Osváth Enikő pszichológus: „A gyerek a szülő tükrében ismeri fel önmagát”
  • 2018. szeptember 26., szerda
    Jusztina
  • 14°
    Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • 16°
      Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • 16°
      Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • 16°
      Arad
    • 14°
      Gyulafehérvár
    • 16°
      Nagyvárad
    • Beszterce
    • 10°
      Déva
    • 16°
      Nagybánya
    • 15°
      Marosvásárhely
    • 15°
      Zilah
    • 15°
      Szatmár
    • 13°
      Nagyszeben
    • 16°
      Temesvár
    • Brassó
    • 16°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6605 LEI
    • 1 USD = 3.9612 LEI
    • 1 GBP = 5.2134 LEI
    • 100 HUF = 1.4381 LEI

Osváth Enikő pszichológus: „A gyerek a szülő tükrében ismeri fel önmagát”


-A A+

Bármennyire ódzkodunk a krízisektől, azok az élet természetes velejárói. Minden válságban ott van a változás lehetősége. Osváth Enikő Éva pszichológus beszélgetéssel egybekötött előadásában a gyerekkor sajátos krízisei voltak terítéken.

A kolozsvári Puck Bábszínház Mozaik néven futó prevenciós programsorozatának célja szülők, leendő szülők és pedagógusok megszólítása különféle szakemberek bevonásával. A program május 31-én délután hat órától megrendezett beszélgetésén Osváth Enikő Éva relaxációs, szimbólumterápiás pszichoterapeuta konkrét élethelyzeteket felhozva beszélt az óvodába, iskolába lépés, a kistestvér születésének sajátos válsághelyzeteiről, és ami ketyegő bombaként bármikor felrobbanhat: a dacos, makacs önérvényesítésről, azaz a „hisztiről.”

Osváth Enikő Éva egy rövid előadással vezette fel a beszélgetést, amikor is elmondta: a kisgyerekek eredendően másképp élik meg a változást, mint a felnőttek. Lehet, hogy egy új lakásba való költözés a szülők számára mérföldkő, a kisgyerekből viszont félelmet, szorongást válthat ki. Bármilyen új helyzethez való alkalmazkodás, még ha az önmagában örömteli esemény is, könnyen kibillenti őket lelki egyensúuykból. Viszont csak akkor vesszük észre, hogy nekik mennyire nehéz, ha figyelünk rájuk, együtt vagyunk velük – szögezte le. Nagyon fontos, hogy lehetőséget adjunk rá, hogy a gyerek elmondja, mitől fél, kifejezhesse érzelmeit. Merthogy a fantázia által a félelem nagyra növelése könnyen hatalmába kerítheti a kisgyerekeket. Ez természetes reakció esetükben.

A gyerekek az ismeretlen helyzetekhez csak úgy tudnak alkalmazkodni, ha előkészítjük őket erre – hangsúlyozta Osváth Enikő. Vagyis nem dobjuk be őket váratlan helyzetekbe, például amikor nem mondjuk meg, hogy óvodába visszük, mert akkor előtte legalább nem sír, és főleg nem tűnünk el hirtelen, otthagyva őt egy idegen közösségben – mondván, hogy úgy könnyebben megszokja. Ebből csak az derül ki a gyerek számára – magyarázta – hogy nem számíthat a szüleire, a szülők bármikor eltűnhetnek egyedül hagyva őt. Alapvető biztonságérzete rendülhet meg.

Arra a kérdésre, hogy mi lehet a jó megoldás ebben az esetben, a szakember azt tanácsolta, üljünk le a gyerekkel, és magyarázzuk el, mi fog vele történni, mire számíthat, és emellett nagyon fontos, hogy empátiát mutassunk. Ilyenkor a „tudom, hogy most nehéz neked” szinte varázserővel bír, szemben a lebénító „nem értem, miért félsz ettől ennyire” típusú kijelentésektől.

Amikor érkezik a kistestvér

Mennyire krízishelyzet az a lényegileg örömteli esemény, ha új taggal bővül a család? Osváth Enikő vicces példával ezt úgy szemléltette, mintha a férj egy napon bejelentené a feleségének, hogy holnaptól lesz egy második, fiatalabb feleségem is, de jól meglesztek majd itt a házban, akár együtt is főzhettek… Mindenképpen válság – magyarázta a szakember ‒ amennyiben új helyzetet teremt, alkalmazkodást igényel. Rangelsőből hirtelen trónfosztottnak érezheti magát, de ez velejárója a folyamatnak. Ha a nagytestvér féltékeny lesz a kicsire, ettől ő még nem rossz, ez természetes reakció ilyen esetben. Minthogy attól sem rosszak lurkóink, ha időnként borzalmas csaták törnek ki a gyerekszobában. Nem kell attól félnünk, hogy nem szeretik egymást. Minden konfliktus valójában egy tanulási folyamat – emelte ki a pszichológus. Viszont nagyon fontos, hogy még a kamaszkor előtt világosan meghúzzuk a határokat.

A gyerekek kamaszkoráig a szülő inkább egyfajta „diktátor” legyen, azaz a szülőnek kell tudnia, mi a jó a gyereknek. Olyan diktátor viszont, aki meg is hallgatja, együtt is érez gyermekével, ha kell, kompromisszumokat köt. Utóbbit lényegi dolgokban, tehát ha a gyerek a napi meleg étel helyett csokit kér, nem az a jó megoldás, ha azonnal teljesítjük is, hanem ha megkérdezzük, mit nem szeret, és ha épp a főzelékkel van gondja, kicseréljük arra, amit szívesen megenne. Ezek a határok nem gúzsba kötnek, inkább egyfajta biztonsági korlátot nyújtanak, amire a gyereknek, különösen a kisgyereknek nagy szüksége van. Később, immár kamaszkorba lépve a szülő már lehet sokkal rugalmasabb, demokratikusabb.

Csak azért is hiszti?

Itt érkeztünk el a hallgatóságot leginkább megmozgató hiszt kérdésköréhez. Mit tegyünk, ha gyerekünk, mondjuk a szupermarketben egy vágyott játékot látva, azt kéri tőlük, hogy vegyük meg, és ha ezt nem tesszük meg azonnal, őrjöngeni kezd? Mivel egy-egy hiszti hatalmas feszültséget gerjeszt nemcsak a gyerekben, hanem a szülőkben is, nehéz ellenállni neki és megfelelően kezelni ‒ magyarázta Osváth Enikő. Mégis az a legjobb megoldás, ha nyugodtak, határozottak maradunk és ami a legfontosabb, nem a hisztire teljesítjük a gyerek kérését. Viszont a feltörő érzelmeket se próbáljuk meg azonnal, csírájában elfojtani – a elfojtott érzelmek később nagyot robbanhatnak.

A gyereknek joga van az érzelmekhez, meg szabad élnie azt, ami fáj, azt viszont nem szabad megszoknia, hogy a hisztit kézenfekvő problémamegoldó rutinként alkalmazza. Arra a kérdésre, hogy akkor mégis mi lehet a megoldás egy váratlan hiszti esetében, a szakember több lehetőséget is javasolt. Hagyhatjuk, hogy kitombolja magát, vigyázva azért, hogy kárt ne tegyen magában, majd amikor már lehiggadt, elmagyarázhatjuk, miért nem tudjuk teljesíteni a kérését. Az erőszakos ráhatás helyett inkább empatikusak legyünk. Kitolhatjuk későbbre a vágya beteljesítését, esetleg valami mást ajánlhatunk helyette. De akár el is viccelhetjük a hisztit, ha észrevétlenül el tudjuk terelni a gyerek figyelmét a kényes helyzetről.

A majdnem kétórásra sikerült beszélgetés a kamaszkor krízishelyzetei mellett kitért az életközépi válságra is, eközben a közönség soraiból néhányan egy-egy konkrét problémára kértek javaslatot a szakembertől.  



HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X