Zűrzavaros népszavazás

Évek óta húzódó vitát váltott ki a kérdés: mikor is, milyen részvételi aránynál legyen érvényes a népszavazás. Az egymást követő törvénycikkelyek, módosítások, sürgősségi kormányrendelet, a parlament két háza, az alkotmánybíróság által elutasított, elfogadott óvások, a sok jogszabály között pedig alighanem elvész a referendum.

Kvórumgondok

Elvész, méghozzá akár a szó legszorosabb értelmében is véve, hiszen az alkotmánybíróság legutóbbi döntésének nyomán – miszerint a népszavazás érvényességéhez a választó névjegyzékben szereplő választópolgárok felének plusz egy főnek az urnákhoz járulnia – feltehetően nem lesz meg a kvórum, így érvénytelen lesz a referendum.

Köztudott, hogy Romániában az utóbbi időben rohamosan csökkent a szavazások, népszavazások iránti érdeklődés, a választópolgárok megcsömöröltek a politikától. Jól bizonyítja mindezt a 2003. évi alkotmánymódosítás példája is, amikor az alaptörvény értelmében egy napos népszavazást két naposra kellett kinyújtani ahhoz, hogy érvényességéhez összejöjjön a szükséges kvórum, amit az akkori törvény is a szavasára jogosultak több mint felében határozott meg.

Az érdeklődés megcsappanása mellett a kvórumot nyilvánvalóan lehetetlenné teszi az a körülmény is, hogy a nyári időszakban, a szabadságolások idején igen sokan elutaznak lakhelyükről, legalább is kétséges tehát, hogy él(het)nek-e majd jogukkal.
Ráadásul a szavazópolgárok létszámát a jelenleg érvényben lévő, évekkel ezelőtt összeállított választói névjegyzék alapján állapítják meg. Ezek szerint 18 300 595 román állampolgár, azaz az összlakosság 85,2 százaléka rendelkezik szavazati joggal, ami azt jelenti, hogy a voksoláson több, mint 9 milliós részvételre van szükség az érvényességhez.

Ez a névjegyzék azonban nincs tekintettel mindenekelőtt arra, hogy az összeállítása óta eltelt időszakban 2-3 millió román állampolgár távozott munkavállalóként külföldre – számukról még csak pontos kimutatás sem létezik. Emellett pedig az utóbbi tíz évben megcsappant az ország lakossága is, amit a tavalyi népszámlálás előzetes eredményei is igazolnak. Mindennek nyomán módosítani kellene a kvórumot is, hiszen ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a 9 milliós szám a szavazásra jogosultak immár jóval több, mint felét jelenti.

A népszámlálás sem segíthet

Csakhogy a tavalyi népszámlálást általános európai uniós szabványok alapján rendezték meg. A közös normák miatt így előzetes adatai így minden tagországban egyidőben hozhatóak nyilvánosságra, vagyis egyelőre bizalmasak, a mostani referendum alkalmával tehát semmiképpen sem használhatók még fel. Az Országos Statisztikai Intézettől kiszivárgott adatok szerint a népességcsökkenés akár a két és fél millió főt is meghaladhatja, így Romániának a korábbi több mint 21 millió helyett jelenleg mindössze 19 millió lakosa van, a 9 milliós kvórum tehát nem felel meg a választók valós számának.

Jogszabályok csatája

A népszavazásra vonatkozó, 2000-ben napvilágot látott 3. számú törvény 5. cikkelye második bekezdésének értelmében bármilyen fajta referendum érvényesnek minősült, amennyiben azon a voksolásra jogosultak több mint fele részt vett. A jogszabály 10. cikkelye szerint az államfő akkor mondatható le, ha arra a választási listákon szereplők több mint fele igent mondott.

A Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt 2007-ben ezt a rendelkezés olyan formában módosította, hogy a 2000. évi jogszabály 5. cikkelye 2. bekezdésétől eltérően, Románia elnöke elmozdítható a referendumon országos szinten résztvevők többségi szavazatával. Traian Băsescu első felfüggesztése nyomán egyébként a népszavazást már ennek a szabályozásnak az alapján rendezték meg, miután arra a taláros testület rábólintott.

{loadposition otp}Két évvel később, amikor az első Boc-kormányt támogató koalíció a szociáldemokraták kilépésével felbomlott, a parlamentben pedig ellenzéki többség alakult ki, Traian Băsescu jónak látta bebiztosítani helyzetét az állam élén. Így a miniszterelnök a 103. számú sürgősségi kormányrendelettel ismét kötelezővé tette a választási névjegyzékben szereplők több mint felének megjelenését a népszavazás érvényesítéséhez. Ezt a módosítást az ellenzék leszavazta, az államfőnek pedig alá kellett volna írnia a kormányrendelet elutasításáról szóló törvényt – ám az államfő-választások második fordulója előtt a dokumentumot visszaküldte a parlamentnek, nyilvánvalóan attól tartva, hogy államfőként nehéz lesz a dolga az ellenzéki többséggel szemben.

Az erőviszonyok játéka

Második mandátumának elnyerése után Traian Băsescunak, az RMDSZ és a pártvándorokból újonnan létrejött Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű tömörülés támogatásával sikerült ismét a maga javára fordítania a parlamenti többséget, ezzel elhárult feje felől a tisztségéből történő felfüggesztés veszélye.

A Szociál-Liberális Szövetség megalakulásával azonban a parlamenti erőviszonyok fokozatosan átrendeződtek, a szenátusban pedig egyenesen törékennyé váltak, így kiszámíthatatlan volt, miként is voksol a törvényhozás fóruma az államfő által korábban visszaküldött sürgősségi kormányrendeletről. Az elkerülhetetlen azonban bekövetkezett: a parlament elutasította Traian Băsescu felülvizsgálatra vonatkozó kérését. Ezért a demokrata liberálisok a plénum 30 ülésén akadályozták meg a kérésről történő szavazást.

Idén tavasszal, amikor a szociál-liberálisok száma elkezdett a képviselőházban is gyarapodni a kormánykoalíció rovására, a demokrata liberálisok – kihasználva az ellenzék parlamenti sztrájkját – megszavazták a 103. számú sürgősségi kormányrendeletet, miután azt a párt néhány jogi bizottsági tagja (Daniel Buda, Mircea Toader és Gabriel Andronache) kiegészítette a rendelkezéssel, miszerint az államfő csakis a szavasára jogosultak több mint felének igenlő voksával mozdítható el. Ezzel gyakorlatilag bebetonozták az államfőt tisztségébe, hiszen a minimálisan megkövetelt 9 millió résztvevő mindegyiknek Băsescu ellen kellett volna szavaznia.

A legfrissebb helyzet

Az időközben idén hatalomra került szociál-liberálisok igyekeztek nyomban változtatni a helyzeten, 264. számú törvénytervezetükkel ismét eltörölve a kötelező részvételi kvórumot. A jogszabály-kezdeményezést azonban a demokrata liberálisok megóvták az alkotmánybíróságnál, amely az alaptörvénnyel szembenállónak minősítette a kvórum eltörlését így a 264. számú törvény 10. cikkelyében ismét kötelezővé kell tenni a választói joggal rendelkezők több mint felének részvételét a referendum érvényességéhez.

Csakhogy Victor Ponta miniszterelnök a múlt hónapban a 41. számú sürgősségi kormányrendelettel lényegében ismét érvényre juttatta a 103. számú sürgősségi kormányrendelet előtti törvényben foglalt rendelkezést – amit egyébként korábban az alkotmánybíróság alkotmányosnak mondott ki.

Így jelenleg a 264. számú törvény10. pontja és a 41. számú sürgősségi kormányrendelet áll egymással szemben. A 264. számú jogszabály azonban még nem emelkedett törvényerőre, ezzel pedig az alkotmánybírósági döntés sem ültethető egyelőre gyakorlatba. A szociál-liberálisok szerint ráadásul a taláros testület ítélete nem vonatkoztatható a sürgősségi kormányrendeletre, lévén két különálló – még ha pillanatnyilag azonos tartalmú – jogi dokumentumról szó.

Elnyúló procedúra

A 264. számú jogszabály törvényerőre emelése hosszadalmas procedúrát tételez fel. Először is a törvény 10. pontjával kapcsolatos alkotmánybírósági megindoklást nyilvánosságra kell hozni a Hivatalos Közlönyben. Ezt követően a törvénytervezetet meg kell vitatnia és szavaznia a két ház jogi bizottságának, majd plénumának. Ez egy héttől két hétig terjedő időt vehet igénybe. Elfogadása esetén a dokumentum két napig a kormányfő főtitkárságán várakozik az esetleges alkotmányossági óvásra. Ha erre nem kerül sor, akkor a törvény az (ideiglenes) államfőhöz kerül kihirdetésre. Crin Antonescunak azonban ehhez 20 nap áll rendelkezésére, de azt is megteheti, hogy a jogszabályt visszaküldi a törvényhozás fórumához.

Mindezt figyelembe véve elmondható: joggal állítják a szociál-liberálisok, hogy az alkotmánybíróság döntését természetesen nem kifogásolják, és a referendumot annak szellemében rendezik majd meg. Ám azt is jól tudják: ezt csak akkor tehetik meg, ha a 264. számú jogszabály törvényerőre emelkedik – amire azonban a népszavazásig aligha kerülhet sor.

Ráadásul a hatalom arra is hivatkozik, hogy sürgősségi kormányrendelettel sem gyorsíthatja fel a folyamatot – erre ugyanis a kabinetnek a parlamenti vakáció alatt nincs felhatalmazása.

Kimaradt?