Akik már belekóstoltak, tudják, mekkora élmény bekapcsolódni az úgynevezett chat, azaz kifejezetten a különböző témájú beszélgetéseknek fórumot biztosító weboldalak folyamába. Ezek a virtuális közösségek lehetővé teszik, hogy a monitor előtt helyet foglalva bárki társaságban legyen, és gondolatokat cseréljen új emberekkel.

A józanság viszont ezen a téren is elengedhetetlen. A chaten olyan beszélgetőpartnereket találhatunk, akiket ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak, és akikkel lényegében időkorlátozás nélkül – egy-egy téma megbeszélése akár hónapokon, éveken keresztül is eltarthat – cserélhetünk véleményt, tetszőleges hosszúságban és többnyire közvetlen stílusban.

A dolog egyik vonzereje, hogy az ember a nyilvánosság előtt lefolytatott beszélgetésben nem feltétlenül a saját nevével, hanem bármilyen, önmaga által kitalált nicknévvel szerepel, így bárki eltitkolhatja a valódi nevét, korát, foglalkozását, külső megjelenését, sőt a nemét is. Ugyanaz az ember szinte korlátlan számú virtuális személyiséget hozhat létre, amelyekkel akár egy beszélgetésen belül több oldalról támogathatja a saját véleményét.

A kutatások szerint különösen a magányos és a valódi élethelyzetekben bizonytalanul viselkedő emberek élnek ezzel a szabadsággal, de amikor rádöbbennek, hogy egy nemtelen, arctalan és létező személyiség nélküli társtól vártak olyanféle törődést és szeretetet, amely csak egy valóságos személytől jöhet, az internettől túl sokat remélő emberek nagyon is valódi csalódást és fájdalmat élhetnek át.

Az újonnan bekapcsolódók eleinte úgy érzik, hogy kinyílt előttük a világ, a kapcsolatteremtés térbeli korlátjai eltűntek. A dolog kevésbé fényes oldala, hogy – nagyszámú mintán végzett felmérések szerint – a monitor előtt ily módon rengeteg időt eltöltő emberek valós baráti és családi kapcsolatai elsorvadnak, hisz egyre inkább a hálón folyó események kötik le őket, s mind kevésbé veszik észre az őket fizikailag körülvevők szükségleteit, érzéseit.

A függők a mértékkel internetezőkhöz képest összehasonlíthatatlanul több időt töltenek szex- vagy játékoldalak böngészésével, valamint online közösségekben való chateléssel. Közöttük gyakorinak számít a közepestől súlyosig terjedő depresszió is.

Ezt mondja a tipikus internethasználó a családjának, akiket már zavar a monitor előtt eltöltött hosszú idő. De mielőtt észrevennék, a perc rendre egy vagy több órává válik – az őket körülvevő valódi embereket és a tennivalókat egyre gyakrabban semmibe véve. Ez a kényszerérzés annak a jele, hogy az internet az adott ember számára már nemcsak egy szórakozási vagy ismeretszerzési forma, hanem függőség alakult ki nála.

Ismert például az a jelenség, hogy a függő felhasználóknak a családi nyaralás kapcsán elsődleges szempontjuk, vajon az adott üdülőhelyen a számítógép minden része tökéletesen üzemel-e, van-e internetkapcsolat.

Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy nem töltünk-e mi is túl sok időt a monitor előtt, elvégezhetünk egy függőségi tesztet az Internetaddiction.com címen. Itt működik egy virtuális klinika is, ahol elektronikus levelek alapján vagy társalgószobákba vonulva, illetve telefonon is gyors segítséget nyújtanak az angolul tudóknak. Ezen a honlapon különféle felmérések, kutatások is hozzáférhetők a tárgyban.

Sok ember szenved attól, hogy partnerének egész személyisége megváltozott, mióta felfedezte az internetet. Egyszerre csak zavartalan egyedüllétet igényel, amikor a számítógépet használja, elhanyagolja egykor szívesen művelt, ház körüli tennivalóit, minden éjjel későn fekszik le, a házaséletre soha sincs ideje, és kevésbé érdeklik partnere másokkal való kapcsolatai.

Gyakran megjelenik – az igazi mellett – a virtuális partner is, és az a tapasztalat, hogy sokaknak az érzelmi életét jobban betölti egy ismeretlen, virtuális partner (egy idea), mint a valódi. Régóta működő házasságok mentek már szét ilyen virtuális kapcsolat miatt. Az már külön abszurditása a dolognak, hogy ellenőrizhetetlen a weben megismert partner neme, így tudtán kívül válhat valaki akár homoszexuális kapcsolat résztvevőjévé is.

Az erről szóló tanulmány rámutat, hogy a világhálótól való függésben azok a legsebezhetőbbek, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi az illető, akik egyébként is depresszióban szenvednek, hajlamosak a kóros aggódásra, kicsi az önbecsülésük, vagy egy másik függőségből próbálnak éppen szabadulni.

A Leedsi Egyetem kutatói állításuk szerint egyértelmű bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy egyre több az olyan számítógép-használó, akik körében kényszeres jelleget öltött az internetezés: az átlagos függő a való életben minimalizálja a társas érintkezések számát, és sokkal inkább a virtuális térben éli életét. A brit kutatók hangsúlyozzák, hogy a világhálón való szörfölés teljes függőséghez is vezethet, s ez a mentális egészségi állapotot is negatívan befolyásolja.

A nagy-britanniai Wales tartományban 2008-ban történt öngyilkossági hullám után – amikor is számos fiatalkorú az interneten jelentette be öngyilkossági szándékát – fogalmazódott meg a kérdés: mennyiben felelősek az online-közösségek az amúgy is sérülékenyebb fiatalkorúak esetében gyakran előforduló depresszív vagy akár öngyilkosságról szóló gondolatok kialakulásáért.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!