Kitűnő befektetés lehet a kortárs képzőművészet

Az elmúlt tíz évben világviszonylatban átlagban megduplázódott a magánkézben levő műalkotások értéke. Idehaza a 60-as, 70-es évek erdélyi alkotásainak az ára ugrott meg rövid idő alatt.

Érdemes befektetésként műtárgyat vásárolni, legalábbis a világviszonylatban mértékadónak tartott Knight Frank Luxury befektetési index szerint. 2016 és 2017 szeptembere között a magánkézben levő műkincsek ára globálisan 16 százalékkal nőtt, amivel kevés tőkepiaci befektetés hozama vetekedhet. Ennél többet csak a ritka borok gyűjtői kereshettek, a nemes nedűk átlagos értéke ugyanis 17 százalékkal gyarapodott. A ritka, veterán autók ára 7, az óráké 5, az érméké 4, az ékszereké 3, a bélyegeké pedig 1 százalékkal lett több, a vizsgált időszakban. A műtárgyak tíz éves viszonylatban is jól teljesítettek, az értékük megduplázódott.

Kik a gyűjtők?

A jelenség idehaza is megfigyelhető, állítják a legnagyobb romániai aukciós ház, az Artmark munkatársai. „A gyűjtők világa nagyon heterogén. Vannak köztük huszonévesek, de nyolcvanasok is, különféle társadalmi osztályokból” – mondja Veronica Leca, az Artmark marketing és kommunikációs vezetője. 2008-ig a vásárlók 98 százaléka hagyományos értelemben vett gyűjtő volt, jelenleg azonban 50 százalék körüli azoknak az aránya, akik elsősorban befektetési céllal vásárolnak.

„Az anyagi helyzet már nem annyira meghatározó kritérium, mint korábban volt. Egy gyűjtőnek nem kell multimilliomosnak lennie, néhány száz vagy néhány ezer euróért már lehet kortárs műveket vásárolni” – állítja Iona Ciocan, az Art Safari Bukarest árverések vezérigazgatója.

Erdélyben is kereskednek

A befektetési jellegű vásárlások megszaporodása megfigyelhető az erdélyi képzőművészet piacán is, mondja Székely Sebestyén György, a kolozsvári Quadro Galéria igazgatója. Nagy nyereségre elsősorban azok számíthatnak, akik kortárs művészek munkáit vásárolják, amely alkotók befuthatnak. Természetesen ennek az ellenkezője is bekövetkezhet, ennek a piaci szegmensnek a történései kevéssé kiszámíthatóak. Veronica Leca szintén a kortárs képzőművészetet tartja a legjobb közép-, illetve hosszú távú befektetésnek a műtárgyak piacán.

A II. világháború előtti időszak klasszikus alkotóinak esetében jelentős értéknövekedés nem következett be az elmúlt időszakban, inkább stagnálnak az árak. Ellenben azok, akik korábban a 60-as, 70-es évek képzőművészeinek az alkotásait gyűjtötték, anyagilag szinte biztosan jól jártak.

Felfedezték a 60-as, 70-es évek romániai alkotásait

„Néhány évvel ezelőtt az ebből az időszakból származó munkákat maximum néhány ezer euróért lehetett eladni, jelenleg pedig tízezreket, egyesek százezreket érnek” – nyilatkozta a Maszolnak a művészettörténész. Ennek oka, hogy az illető életművek lezárultak, konzisztenssé váltak, s ezzel párhuzamosan a múzeumok is felfedezték az alkotókat, ami jelentős hatással van a művek műkincspiaci értékére.

Székely Sebestyén György elmondása szerint ahhoz, hogy a 60-as, 70-es évek romániai alkotásai az érdeklődés homlokterébe kerültek, hozzájárult a korszak közép-kelet-európai művészetének nemzetközi felfedezése is. Ezen változások jegyében a Quadro Galéria tavaszi aukciója anyagának a javát is a 60-as, 70-es évek alkotásai adják. Az árverésre kerülő munkák már láthatóak a Rózsa (Samuil Micu) utca 7. szám alatti kiállítóteremben, az online árverés pedig a jövő hétvégén lesz.

Romániában ezidáig a legtöbbet, 290 ezer eurót, 2011-ben fizettek ki Nicolae Tonitza: A hálóban (În iatac) című munkájáért. Tavaly a legdrágábban értékesített alkotás Samuel Mützner: Shimabarai kurtizánok című képe volt, mely 160 ezer euróért kelt el.

Kapcsolódók

Kimaradt?