Így várja most a turistákat Szováta (GALÉRIA)

Tiszta utcák, rendezett parkok, padok, erdei sétányok, építészeti stílusban megegyező, felújított villák, megújult napozók és öltözőfülkék a fürdésre alkalmas tavaknál, vendéglők és kerthelyiségek igényesen megterített asztalokkal, elfogadható árakkal, sok virág, zöldövezet, folyamatosan szépülő település – röviden így jellemezhető ma Szováta.

Idegenforgalmi szempontból Szováta mindig vonzó hely volt, hiszen a sóstavak, a kezelőközpont, a környezet kitűnő pihenési lehetőséget jelentett. Az utóbbi években megújult fürdőváros ma már egyre inkább a nyugati minőséget igyekszik nyújtani, ám a berögzött szokások, az odalátogatók ízlése és igénye balkáni hangulatot áraszt. Pozitívumként említendő viszont, hogy este tizenegykor valamennyi lokálban egyszerre hallgat el a zene, a reggeli órákban pedig nyoma sincs az előző napi tömeges mulatozásnak.

Kalandos út Szovátáig

Marosvásárhelyről Szovátára autóbussszal lehet eljutni a legegyszerűbben. A közelmúltban történt számos baleset ellenére a kisbusz tömve közlekedik, minden faluban megáll, és felveszi az utasokat, akik görnyedve, egymásba kapaszkodva, ide-oda ingadozva utaznak, miközben a gépjárművezető telefonon intézi ügyeit.

A visszaút is hasonlóan történik, senki nem marad a megállóban, „beljebb emberek, húzódjanak beljebb, vannak még felszállók” – kiabálja a sofőr, aki nehezen viseli, ha megzavarják videobeszélgetését az okostelefonján, mert éppen nem nyílik, vagy nem csukódik rendesen a jármű ajtaja.

Kiknek vonzó Szováta?

Az idegenforgalmi szakemberek szerint valamennyi odalátogatót meg kell szólítani, valamilyen szinten otthonossá kell tenni az ottlétüket. Szováta elsősorban a családoknak és kezelésre járó embereknek számít vonzónak, éppen ezért egy kicsit öreges, amolyan kezeléses-családos hely, ahol a fiatalok számára nem biztos, hogy egy-két napnál tovább szórakoztató. Aki kezelésre jár Szovátára, az idősebb korosztály, vagy a pihenésre vágyó középkorúak nagyjából mindig ugyanazt a minőséget kapják, ez fontos nekik.

A fiataloknál fontos, hogy legyen mivel szórakoztatóan tölteni az időt, illetve érezzék azt, hogy „ menő” Szovátán nyaralni. Tehát a minőség nagyon fontos, de a jó szállás és a jó étterem nem elég, az egy minimális elvárás, a régi megszokott, jól bevált mellett valami mást, valami újat is kellene nyújtani. Hogy mit, azt a szakembereknek kellene kitalálniuk.

Korszerűsödő szállodák, panziók

Az egyre korszerűsödő szállodák mellett Szovátán a villák és a panziók is megszépültek, a mai igényeknek próbálnak eleget tenni. A kínálatból nem hiányzik a napi belépő a Medve-tó strandjára, vagy a parkolólehetőség, a reggeli, a barátságos, családias hangulat, a szakképzett személyzet. Ugyanakkor rengeteg a családi házaknál bérelhető szoba, ahol grillezési lehetőséggel, panorámával, csendes, árnyas lugassal, kocsibehajtóval kecsegtetik a vendéget.

Mert mindig lesz egy olyan réteg, aki inkább házban száll meg, nem feltétlenül a kisebb költségek miatt, hanem mert sokkal meghittebbnek érzi azt. Ez a fajta verseny arra ösztönzi a háztulajdonosokat, a korszerűsödő szállodák árnyékában egyre igényesebbek legyenek, minőséget nyújtsanak a vendégeik számára. Ugyanakkor a hoteleket is ösztönzi, mert minél több igényesebb ház lesz, panzió, annál nagyobb a konkurencia.

Időtöltés, szórakozás

Aki Szovátára megy nyaralni, annak nyilvánvalóan a sós tavak valamelyikében való fürdés jelenti a fő attrakciót. Ilyenkor, augusztusban naponta több ezer ember képes bezsúfolódni a Medve-tó vagy a Mogyorósi-tó strandjára, de sokan fürödnek a Rigó-tóban is, illetve azokban a tavakban, ahol sűrű drótkerítés és négy nyelvű tiltótábla jelzi, hogy fürödni tilos.

A Medve-tóra 25 lej a jegy, ami egyszeri belépésre jogosít fel. Újdonság, hogy a 13-15 óra közötti szünetben, amíg a tavat pihentetik, nem kell elhagyni a strandot, a felújított napozó részen lehet várakozni. A Mogyorósi-tónál nincs pihenő, oda 15 lej egy jegy és egy nap többszöri belépésre is feljogosít. A Rigó-tónál ingyenes a fürdés, ám a körülmények messze elmaradnak az előbbiekhez képest, bár az utóbbi időben ott is kiépítettek egy napozórészt és a tóhoz vezető lépcsőt. Az erdőben gondosan kiépített, vagy jelenleg épülő, pihenőkkel és padokkal ellátott sétányok kötik össze a tavakat, a különleges látványt nyújtó sóhegyeket.

A kisvonat, főleg a kisgyerekes családok, vagy az idős látogatók körében népszerű, félórás körutat tesz meg a fürdőtelep utcáin, villái közt kanyarogva. Az éttermek, kávézók, teraszok erdélyi ételkülönlegességekkel, napi menüvel csalogatják be a vendégeket, a bódék, standok pedig az ilyen helyeken már szokásos lángossal, kürtőskaláccsal, főtt és sült kukoricával, egymást aláárazva próbálkoznak.

Egy „nagy” kürtős például 7 lej a Medve-tó közvetlen szomszédságában, de tíz lépéssel lejjeb hat, majd öt lej csupán. A lángos többnyire 5 lej, csupán a tészta vastagsága különbözik. Bár sok a kisgyerek, a menedzserek mégsem tartják fontosnak például a gyerekbarát kiszolgálást. Kevés helyen létezik az úgynevzett „gyerekmenü”, ám a gyerekszék, mint olyan, ismeretlen fogalom.

A haldokló Bernády-villa

Még áll, de már csak az időjárási viszonyoktól függ, hogy meddig Bernády György egykori nyaralója. Az egykori marosvásárhelyi polgármester szívesen pihent Szovátán, ízlését, a kor szecessziós divatját őrzi a villa, amelyről csak a beavatottak, a téjékozottak tudják, hogy miféle épület. A közeli parkban áthaladók zöme még egy pillantásra sem méltatja, a romjaiban is mutatós, különleges épületet.

Néha meg-megáll valaki, megnézi, aztán továbbhalad. A galambdúcos, pihenővel, paddal ellátott székely kapun belül az udvart és a ház bejáratát, a lépcsőt ellepte a gyom. Itt-ott csapdaszerű lyuk tátong, a csatornafedők hiányoznak. A nap átsüt a tetőn, néhol a fal is beomlott már, a vakolat lehullt, látszanak a gerendák. Az ablaküvegek kitörve, az ablakszárnyak ki- meg belógnak, de látszanak még a tulipános minták, az igényesen elkészített famunkák, a színes motívumok.  

Petőfi és az indiánok

Petőfi Sándor szobra körül este megélénkül az élet. Indiánok vernek sátrat, nyakéket, karkötőt, tollas fejdíszt, hímzett mellényt és hanglemezeket árulnak, közben folyamatosan szól a zene. Komor arcúak, rég elfogyott a lelkesedésük, ha egyáltalán volt nekik, próbálkoznak a hangulatteremtéssel, de leginkább a 3-5 éves óvodás-korosztály tetszését nyerik el, akik kacagva, ugrálva táncolnak a zömében szülőkből és nagyszülőkből összeálló népes közönség örömére. Aki nem gyerekbarát, az egykedvű arckifejezéssel vág át a kis téren, rá sem tekint az indiánok színvonaltalan képviselőire.

Az út másik oldalán Ncolae Bălcescu mellszobra áll, a körülötte levő kis park is az ő nevét viseli, mint ahogy az indiánoknak helyet adó a Petőfiét. A román forradalmár nyakából piros-sárga-kék szalagok lógnak le nyakkendőszerűen és ízléstelenül. Zene ott nincs, csak jól megvilágított sziklakert néhány paddal.

A magát magyaros ételkülönlgességekkel népszerűsítő tóparti kerthelyiség Dan Spătaru-daloktól hangos, a Drakula nevét viselő pedig népies dallamoktól. A közelben szólnak még sanzonok, de nem hiányzik az élőzene-kínálatból a manele sem. Aztán éjfél előtt egy órával egyszerre hagyja abba mindenki a nótázást. És mintha zene nélkül nem lenne érdemes tovább fennmaradni, lassan a fürdővendégek is nyugovóra térnek.

 

Kimaradt?