Az ötlet a Forma-1 nagyhatalmú főnökétől, Bernie Ecclestone-tól származik: egy futam a „vasfüggönyön” túl. Ekkor 1983-at írtunk, még a távolban sem ködlött fel a rendszerváltozás hajnala, a monte carlói futam után a budapesti külügyminisztériumba érkezett telexüzenetet egyszerűen félretették, mert komolytalannak vélték.

Az autós cirkuszért rajongó maroknyi magyar lobbi azonban serény tevékenységbe kezdett. Mocorgott a Magyar Autóklub, a „tűrt” kategóriába tartozó autósport megannyi képviselője, és bár szigorú kontroll alatt, a pártközpont agitprop osztályának nemtetszését kiváltva az autós újságírók is.

Hogyhogy nem a moszkvai nagyköveti posztról visszatért miniszterelnök-helyettes megelégelte az állandó külső nyomást, és a következő esztendőben a közlekedési minisztériumtól megrendelt egy tanulmányt a megvalósíthatóságról, a várható költségekről és a remélt bevételekről. A jelentés – nem kell mondanunk – mindössze egy példányban készült, és felzetén a „szigorúan bizalmas” megjegyzés állt.

A miniszterelnök-helyettes szigorú takarékossági intézkedéseiről volt (egyebek mellett) nevezetes, például a vállalati reprezentációban betiltotta a kávét és a konyakot, helyette csak teát, ásványvizet vagy narancslevet volt szabad felszolgálni. (A pártközpontban például azért csapta rá vendéglátójára egy palesztin küldöttség az ajtót, mert Jaffával kínálták – ez volt a műnarancslé fantázianeve.)

A Formula-1, mint amolyan úri huncutság, kapitalista csökevény, sokba kerülne (egyébként kerül ma is, csak épp a turisztikai ágazat jövedelme és az országimázs ezt bőven ellentételezi), a várható bevétel pedig csak hosszabb távon érte volna meg. Akkor még nem létezett áfa, az idegenforgalmi dollárnak mesterségesen alacsonyan állt az árfolyama, szállodák is alig voltak. A miniszterelnök-helyettes csak legyintett egyet, a jelentés a fiók mélyén végezte.

Fotó: archív

Ez volt tavaly Mogyoródon. Tömörül a mezőny a 2009. évi futam rajtja után

Történetesen egy napilap újságírójának jó barátja volt a miniszterelnök-helyettes egyik közvetlen munkatársa, összeszövetkeztek hát, s a barát kicsempészte az íróasztalból a jelentést. Cikk született belőle egy autós magazin számára (a „maszekolás” jobban jövedelmezett, mint a törzsfizetés), elősorolva a rendezés mellett szóló érveket; egyebek mellett azonban azt sem hallgatva, hogy bár Ecclestone úr városi versenyt képzelt el Budapesten, a háttérben a Millenniumi emlékművel a Hősök terén, valamint a Vajdahunyad-várral, az akkor bimbózó környezetvédelmi gondolat ezt elvetette.

Mint kiderült: Ecclestone úr ebbe is hajlandó belemenni. Helyette önálló pálya megépítését szorgalmazta ő is, a jelentés is, és így tett az újságíró is.

Szorgalmasan gyűjtött hozzá egyéb információkat is. A Magyar Autóklub főtitkára bizalmasan megsúgta neki, hogy a szovjet testvérszervezet szívesen vállalná a futamot Budapest helyett, akár a Vörös téren is (ahol akkor a kegyelet okán még dohányozni és hangosan beszélni sem volt szabad, különben szólt a rendőr).

A cikkbe természetesen bekerült ez is. A miniszterelnök-helyettes őrjöngött, ez szokása volt. De nem a jelentésre (amit a barát időközben visszacsent) kísértetiesen hasonlító szöveg, hanem a moszkvai információ miatt. „Azt már nem!” – kiáltott fel, és rögtön kiadta az utasítást a kapcsolatfelvételre a Forma-1 gazdájával.

A szerződést 1985. szeptember 10-én Londonban írták alá, kezdődhetett a beruházás. A Hungaroring tizenegy hónap múltán készen is állt, példás minőségben. Annakidején az országutak, a még csak kurta kis autópálya-szakaszok sem voltak ilyen tartósak, ilyen simák, jótapadásúak.

Az 539. számú példány

Az építkezés a közlekedési minisztériumtól hivatalosan a „301-es számú főközlekedési útvonal” elnevezést kapta, ami azért is érdekes, mert 1989-ben az Új Köztemető 301-es parcellájában temették újra az 1956. évi forradalom kivégzett miniszterelnökét, Nagy Imrét és mártírtársait. Ráadásul 1989-ben derült ki, hogy a „301-es számú főközlekedési útvonal” beruházásához mintegy hozzácsaptak egy közeli bekötőutat is, amelyik az illetékes közlekedési miniszterhelyettes nyaralójához vezetett, persze, nem ezért váltották le. De ez már egy más történet...

A legelső futamon 1986. augusztus 11-én ott volt az újságíró is. A teraszon összefutott az akkori közlekedési miniszterrel, aki megölelte, megcsókolta őt: „Nélküled most nem lehetnénk itt” – mondta elismerően. Nem maradt el a kézzelfogható elismerés sem. A győztesnek járó kupából ezer sorszámozott másolat készült a Hollóházi Porcelángyárban. Az 539. számú ma is ott díszlik az újságíró könyvespolcán.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!