A gazdasági válság 1600 napja Romániában

Ha 2009 elejét tekintjük a romániai gazdasági-pénzügyi válság kirobbanása kezdetének, akkor az ország nagyjából 1600 napja van kritikus helyzetben. Eközben Romániában két Boc-kormány, egy Ungureanu-kabinetje került hatalomra, és immár a második Ponta-kormány idejét járjuk.

Az ország az utóbbi években radikális megszorításokat alkalmazott, valamennyi kormányfő azzal kérkedett, hogy kijavította elődei hibáit és az ország közeledett a válság végéhez. Ami azonban, e négy év rövid elemzése alapján, még nagyon messze van.

A bankok a fejlődés kerékkötői?

A romániai bankrendszer nyeresége 2009 végére mintegy 200 millió euróval csökkent, a korábbi, 2008. évi 1,2 milliárd euró helyett nagyjából 1 milliárd euró lett. A bankok profitja 2010-ben további 72 millió euróval esett vissza, és 128 millió eurót tett ki, a veszteségek pedig 2012-ben voltak a legnagyobbak, elérték a 476 millió eurót, azaz több mint megháromszorozódtak az előző évhez képest. Ez volt a bankrendszer legnagyobb vesztesége a válság eddigi ideje alatt. A bankok veszteségei nagyrészt a rossz hitelek magas szintjének tudhatóak be, amelyek 2012-ben meghaladták a kölcsönök 18 százalékát. Hiányzik a bankrendszer valós reformja is, a bankok alkalmazottai, a válság ellenére, mind nagyobb béreket kaptak, a bankrendszer pedig mindennek következtében a fenntartható gazdasági fejlődés kerékkötőjévé vált. A bankkölcsönök jelenleg gyakorlatilag leálltak, az idei esztendő úgy tűnik, hogy a legnehezebb lesz a bankok szempontjából.

1,2 millió közalkalmazott

A válság évei alatt ugyan sor került a közalkalmazottak létszámának csökkentésére, ennek ellenére a költségvetési szektorban, így például a helyi közigazgatásban még mindig túl sok a foglalkoztatottak száma. A választásokat követően – mint általában, választások után – a hatalom új birtokosai pártklienseiket, ismerőseiket, rokonaikat helyezték a jól fizető és biztos állásokba, ezzel pedig saját, frissen megszerzett hatalmukat is sikerült megőrizniük. Az 1990-es évek legelején valamivel kevesebb, mint 1 millió személyt foglalkoztattak a közigazgatási szervek, és jóllehet az elmúlt több mint húsz év alatt minden hatalom a közigazgatást hatékonyabbá tételéről, karcsúsításáról beszélt, az idők során a közalkalmazottban dolgozók száma megközelítette a másfél milliót. Történt mindez annak ellenére, hogy a Nemzetközi Valutaalap Romániának nyújtott kölcsöneit egyebek között éppen a közalkalmazásban foglalkoztatottak számának csökkentéséről tette függővé. A Boc-kormányok ígéretet tettek rá, az Ungureanu-kabinet hivatkozott e lépés fontosságára, amellyel a Ponta-kormány is foglalkozott a kérdéssel, az eddigi eredmények azonban nem jelzik a kormány valós szándékát a területen dolgozók számának tényleges csökkentésére. A közalkalmazottak száma 2012 májusa és augusztusa között viszont valamelyest csökkent, így jelenleg nem egészen 1,2 személy dolgozik közhivatalokban.

A közalkalmazottak pedig – akárcsak a bankokban dolgozók – komoly fizetéseket vesznek fel, havi bérük leggyakrabban eléri a 4000 lejt.

Nem csökkent a munkanélküliség

A 2009 óta egymást követő kormánynak nem sikerült csökkenteniük a munkanélküliséget sem, mi több, az állást keresők száma, ha nem is túlságosan nagymértékben, de az utóbbi négy évben növekedett: 2009 első évnegyedében 666 munkanélkülit tartottak számon, számuk jelenleg 684 ezer személy. A munkanélküliség rátája 6,9 százalék.

A munkanélküliség leküzdésére csak igen kevés programot dolgoztak ki a kabineteket, de ezek sem értek célt. Igaz, a munkanélküliség egész Európában megnőtt, a romániai kormányok pedig arra büszkék lehetnek, hogy a Romániában a munkanélküliség rátája a legalacsonyabbak közé tartozik.

A szociál-liberális kormány legfontosabb képviselőinek szavaiból nem érződik ki, hogy a kabinet elsődleges fontosságú feladatának tekintené a gazdasági helyreállítását. Nyilatkozataikban gyakorlatilag nem foglalkoznak az új munkahelyek teremtésének kérdésével, a kis- és középvállalatok felfuttatásával, de a kormányprogramból is hiányoznak a valóságra épülő, konkrét gazdasági projektek.

Távolabb az euróövezettől

2009 és 2013 között az infláció ugyan csökkent, a lej pedig leértékelődött. Az inflációt, úgy tűnik a kormánynak – a Román Nemzeti Bank nem kis segítségével – sikerült ellenőrzése alá vonnia, és a folyamat tartós maradhat, amennyiben, a választásokra való tekintettel, a kormány nem lazít jelenlegi programján. Az euró 2009 januárjában 4,27 lejbe került, jelenleg 4,35 lej körül mozog. Igaz, a nemzeti valuta árfolyama – akárcsak egyébként az infláció is – nem kis mértékben függ a nemzetközi körülményektől, a világgazdaság alakulásától.

A román állam küladósságai jelenleg elérik 37 milliárd eurót, a bankok és a magánvállalatok pedig 64 milliárd euróval tartoznak. A válság elején, 2009-ben a román állam tartozásai mindössze 11 milliárd, a bankok és a magánszektor adósságai pedig 61 milliárd euróra rúgtak. Mindezt egybevéve az ország teljes küladóssága – ideértve tehát az állam és a magánszektor tartozásait – elérték a 101 milliárd eurót.

A pénzügyi kérdéseket tekintve a román állam legnagyobb vereségét talán az jelenti, hogy az országnak le kellett mondania arról, hogy 7 éven belül felzárkózhassák az euróövezethez.

Be nem tartott ígéretek

A szociálliberális kormány számos ígéretét még mindig nem tartotta be. Így még mindig csak papíron maradt a munkaadók alkalmazottak után fizetendő egészségbiztosítási járulékának 5 százalékos csökkentése, az állam által fizetett, évi 6-7 milliárd eurós szolgáltatások költségeinek 50 százalékos csökkentése. Mi több, a költségvetés szerint az ezekre fordított összegek a tavalyi 5,7 milliárd euróról idén 8 milliárd euróra nőnek. Az állam nem tett eleget privatizációs kötelezettségvállalásainak, az állami cégek magánmenedzsmentje jelenleg teljes csődöt hozott, az állami vállalatokban a munkatermelékenység alig felét éri el a magánszektorban megvalósított szintnek.

Kimaradt?