Hamar elrepült az idei nyár, legalábbis eddig nekem úgy tűnik. Megtörténhet, hogy a sok eső miatt van ez az érzésem, ami rombolta a hangulatomat. Azokat a nyarakat szeretem mikor a verebek nyitott csőrrel tudnak csak napközben meglenni, ilyenkor, igazi meleg van, mondhatni kánikula. Az esőzések miatt nem lehetett többnapos kirándulást, sátorozást madár megfigyelési programokat tervezni, csak egy, kétnaposokat.

A haris megfigyelését mindig két, háromnaposra tervezem, ugyanis a madarat a legkönnyebben a hangja árulja el. Szürkületkor kezd el, „reszelni” így nevezik a madarászok mikor a haris kiált. Napközben is „reszel”, de ritkábban ezért célszerűbb esti és éjszakai megfigyelést végezni. Kétnaposra tervezem mindig az énekes nádiposzáta tavaszi megfigyelését is.

Kerti poszáta

Nem tudok szebb tavaszi hajnalt elképzelni, mint egy nádfolt szélén várni az énekes nádiposzáta hangjára. Az ébredő tavaszi erdő, egyszerűen leírhatatlan, kint kell lenni ezért is biztatlak titeket kedves gyerekek, hogy hátizsákot a vállra és ki a természetben, milyen gyakran csak tudtok. Már az is jó, ha csak hétvégeken tesztek egy sétát, mindegy, hogy milyen évszakban, és lehet az erdőn, mezőn, tóparton, városon vagy falun, mindig van látnivaló, ami élményekkel gazdagít.

Városban tett séta közben lettem figyelmes a kerti poszáta érkezésére. Néhány napig a megyei könyvtár mögötti zöld övezetben tartózkodtak, énekükre és kapcsolattartó hangjukra távolról a park felső sétányáról figyeltem fel. Reggelenként felkerestem őket, aztán egy napon elmentek. Később a városban két helyt is hallottam, költési időben, énekelni a hímeket. Nem biztos, hogy azok közül volt, akiket a könyvtár fölötti téren láttam, lényeg, hogy nagy valószínűséggel, költöttek.

Egyik kerti poszáta családot a Cigaretta út és a Grigore Balan tábornok sugárút találkozásánál figyeltem meg. Évek óta parlagon fekszik egy tenyérnyi terület közvetlen a katolikus templom szomszédságában. A földkupacokat belepte a gyom, virágok nőttek, remek költőterületet biztosítva így, többek közt a kerti poszátának.

A hímet mindig az egy száraz ágon láttam pihenni. Mikor autóval jártam arra, kiszálltam, és ha nem volt ott a madár elég volt néhány lépést tegyek a képzeletbeli fészek irányába, rögtön megszólalt a madár. Még tőlem is féltette területét, pedig nem mentem közel, nem akartam a fészkét megkeresni, hogy biztos legyek benne, hogy fészkel. Július utolsó hetében megdöbbenve vettem észre, hogy egy nap leforgása alatt legyalulták a területet, eltűntek a földkupacok és vele együtt a kerti poszáta is.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!