatív Párt részéről. Hasonló a helyzet Klaus Iohannis esetében is, hiszen az őt jelölő Keresztény-Liberális Szövetség maga is két pártból áll, a Nemzeti Liberális Pártból és a Demokrata Liberális Pártból.

Mindez abból adódik, hogy a 2004-ben elfogadott jelenlegi törvény idevágó részét a korábbi jogszabályból emelték ki, minden módosítás nélkül, márpedig ez utóbbi törvény még akkor született meg, amikor a parlamenti és az államfő-választásokat egyidejűleg tartották, egységes választási iroda felügyelete alatt.

A választókerületek választási irodájában még rosszabb a helyzet. Ezekben – a törvény szerint: „rendszerint” – két jogász vesz részt és a pártok legtöbb hét képviselője. Ez esetben is ez utóbbi helyeket legelőször a parlamenti pártok képviselői tölthetik be, számuk jelenleg a négy jelölt esetében hat. Ami azt jelenti, hogy a parlamenten kívüli pártok fennmaradó nyolc államfőjelöltjét egyetlen személy képviseli majd az irodában, akit természetesen sorsolás útján jelölnek ki.

Az tény, hogy a képviseletre igenis szükség van a választókerületek választási irodájában, amelyekben meglehetősen sok szabálysértésre, törvénytelenségre kerül sor minden választás alkalmával. Politikai megfigyelők úgy vélik, mindezen a helyzeten úgy lehetne segíteni, ha a törvény értelmében például a Központi Választási Irodában minden államfőjelölt rendelkezne egy-egy képviselővel, a választókerületekben pedig rotációt vezetnének be.

A törvény nem tiltja

Ezek a törvénykezésből fakadó egyenlőtlenségek. De léteznek további egyenlőtlenségek, amelyek a törvényben ugyan nem szerepelnek, ám azokat a jogszabályok nem tiltják meg. A hatalmi pozícióban lévő államfőjelöltek – mint korábban Ion Iliescu, Traian Băsescu, vagy most, Victor Ponta – tisztségükből fakadóan a választások előtt számos olyan intézkedést hozhatnak, amelyekkel sikerül minél inkább kibővíteniük szavazótáborukat. Victor Ponta például egyebek között nemrégiben nyugdíj- és minimálbér-emelést ígért, fiskális amnesztiát hirdetett meg.

Hatalmi pozíciójuk révén az általuk képviselt intézmény – államfői hivatal, kormány stb. – pénzén kampányolhatnak, miközben a többi jelöltnek komoly összegeket kell elkölteniük ilyen célokra. Emellett a kormányőrség emberei vigyáznak rájuk, akik elkísérik őket minden – választások esetén megszaporodó – szalagátvágásra. Ugyanakkor a hatalmat kiszolgáló sajtó, az államfői hivatal, a kormány internetes oldalai ilyenkor megtelnek fényképeikkel, a tevékenységüket méltató szövegekkel, a többi jelöltnek viszont mindez hatalmas pénzébe kerül(ne, ha egyáltalán lenne ilyesmire lehetősége).

Politikai megfigyelők úgy tartják, hogy a hatalmi funkciókat betöltő államfő-jelölteknek – legalább – a kampány idejére fel kellene függeszteniük magukat tisztségükből, vagy fizetés nélküli szabadságot kellene kivenniük – ám erre egyelőre semmiféle törvény nem kötelezi őket.

Egyébként Victor Ponta mindezt mintha megérezte volna, és csupán üdvözölhető volt az a tény, hogy még augusztusban bejelentette, kampánya idejére egyik miniszterelnök-helyettesét kéri majd fel a kormányfő szerepének átvételére. Időközben azonban minderről megfeledkezett. 

Kimaradt?