Hol marad a kínai tőke: tárgyalások – a semmiről

Victor Ponta igen nagy reményeket fűz a kínai beruházókhoz. A miniszterelnök mostani pekingi útja során, de a tavalyi, Bukarestben sorra került kelet-európai-kínai csúcstalálkozó alkalmával is a román kormány többmilliárdos kínai beruházásban reménykedett, elsősorban az energetika és az infrastruktúra területén. A magánszektor azonban fenntartással fogadja a nagyarányú kínai tőke beáramlását.

Victor Ponta kínai látogatása során mindenekelőtt a Turnu Măgurele-Nicopol vízierőmű, a Prut mentén épülő törpe-vízierőművek, a Romániát Törökországgal összekötő tengeralatti elektromos kábel megépítésébe próbálta meg bevonzani a kínai vállalkozókat. De Bukarest számít a kínai tőkére a cernavodai atomerőmű 3. és 4. reaktora, a tarnicai vízierőmű esetében is. V

ictor Ponta nem győzi hangsúlyozni, hogy a román fél megbízik Kína technikai felkészültségében, a Romániai Üzletemberek Szövetségének főtitkára, Cristian Pârvan pedig megerősítve a miniszterelnök szavait, arról beszélt, hogy kínai vállalkozók nemrégiben 15 milliárd euró értékű szerződést kötöttek Nagy-Britanniában, ahol egyebek között nagysebességű vasutat építenek.

Magánvállalkozók azonban már nem ennyire derűlátóak a kínai vállalkozókkal megkötendő szerződések tekintetében.

Lengyelországban például hatalmas botrányt okozott a kínai vállalkozókkal épített autópályák ügye, de afrikai vállalkozások esetében is gyengén teljesítettek a kínai beruházók. Román gazdasági szakemberek szerint Bukarestnek inkább amerikai vagy japán, esetleg török beruházókat kellene megkeresnie ajánlataival.

Kifogásolják azt is, hogy a román kormány jelentős könnyítéseket ígért a Romániában beruházó kínai üzletembereknek, amit Brüsszel minden bizonnyal illegális állami támogatásnak fog majd értelmezni. Az Expert Fórum szakértője, Otilia Nuţu attól tart, hogy a jelentősebb vállalkozások kíni féllel történő leszerződése esetében a román energetikai ágazat túlságosan is Kína kiszolgáltatottjává válik, ami könnyen piaci torzuláshoz vezethet.

Megvalósulatlan tervek

Az infrastruktúrába és energetikába befektetendő kínai tőkéhez fűzött román remények egyénként is az évek során nem váltak valóra. Ludovic Orbantól kezdve Radu Berceanuig valamennyi közlekedési tárcavezető tárgyalt kínai partnerekkel – többnyire eredménytelenül.

Miron Mitrea közlekedési tárcavezetőként már 2004-ben szerződést kötött egy kínai vállalattal a Brăila magasságában a Dunán átvezető híd megépítéséről. A szerződés értéke 300 millió euró lett volna. A hídból azonban nem lett semmi, Miron Mitrea szerint azért, mert a tárca éléről történt távozását követően utódja, a demokrata liberális Gheorghe Dobre minden eszközzel megakadályozta a projektet.

Emil Boc kormányfő 2011-ben kínai látogatása alkalmával úgyszintén kínai üzletemberekkel tárgyalt, az Adrian Nastase szociáldemokrata miniszterelnök és kormánya által még 2004-ben jóváhagyott, a demokrata liberálisok által azonban 2005-ben felmondott szerződésben foglalt, mintegy 100 kilométeres bukaresti körgyűrű megépítéséről, 400 millió euró értékben. Ebből a tervből sem lett azonban semmi.

A demokrata liberális kormány közlekedési minisztere, Anca Boagiu a Duna-Bukarest csatorna megépítéséről is tárgyalt kínai beruházókkal. A terv értelmében a megépítendő csatorna 104 kilométeres lett volna, de a megállapodás végül is elmaradt. A kínai fővárosban látogató Emil Boc miniszterelnök egyébként beruházások hosszú listáját ismertette kínai partnerei előtt, amelyen ott szerepelt a tarnicai vízierőmű és a cernavodai atomerőmű 3. és 4. reaktorának megépítése is. A megbeszélések azonban végül is nem hozták meg a várt eredményt.

Bukarest főpolgármestere, Sorin Oprescu úgyszintén kínai vállalkozókkal építtette volna meg „nagy álmát”, a felfüggesztett autópályát. Bukarest városatyja két évvel ezelőtt minderről hosszas tárgyalásokat is folytatott a China Communication Constructions Company Limited céggel, amelynek során be is mutatta a projekt tervét. Sorin Oprescu mintegy másfélmilliárd eurós beruházásra számított a kínai nagyvállalattól, amely – a főpolgármester elképzelése szerint – majd utólag kapta volna vissza a befektetett összeget, ennek módját azonban nem jelölte meg.

Sorin Oprescu minderről tárgyalt a Shanghai Urban Construction Group vezetőivel is, ekkor már konzorcium létrehozására gondolt. A főpolgármester terveiből sem lett azonban semmi.

A kínai tőke bevonzása az infrastruktúra kiépítésébe csábító lehetőségnek tűnik, ám nehéz feladatnak bizonyul. A nagy európai építkezési trösztök semmiképpen sem szeretnék, ha kínai vállalkozók előtt nyílna meg az út a jelentős vállalkozások előtt. Emiatt minden bizonnyal jelentős lobbit folytatnának a kínai cégek ellen, aminek hatására az Európai Bizottság sem nézné jó szemmel a kínai nagyvállalatok európai terjeszkedését.

Emellett a román állam minden alkalommal komoly előnyöket biztosított volna a kínai beruházóknak, amely úgyszintén ellentmond az idevágó uniós szabályoknak. Brüsszel még Románia uniós felvétele előtt, 2005-ben figyelmeztette Bukarestet arról, hogy az ország tagságát veszélyezteti, amennyiben komoly szerződéseket ír alá kínai beruházókkal.

Kimaradt?