Székelyudvarhelyi Harmónia: több mint cukrászda, közösségi tér

A rendszerváltás előtti Cafe Bart mindenki ismeri Székelyudvarhelyen, annak folytatását, a Harmóniát is. Két évvel ezelőtt új erőre kapott, miután Szarvas Zsuzsanna és Ardelean Zsuzsánna átvette a helyiséget. Az elmúlt két évről és a jövő terveiről, a cukrászat és kávézó különlegességeiről előbbivel beszélgettünk.

Egy régi cukrászda történetét folytatja a Harmónia. Milyen volt az a cukrászda, mit jelentett a város számára?

A Cafe Bar egy fogalom volt Székelyudvarhelyen, ebből lett a változások után a Harmónia cukrászda. Minden kornak megvan a maga sztár szórakozó egysége – ilyen volt ez a hely is. A város központjában akkor nem igazán lehetett sok helyre menni kávézni. Azt mesélik, hogy ide érkezett meg a vidéki busz, a diákok serege, sok szerelmi kapcsolat itt bontakozott ki, egyszóval itt volt az élet...

A 90-es évek elején lett ebből a helyből cukrászda, egészen 2015-ig ugyanazzal a tulajdonossal működött. Ekkor döntöttek úgy a működtetők, hogy a sok munkából elég volt, és átadnák valaki másnak a stafétát. Mivel a gyerekeik nem itthon élnek, nem tudott családi kézben maradni az egység, így egy szerencse folytán nekem és társamnak adatott meg a lehetőség, hogy újra életet leheljünk a cukrászdába. A társam dizájner, én kommunikációs végzettséggel mindig rádiós szerettem volna lenni – voltam is. Egyszer csak saját lábon akartunk állni, és úgy döntöttünk, hogy belevágunk egy vállalkozásba. Egy kis kávézót álmodtuk meg. Akarva-akaratlanul a környezet, a lehetőségek formálni kezdték az ötletet, így lett ebből a kávézóból egy kicsit cukrászda is, de egy cseppet sem kicsi: jelenleg 45 személyt tudunk leültetni egyszerre, de ha nagyon akarjuk, még többet is.

Olvastam, hogy más néven is akartatok indulni, végül maradt a Harmónia.

Csak ötlet szintjén lett volna a neve Zsuzsi cuki, mivel a társamat is így hívják. De a helynek a neve negyed évszázada Harmónia, ezért én nem adtam sok esélyt annak, hogy be tudjuk vezetni a köztudatba a Zsuzsi cukit. A hely nevét végül mégis módosítottuk kissé, így lett Harmónia cukrászat és kávézó. A megújulással új dizájn, új színezet és új arculat is járt, egy nagyon letisztult és szép logója is lett a mi kis vállalkozásunknak, amelyre büszkék vagyunk.

Milyen a kínálat, mi az, amiben másak vagytok a többiekhez képest?

Nekünk nagy szerencsénk volt, hogy egy kész csapattal találhattunk szembe magunkat, akiket már nem kellett próbálgatni, hogy miben jók, avagy milyen hiányosságaik vannak. Sokan nem tudták és talán a mai napig nem világos az, hogy a Harmóniában helyben sütjük a süteményeket, a szendvicsnek való kenyeret, a péktermékeket, a sós süteményeket. Ez az egyik dolog, ami különlegességünk. A másik fontos dolog, hogy olyan alapanyagokból dolgozunk, mint bármelyik háziasszony otthon. Mi egy kis manufaktúra vagyunk, ahol három cukrásznak olyan pontossággal kell dolgoznia, amely felér egy kisüzemével. Ez nem jelenti azt, hogy mi nem hibázunk. Talán kisebb személyzet esetén sokkal szembetűnőbb egy hiba, ha aszerint az elv szerint működünk, hogy több szem többet lát, több kéz többet bír és több fej nem felejt.

Minden alkalommal elmondom, hogy nagyon hálás vagyok ezeknek az embereknek, hogy bíztak a fiatal vállalkozói lendületünkben, hogy velünk maradtak. Ugyanakkor a kiszolgáló személyzetre is büszke vagyok, hiszen körülöttünk mindenki a munkaerő hiányára panaszkodik, mi pedig most ünnepeljük az indulásunk második évét, és a lányok velünk vannak. Bár még nálunk is fiatalabbak, kitartóak. Hogy miért? Ezt tőlük kell megkérdezni.

A Harmóniában gyakran zajlanak rendezvények. Milyen találkozókat fogadtok be? Manapság mennyire fontos, hogy egy ilyen hely fórum is legyen, ne csak egy-egy asztalnál üldögélő kisebb csoportok helye?

Hiába volt nekem vendéglátásban tapasztalatom, én a civil szférából érkeztem, ahol nagy figyelmet szentelnek a közösségi életérzésnek. Azt mondtuk, hogy egy új közösségi teret szeretnénk létre hozni. Így a cukrászda fala festmény- és fotókiállításoknak ad helyet, a helyiség különböző egyesületek zártkörű rendezvényeinek, de hetente a römizők kedvenc helye, negyedévente pedig puzzle-kirakó versenyt is szervezünk. Most aktuális, hogy itt várjuk a gyerekekkel a Mikulást is.

A rendezvényeket nem azért szerveztük, hogy legyen minél nagyobb bevételünk, hanem azért, hogy minél többen ismerjék meg a helyet, hogy az a célközönség szokjon oda a cukrászdába, akikről tudtuk, hogy a későbbiekben is szívesen beülnek. Így formálódott a klienskörünk. A cukrászda nemcsak arculatát illetően változott a vásárlók szemében, hanem a kliensek köre is kicserélődött. Ezt volt a legnehezebb elérni – ennek ugyanis anyagi vonzata is van, hiszen a régi kliensek már nem jártak oda, az újak még nem szokták meg. Ekkor éreztem úgy, hogy csakis a közösségi rendezvények segíthetnek, hogy egy új cukrászda épüljön be a köztudatba. Mi ennek a közösségi térnek a lehetőségét adtuk meg, hiszen energiánk nem engedi, hogy ebbe most már befektessünk. Így folyamatosan a rendezvényeknek gazdát keresünk: egyesületeket, szervezeteket, magán személyeket, akik szintén szeretnének a közösségért tenni.

Oyan lehetőségen gondolkodunk, amelynek köszönhetően nagyobb gyerekeknek (8-12) partikat tudnánk szervezni. Igény mutatkozik rá és nekünk megfelelő terünk van hozzá, már csak egy gyerekanimátorra van szükségünk, akit, úgy tűnik, lassan be is szerveztünk.

A legfontosabb számomra, hogy egy olyan vállalkozásunk legyen, amely profitot termel. Ezzel nem mondtam semmi nagy dolgot. Aki hasonló módon indított vállalkozást, mint mi, tudja, hogy miről beszélek. Egyelőre a legnagyobb vágyunk, hogy a folyamatos fejlődésünknek köszönhetően megtérüljön a befektetett anyagi, illetve szellemi munka. Ez még mindig nem enged hátradőlni, mert akkor indulunk el a nullpontról, attól a ponttól kezdve tudunk a jövőnkért dolgozni.

Kimaradt?